Megvan a kilencvenes évek játéktermi hangulata? A műanyag kormányos száguldás felemelő érzése? A rengeteg bedobált húszas, tövig nyomott gázpedál, kamionosokat megszégyenítő káromkodáspaletta? Vagy mondjak olyan címeket, mint az Out Run, a Top Gear vagy a Lotus Turbo Challenge?
A klasszikus árkádhangulat szavakkal nehezen leírható tapasztalat, a korszellemnek és a technikai szintnek megfelelő száguldásélményt tessék elképzelni, ahol 2D-alapokkal összecsalt 3D-s hatás, rohanó tereptárgyakkal és felcsíkozott úttal elért sebességérzet, illetve persze csodálatos driftparádé érezteti a felhasználóval, hogy elég egy rossz mozdulat, és fejtetőre áll a verda. És ez így is volt; ügyesen adagolt gáz és finoman kivitelezett kormánymozdulatok kellenek a túléléshez egy ilyen klasszikus, autópályán száguldós játékban. Nincs ez másképp az Aquiris Game Studio kifejezetten erre a korszellemre hajazó alkotásában sem, amely az iOS meghódítása után futott be PC-re és PlayStation 4-re nemrégiben.
Múlt a jelenben
A Horizon Chase Turbo (a Turbo nevet a PC-s és a konzolos kiadás kapta, hogy ezzel legyen világos a szintlépés az okostelefonos elődhöz képest) alapvetően a 16 bites korszak retró autós hangulatát és játékmenetét ültette át a jelenkorba. Nem úgy, mint 12 éve az OutRun 2006: Coast 2 Coast, amely felturbózta grafikailag a már ismert játékot, mint egy remake, hanem kifejezetten a pixeles, régi hangulatot elevenítette fel viszonylag modern köntösben, amolyan direkt szögletes formákkal tisztelegve a klasszikus címek előtt, de azért csodás felbontásban, féktelenül gyorsan pörgő, változatos pályákkal és szemet simogató fényeffektekkel (egy kicsit Mario Kart-hangulatban). Oké, ez nem a Forza vagy a Gran Turismo, senki se várjon ezekhez hasonló élményt; az irányítás is durván árkádjellegű, és a műfaj ismerete is elismerése erősen javallott ahhoz, hogy valaki élvezni tudja ezt az őrült száguldást.
Kínálat? Az van
A játék egyszerű nagyszerűsége mellett közel száz pályát kínál különböző kontinenseken (klasszikusan végigversenyezzük az egész Földet), többféle versenymód, megnyitható extrák és verdák, valamint maximum négyfős, osztott képernyős coopmód is fűszerezi az élmény. Ezzel a címmel nehéz unatkozni, és bár nyilván nem szabad tőle olyan mélységet elvárni, mint a manapság divatos autós játéktól, messze többet nyújt, mint a maga idejében például az Out Run. Pont annyira nehéz és szívatós (főleg a versenytársak tudnak nagyon idegesítők lenni, akik szinte csak arra hajtanak, hogy lepattanjunk róluk előzéskor), hogy az ember úgy érezze, képes megnyerni a futamot, csak még gyakorolnia kell. Ezzel pedig már bele is estünk a csapdába, nyomjuk tövig a gázt, fehéredik az ujjunk, begyakoroljuk az összes kanyart, megtanuljuk okosan megelőzni a mezőnyt, megjegyezzük, hogyan tudjuk ellőni a turbót, milyen íven lehet felszedni az érméket (mert bizony ilyet is kell a teljességhez), és addig nem nyugszunk, amíg nincs meg a tökéletes győzelem. Ehhez pedig nagyszerűen passzol a legendás Barry Leitch zenéje; kár, hogy nincs több szám, mert idővel még a legjobb muzsika is agyzsibbadást okoz, márpedig száz pályán ezer újrapróbálkozással lesz ismétlés bőven.
Nem mindenkinek való ez a móka, de bele lehet zúgni, és a Horizon Chase Turbo visszahozza a gyerekkorunkból, a játéktermek világából, amit érdemes (vagy éppen feldobja gyerekkorát annak, aki most ismerkedik a retró árkád élménnyel). Mindenképpen érdemel egy próbát, furcsamód a látványos AAA autós címeket félretéve vesztem el benne hosszú napokra. Nekem megérte.
