Mindig van alternativa
A Huxley-ban két darab találó nevű frakció oldalán lövöldözhetjük egymást. Az egyik a „sapiens” (amely a jövőbeli emberi fajt hivatott szimbolizálni), a másik pedig a titokzatos „alternatives”. Választásunk azonban nem merül ki a kívánt fél meghatározásában, hisz mindkét oldal esetében három karakterosztály áll rendelkezésünkre. Lesz egy enforcer típus, amely a közelharcban hatékony, hatalmas páncélú lovagi kreatúra. A második karakterosztály az avanger, mely valamiféle középút, egyfajta közepes páncélzatú rohamosztagos. A harmadik verzió az egy úgynevezett phantom, amely könnyű páncélzatával és távolra ható fegyverzetével tulajdonképpen a mesterlövész megfelelője. A választásunk persze meghatározhatja, hogy milyen fegyverek és páncélok állnak rendelkezésünkre a játék során. Ugyanis elkülönült fegyvercsoportok vannak, úgymint a géppisztolyok, shotgunok, rakétavetők, vagy az olyan izgalmas cuccok, mint az energiavezérlésű optikai puskák. Ezek közül csak azokat használhatjuk, mely passzol az éppen aktuális karaktertípushoz. A dolog nyilván érthető, ahogy Legolas sem kétkezes pallossal hentelte az orkokat, úgy Szent György sem dobótőrrel nyomta le a sárkányt.
- Huxley! - Egészségedre!
A játékmenetet a készítők úgy jellemezték, hogy a Huxley inkább áll majd közel a pörgős Quake-ekhez, mint a Counter Strike-hoz, bár valahol ötvözi mindkét játék elemeit. Ki kell azonban jelenteni, hogy néhány olyan érdekes újítást is tartalmaz, mely nemhogy a fenti kettőhöz, de eleddig jóformán semmiféle MMO FPS-hez nem köthető. Lesz ugyanis egy mindeddig csak szerepjátékokból ismert inventory rendszer, mely megmutatja, hogy mely testrészünket milyen páncél fedi. Sőt! Vehetünk majd újabb és jobb fegyvereket, valamint olyan páncélokat, melyek jelentősen megnövelik az egyes képességeinket, vagy akár emberfeletti tulajdonságokkal ruháznak minket fel. Ilyen megszerezhető képességekből mintegy 100 féle lesz majd az indulásnál, s a fejlesztők ebben az ügyben látványosan eleresztették fantáziájukat. Az olyan közönségesnek tűnő extrák, mint a dupla ugrás, a gyorsabb futás, vagy a láthatatlanság mellett szerezhetünk olyan érdekességeket is, melyek például immunissá tesznek a headshot-ra, vagy éppen hatalmas villanógránátként robbantják fel testünket, ha meghalunk.
Tetthely
A Huxley helyszíneinek magját a két háborús félhez tartozó egy-egy békés város jelenti, melyekben a páncéljainkat, fegyvereinket tudjuk fejleszteni, és itt tudjuk magunkat rendbe szedni egy-egy ütősebb csata után. Lesz emellett egy rakás kisebb városka, na és persze vagy 80 csatatér, ahol a játék lényegi része, magyarán a gyilkolás folyik. Ugyanúgy megütközhetünk itt gép irányította lényekkel, mint az ellenséges fél emberek irányította katonáival. Az ígéretek értelmében mintegy 200-an írthatják egymást egyszerre minden csatatéren. Hab a tortán, hogy a Huxley-ban a tömeges random gyilkolászás mellett módunk van arra is, hogy küldetéseket oldjunk meg, vagy raideket toljunk csapatosan. A fejlesztők emellett erősen tervezik, hogy amúgy a Battlefield játékok mintájára a játékosok négy fős rajokat alkothatnak, s öt rajnyi ember összeállhat egy szakasszá, végül pedig öt szakaszból csinálhatnak egy egész századot!
Azok tehát, akik a Huxley-t mindeddig egyetlen kézlegyintéssel intézték el, jobb ha odafigyelnek erre a játékra, mely a hírek alapján egy egészen új szint vihet az online FPS-ek elsablonosodó világába. Jóformán minden lesz benne, ami az eddig megjelent játékokban is, a járművektől az állkapocsreccsentő grafikán át a hagyományos deathmatch-ekig, ráadásul meg is fejelik mindezt valagnyi olyan opcióval, melyről ebben a kategóriában eddig nem is hallottunk.
