Mielőtt ebbe a cikkbe belekezdenék, először is le kell szögeznem, hogy nincs komolyabb bajom Hayden Christensennel. Én abba a táborba tartozom, akik szerint elfogadható (még ha nem is kiemelkedő) alakítást láthattunk tőle Anakin Skywalkerként, sőt, létezik egy másik filmje (Shattered glass) amelyben állítólag zseniális volt egy bekattant újságíró szerepében, akiről kiderült, hogy újságcikkei felét összehazudta. Amit a Jumperben (illetve az elképesztően kretén magyar cím szerint, melytől - ha megbocsátotok - a továbbiakban eltekintek: „Hipervándorban") láthattunk tőle, az meglehetősen gyenge volt.
„Hayden most nézz olyan... olyan... Anakinosan!"
Christensen legnagyobb problémája, hogy ebben a filmben egyfajta rutint vártak el tőle, amit nem nagyon alakított ki, ami viszont árad belőle, annál még a leggagyibb tinisztárok is többre képesek. Nem, Hayden Christensennek a maximumot kell adnia színészi játékból, nem „lötyöghet el" egy akcióhős szerepében, mint Keanu Reeves, vagy Leonardo Di Caprio, ugyanis e két színésszel ellentétben, amikor Haydenből dől a rutin, akkor tényleg azt a nyálas és semmitmondó szépfiút alakítja, amellyel sokan kritizálják.
Már pedig itt sajnos ezt pontosan ezt történt. Az általa alakított ugrálós szuperhősben kevesebb jellemfejlődést láthatunk, mint egy műanyag Batman babában, amelyet a Burger Kingben a kölyökmenü mellé osztanak. Az a vicc, hogy még az a srác (Max Thieriot) is meggyőzőbben játszott, akik ifjúkori énjét alakította a film elején.
„Szijjjamijjjja!" (Rachel Bilson)
Még szerencse, hogy a többi színész is igyekezett Hayden alakításához mérhetően pocsékul játszani. Rachel Bilsonnak, aki az anorexiás súlycsoportban minden bizonnyal hatalmas bombázónak számít, nagyjából két arckifejezése van: egy „hellooo, you fool, I love you!"-féle tiniszíveket megmelengető mosolygós/szerelmes, illetve egy „már megint hazudtál nekem, hogy tehetted ezt!"-féle mérges. A film egyik mélypontja talán az volt, amikor nyolc év után ismét meglátja élete szerelmét (Haydent, akiről ráadásul még azt is hitte, hogy meghalt!) és a reakciója nagyjából olyan, mintha akármelyik kis haverjával találkozott volna, akit legfeljebb két napja nem látott a suli óta. A legnagyobb csalódás azonban Samuel L. Jackson volt, akinek ez talán élete egyik legkevésbé meggyőző szerepe - igaz, erről leginkább az összecsapott, idióta forgatókönyv tehet.
„Nerf paladinz, kkthxbai!" (World of Warcraft)
Sajnos nem volt szerencsém az eredeti regényhez, pedig az állítólag egy színvonalas sci-fi alkotás, amit el is hiszek, ugyanis az alapsztori igazán érdekes. Hősünk, David Rice (Christensen) olyan szuperképességgel rendelkezik, amelynek köszönhetően a világ minden tájékára teleportálni képes egyik pillanatról a másikra. Mint a filmből az elég hamar kiderül, ezzel nincs egyedül a világon: más „jumperek" is léteznek, akikre a „paladinok", egy ősi lovagrend tagjai vadásznak. Roland (Samuel L. Jackson), a paladinok vezetője vérszomjas elszántsággal üldözi a jumpereket, és mindenkit megöl, akit el tud kapni, mivel istentelennek tartja őket. Ez mind nagyon érdekes, de ennél egy fikarcnyival sem fogunk többet megtudni a paladinok motivációiról, vagy a jumperekkel való ősi harcukról - gondolom bele kellett férni a másfél órás mozi időbe...
„Hayden Christensen says you: Jump!"
Amit láthatunk, az néhány üldözős és harcolós akciójelenet Roland és emberei, illetve David és jumper haverja, Griffin (Jamie Bell) között. Jamie Bell cinikus alakítása talán a film egyetlen komolyabb pozitívuma, amely sajnos azért nem menti meg a Jumpert. Az akciójelenetek végső soron nem rosszak, csak az a gáz, hogy az első Matrixban már nyolc évvel ezelőtt is stílusosabban és nagyobb technikai tudással voltak kidolgozva a hasonló részek. Egy-két „akciósabb" jelenet teljesen értelmetlen: például amikor Griffin meglovasít egy sportkocsit és ide-oda ugrál vele, akkor csak azért teszi, hogy lássuk: ő ezt is tudja.
Kár a Jumperért, mert ha több energiát fektetnek a sztori kidolgozásába és a színészeket is megdolgoztatják a pénzükért (főleg Haydent), akkor sokat ki lehetett volna hozni belőle. Így azonban egy átlagosan gagyi sci-fi akció film marad, amely amilyen gyorsan felkerült a top listákra, olyan sebességgel is le fog teleportálni onnan...
62 %
