Ezúttal - Csirke csodás indítása után - csapatunk egyik olyan tagjától olvashatjátok az idei éve memoárját, akivel jó esetben csupán a GameStar táborokban találkozunk, ám ettől függetlenül kedveljük őt nagyon. Fogadjátok szeretettel az embert, aki úgy járt együtt valakivel 2 hétig, hogy az nem is tudott róla! Íme Hunter!
Óh boy, mennyi kiváló esemény kapcsán lenne okom rinyálni, de a helyzet az, hogy egyébként egy meglehetősen sikeres évet hagyhatok a hátam mögött. A 2017 számomra ezzel együtt nem volt kifejezetten jó, se kifejezetten rossz év, inkább csak rengeteg megpróbáltatással, és rengeteg előrelepéssel telt.
Yo gépkocsi
A legfontosabb, hogy az évek óta halogatott jogsiszerzés megtörtént, ami egyébként nem kéne, hogy az ember életének legnagyobb kihívása legyen, de tekintve számtalan betegségemet, és nem létező időbeosztásomat, bizony kemény volt ezt összehozni. Végtelenül büszke vagyok magamra, és jövőre még büszkébb leszek, ha balesetmentes évről számolhatok majd be. 2017 nagy része erre, illetve életem többi részének javítására ment el, így igazán drámai dolgok idén nem történtek (és remélem ez most egy jó darabig így is marad).
Köszi Zelda, hogy vagy
Játékok terén voltak magaslati- és mélypontok, úgyhogy a legszebb részét gyorsan le is tudom: a Nintendo Switch vásárlás valószínűleg az egyik legjobb döntésem volt valaha. A The Legend of Zelda: Breath of the Wild nálam egyértelműen az év játéka lett. Sikeresen elérte azt, amit eddig sandbox játék nálam még egyszer sem: tényleg érdekelt a nyílt világ. Részemről totál érdektelen, hogy a Watch Dogs vagy a GTA mekkora térképpel operál, mert a fő sztorin kívüli tartalom semennyire sem zsibbaszt. A Zeldában viszont a 100 órás játékidőm egy jelentős részét mellékküldetések hajkurászásával, utazgatással, és céltalan felfedezéssel töltöttem. Minden óráját imádtam.
Minimális csalódások
Egyébként játékok tekintetében, úgy nagy átlagban rendben volt az év, nagyon borzalmas borzalommal nem is játszottam idén. A két komolyabb játékipari csalódásomból az egyik a Marvel Heroes leállásához, és annak körülményeihez köthető. Imádtam azt az MMO-t, rengeteg órát töltöttem el benne, és borzasztóan szomorú vagyok, hogy vezetőségi teszetoszaság miatt le kellett állítani. A másik arcra esés a For Honor volt, amiért "odáig meg visszáig" (jaj, és ilyen emberek írhatnak ide, akik így fogalmaznak - RG) voltam a megjelenésekor, de a borzalmas játékegyensúly és szervertechnikai szenvedések miatt nem tudtam tovább élvezni 2 hétnél.
A 2018-as évtől játékipari szempontból egy pici megújulást várok. Én alapvetően egy rettentő cinikus srác vagyok, nem hiszek soha a trailereknek vagy a marketinges ígéreteknek, de a Star Wars Battlefront II botránya után azért egy kicsit reménykedek, hogy a kiadók kihúzzák a fejüket a seggükből, és ráeszmélnek, hogy az, ha az autóalkatrészekből is véletlenszerűen eső kártyalapokat csinálunk, talán nem a legjobb játéktechnikai megoldás.
Akárhogy is, jövőre jön a World of Warcraft: Battle for Azeroth úgyhogy én már rendben leszek 2018-ra.
Fogadom, hogy...
Személyes téren igyekszek tovább vinni az idén beindított projektjeimet, illetve el akarok majd járni végre a PlayIT eseményekre, hogy ne csak évente egyszer lássam a drága kollégákat, és olvasókat. Újévi fogadalmam minden évben az, hogy jövőre nem iszok, példamunkás leszek, és úgy sugárzom majd (paksiként ez nem lesz olyan nehéz - RG) magamból a pozitív életvitel minden fényét, hogy arra Mahatma Gandhi a mennyből is büszkén lebólogat majd.
Boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket, és boldog újévet Béláim!
