Alaposan szemügyre vesszük az alaplapokat és a köréjük épített szolgáltatásokat annál is inkább, mert hatalmas a választék, és mindjárt itt a karácsony. Ilyenkor pedig sokan feltörik a malacperselyüket, gépfejlesztésre adják a fejüket, bizonyos helyeken pedig ilyenkor kerül fel a Jézuskának írt kívánságlistára az új gamer konfiguráció is. Kézenfekvő lehet az új Intel negyedik generációs processzorcsaládja köré építeni az elkövetkező években alapos terhelésnek kitett játékgépet. Bár az újdonságoknak kezdetben mindig magasabb az áruk – a Haswell sem kivétel ez alól –, teljesítményben és extrákban megéri elgondolkozni a platformváltáson, ha már két-három éve nem nyúltunk a rendszerünkhöz. Azok, akik most vettek brutál erős Ivy Bridge rendszert, most csukják be az újságot, mert irigykedhetnek az Intel soron következő trónkövetelőjére, fejleszteniük viszont még nem kell.
Chipsetek és processzorok bűvöletében
Akik kimaradtak az informatika vérkeringéséből, esetleg az elmúlt éveket egy MMO-ba szippantva töltötték, azok csodálkozni fognak, hogy mennyit változott a világ Intel fronton. Itt dübörög egy rakás új chipset, melyek köré például a Z87 és a H87, valamint az igen olcsó H81-es megoldások is épültek. Ezek felszereltségtől, teljesítménytől és extráktól függően más-más árkategóriát és tudást képviselnek, nem árt alaposan szétnézni és tájékozódni. A választást elsősorban a számunkra fontos szolgáltatások, egyedi BIOS fícsörök, portok és kiegészítő hardveres és szoftveres extrák nehezítik, illetve a tuning lehetősége, ami főként a drágább modellek privilégiuma. Aki tuningra adja a fejét, annak tehát nemcsak egy megfelelő grafikus kártyát kell találnia, de alá is kell tolnia egy kellően stabil deszkát, továbbá egy húzható processzort is be kell szereznie, és akkor még nem beszéltünk a magas órajelű DDR3 memóriákról. Arról már volt szó egy korábbi tesztünkben, hogy a Haswell takarékosabb lett, és fejlettebb integrált grafikát kapott, de a tuningpotenciálról még nem beszéltünk. Mielőtt azonban overclockingra gondolnánk, jó, ha tisztába jövünk a piacon kapható processzortípusokkal, hiszen jóformán minden itt kezdődik.
A 22 nm-es csíkszélességgel készülő Haswell lapkák jelenleg négy magnak adhatnak helyet, ami mellé bezsúfoltak egy PCIe vezérlőt, harmadszintű gyorsítótárat, kétcsatornás memóriatámogatást kínáló DDR3-as memóriavezérlőt, egy teljesen új Intel HD Graphics sorozatú integrált grafikus chipet, és többek között a DMI I/O vezérlőt is ide sikerült bepasszírozniuk a fehér köpenyes mérnököknek. Az LGA1150-es foglalattal rendelkező Intel család nem hozott sok újdonságot számozását tekintve, inkább a számozás végén található jelölésre kell figyelni, hiszen ez a későbbi tuningot jelentősen meghatározza. Asztali és notebookplatformtól függően létezik S, T, K és R típusjelölés, nekünk, gamereknek a K, azaz a szorzózármentes változatot kell keresnünk, ha plusz teljesítményre vágyunk.
Az akár 63-szoros szorzóval is rendelkező K sorozatú Haswell processzorok esetében jelenleg a nagyjából hetvenezer forintba kerülő kétmagos Core i5-4670K, illetve a picivel combosabb és drágább, kilencven pár ezerbe kerülő négymagos Core i7-4770K az, ami szóba jöhet. És hogy miért fontos az alaplap helyes megválasztása? Nem elég a processzor tuning képességére koncentrálni, azt ki is kell tudnunk aknázni. Nem olyan régen például komoly botrány tört ki, mikor nemcsak az Intel Z87-es, hanem egyes gyártók a H87-es, sőt még az olcsóbb vállalati szegmensbe tartozó B85-ös alaplapokon is engedték a processzor szorzójának módosítását. Az Intel persze közbelépett, és letiltotta ezt a funkciót, elvégre ez mégis csak a drágább lapok kiváltsága továbbra is, így esetünkben érdemes ilyen szemmel is alaposan mérlegelni az alaplap kiválasztásakor.
Végezetül ne felejtsük el, hogy nem elég egy stabil alaplap, egy tuningbarát processzor, az egyéb komponensekre, például a hűtésre is komolyan oda kell figyelni, hiszen a Haswell elég érzékeny ezen a téren. A gyári léghűtés ugyan nem rossz, de aki nem dobozos változatot vesz, annak célszerű egy minőségi komolyabb példányt, például egy Noctua NH-U12S típust beszereznie mellé, valamint egy kellően nagy házat. Azt se felejtsük el, hogy tuningoláskor túl azon, hogy plusz hő termelődik, gépünk fogyasztása is jelentősen megugorhat, nem is beszélve arról az esetről, ha a GPU-t is overclockingnak vetjük alá. Aki nem biztos a tápjában, annak számolnia kell a processzorhűtő tízezer forintos kiadása mellett további 10-15 ezer forintos extra költséggel, de ekkor már gyakorlatilag mindenre gondoltunk, ami szükséges egy stabil géphez.
Asus Maximus VI Impact, a full extrás tesztkörnyezet
A teszthez a legerősebb szorzózármentes Haswell procit szerettük volna használni, így esett a választásunk a Core i7-4770K-ra, ami a maga alap 3,5 GHz-es órajelével és 3,9 GHz-es turbófrekvenciájával a legtöbb gamer konfigurációt képes boldoggá tenni. A plusz teljesítmény előcsalogatásához egy megfelelő, játékra optimalizált alapot is választottunk, amit az Asus bocsátott rendelkezésünkre a teszthez. A játékosoknak már ismerősen csengő ROG család apróbb tagja ez az Intel Z87-es chippel szerelt mini-ITX-es lap. A szokatlanul picike megoldás mindent tud, amit a nagyok, sőt igen sok i7-es tuningrekordot ezen az alaplapon állítottak be, így jó eséllyel indultunk mi is rögtönzött tesztünkben. Az Asus igen szűk területre zsúfolta be a technikát, ami egy 17×17 centis területet takar, és erre ráfért igen nagy Noctua hűtőnk is.
Emellett a 2×4 GB Kingston HyperX Predator CL11-es tuning-RAM-unkat is sikeresen behelyeztük, és a normál méretű PCI Express-foglalatba egy Asus Radeon R9 270X grafikus vezérlőt is betettük. Ez már önmagában varázslatszámba megy, már csak azért is, mert a kártya nagyobb, mint az egész alaplap. A zseniális helykihasználás miatt ráadásul minden éppen elfért, igaz, ha egy-két centivel nagyobb a hűtőnk, komoly bajba kerültünk volna az igen magas, speciális emelt hűtőbordákkal rendelkező memóriák miatt. Ami miatt viszont megéri ez az – egyébként barebone rendszerekhez is ajánlható – alaplap, az az igen gazdag szoftveres és hardveres körítés, ami a magas árért cserébe már el is várható egy felső kategóriás alaplaptól. A PCH-t egy méretes fekete borda hűti, természetesen passzív megoldással, ez szerencsére pont ideális irányban áll, nem zavarja a CPU-ról érkező meleg levegő.
Az LGA1150-foglalatba természetesen az összes ma kapható asztali Core-i3/i5 és i7 Haswell behelyezhető, a két memóriafoglalatban pedig összesen 16 GB-nyi DDR3 3000 (O.C.) memóriamodul is helyet kaphat – erre a tényezőre pedig a tuning során is érdemes hangsúlyt fektetni. Nem mondjuk, hogy csak emiatt javasoljuk jó szívvel a legdrágább tuning-RAM-ok megvásárlását, de minimum egy felső-középkategóriás KIT-ben tanácsos gondolkodni. Hasznos extra továbbá a teljes VRM-szekció elkülönítése, ami egy, az alaplapra merőleges nyákon kapott helyet, természetesen ez is passzív hűtőbordával megspékelve. A Maximus VI Impact így 8+2 fázissal rendelkezik, tehát a 12 voltos feszültséget egy 8 tűs csatlakozón keresztül biztosíthatjuk számára. A SupremeFX hangkártya már csak a hab a tortán, a 115 dB-es jel-zaj viszony és a beépített erősítő nemcsak az audiofil hangzást kedvelőknek hasznos, de a játékok során például a Sonic Radar vizuális megjelenítésével együttműködve az ellenség lövéseinek iránya is jól nyomon követhető.
Szoftveres extrák, amiért megéri a tuningosoknak is fizetniük
A továbbfejlesztett ROG UEFI BIOS-t külön díjaztuk: elfelejthetjük az unalmas kék rendszereket és a bonyolult menüpontokat. Nagyon könnyű és kényelmes a BIOS használata, minden logikus, és teljesen testreszabható, még az olyan apróságok is, mint például a bootolásnál látható logó mérete. Gyakorlatilag egérrel és billentyűzettel kényelmesen elnavigálhatunk benne, de a szokásos beállítások mellett létrehozhatunk akár kedvenc menüpontokat, ikonokat, elnevezhetünk meghajtókat, kapunk egyszerűsített grafikus módot, sőt nemcsak profilokat tárolhatunk el, de még le is jegyzetelhetünk egy-egy fontosabb észrevételt. Az igazi kánaánt viszont itt is, mint a többi ROG alaplap esetében, az Extreme Tweaker menüpont hozza el. Itt lényegében megpiszkálhatjuk a processzort és a memóriát, természetesen a szorzóval és feszültséggel való játékra is itt nyílik majd mód.
Az alaplaphoz külön mellékelt rengeteg Asus szoftver is figyelemre méltó, tuning tekintetében a leghasznosabb talán a ROG CPU-Z, amivel folyamatosan monitorozhatjuk a CPU-t és a memóriákat. Másik fontos extra a Mem TweakIt alkalmazás, ami képes a DRAM-beállításokat BIOS nélkül is módosítani. Ezzel a funkcióval még kényelmesebb az életünk, hiszen rebootolni sem kell, hanem valós időben láthatjuk a módosítások eredményét. Aki pedig nem szeret a BIOS-ban matatni, ellenben kedveli a látványos és könnyen áttekinthető, szép alkalmazásokat, annak ott az AI Suite 3 programcsomag, amit az Asus folyamatosan csiszolgat, és mindenre képes, amire ma egy játékosnak vagy hétköznapi felhasználónak szüksége lehet egy stabil rendszerhez. Innen túl azon, hogy infót nyerhetünk gépünk állapotáról, magát a piszkos munkát, azaz a tuningolást is elvégezhetjük. Könnyen átlátható a felület, hiszen nem kell menükben és almenükben bolyongani, ráadásul grafikusan könnyebb például a ventilátorvezérlést is kalibrálni. A program legnagyobb előnye, hogy aki nem szeret babrálni és manuálisan tesztelgetni, annak lehetősége van automatikus tuningra is, ami nagy pontossággal képes a rendszert csúcsra járatni.
Tapasztalatok és eredmények
Az Asus Maximus VI Impact kis mérete ellenére jól elboldogult a 4470K-val, a végeredmény 4,7 GHz lett stabilan, ami nem is olyan rossz érték a kiindulási ponthoz képest. A melegedés sem volt vészes, a 35 fokos üresjárat és 50 fokos terhelt átlag 75-85 fok környékére kúszott, ennél feljebb nem nagyon ment. Teljesítményt tekintve bírt volna talán többet is, de ehhez kellett volna egy profi folyadékhűtés és egy komolyabb tuningtáp, de ha éppen akad a spájzban egy kis folyékony nitrogén, akkor a 6,5-7 GHz-es álomhatár is elérhető. Ennek fényében ez sem rossz eredmény, hisz nem kellett érte semmit sem csinálni, csak lehajolni a plusz MHz-ekért, és bezsebelni azokat. Kis csalás azért van a dologban, hiszen a tuningolást manuálisan kezdtük, apró lépésekkel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és folyamatosan kísérletezgetve haladtunk előre.
Valószínűleg még napokig eljátszhattunk volna vele, mire megtaláljuk az ideális beállításokat, szerencsére az Asus AI Suite 3 program Windows alól képes automatikusan is elvégezni helyettünk a tuningot. Jó pár dolgot még testre lehet szabni a programon belül, de nagyjából jól végzi a dolgát nélkülünk is, csak a kívánt tuning mértékét kell beállítani. A memóriamodulokat szintén behúzhatjuk, erről nem esett szó külön, mivel komoly sebességnövekedést nem hozna – persze azért az egy-két plusz fps-ért itt is érdemes megmozdulni. Célszerű azzal kezdeni, hogy túlhúzással foglalkozó szakmai oldalakon kis kutatást végzünk, ki milyen RAM-ot használ, mennyit tudott kihozni az adott memóriamodulból, és ezek szerint paraméterezünk a BIOS-ban. Illetve jó tanács: az Asus által mellékelt Mem TweakIt nagyon hasznos lehet, mert szintén kényelmesen elintézhetjük a memóriákkal kapcsolatos finomhangolást Windows alól; esetünkben egy 2400-2600 MHz-es értékkel már elégedettek lehetünk.
A mérési eredményeken jól látszik, hogy az így elért tuning bár szép, az alapvetően a teljesítményt nem módosítja jelentősen, egy játékban a stabil 60-70 fps mellett a plusz 3-5 képkocka nem igazán érződik. Más, ha egy grafikus kártyát is betolunk a rendszerbe, és azt is csúcsra járatjuk, ilyenkor összességben akár 10-15 fps is nyerhető.
Az alaplapos túlhajtás igazán a hétköznapi munkavégzések gyorsasága terén volna érezhető, de mivel nem rendelkezünk referenciaértékekkel, nehéz megbecsülni, hogy egy WinRar tömörítés gyors volt-e vagy lassú. Holott azt látjuk, videotömörítéskor akár 6-7 másodpercet, több gigás fájlok csomagolásakor akár 21 másodpercet is nyerhetünk. A sebességnövekedés tehát adott, kérdés, hogy mennyire értékeljük, és ezért hajlandók vagyunk-e tuningbarát környezetet teremteni, ami persze több pénzbe kerül.
Hogyan válasszunk alaplapot?
Mielőtt feltennénk a kérdést, tisztáznunk kell pár dolgot. Mire használjuk majd a gépünket? Mennyit szánunk a fejlesztésre? Mennyire fontosak az extra funkciók? Szeretnénk-e több kártyát használni? Ezek tükrében nagyjából belőhető, hogy mi az, amire szükségünk van. Processzor tuning esetében érdemes a drágább alaplapok közül választani, mert jobb a felszereltség, sok extra és megbízható teljesítmény üti a markunkat. Választás előtt mindenképpen olvassunk utána tuningolási képességeinek, sokan megosztják ezeket a tapasztalatokat a megfelelő fórumokon. Az IGP-tuningról eddig nem esett még szó, és ennek oka van: az 1250 MHz-es maximális és 600 MHz-es alapórajelből egy egészséges 1700 MHz még kifacsarható, ez viszont a HD Graphics 4600-as esetében elég kevés. Már a Far Cry 3 mellett is éppen hogy csak 24-25 fps-t tud produkálni, ami az új játékokra nézve nem túl kecsegtető. Az integrált grafikus magot tekintve igazából nincs is semmi értelme túlhajtással foglalkozni, akinek nincs dedikált kártyája, az úgysem ezzel akar majd Battlefield 4-et játszani, másra pedig alapórajelen is tökéletes.
A Maximus VI Impact CPU és memória szempontból maximálisan jó választásnak bizonyult, mert igazából még többet is tud, mint amire szükségünk lenne, szakavatott kezekben pedig rekordokra lehet képes. A tuning csak egy dolog, de ha okosan használjuk különleges megoldásait, akkor a memóriákkal operáló RAMDisktől kezdve egészen a lanpartyknál is hasznos GameFirst II-ig számos előnyre tehetünk szert, ennek viszont ára is van. Az alaplap 60 ezer forintba kerül, ami nem kevés. Ennél van ugyan lényegesen olcsóbb és szerényebb tudású Z87-es is, de persze szintén fellelhető a piacon a hasonló szolgáltatásokkal CF-et és SLI-t is támogató spéci OC kiszerelés, ennek ára viszont akár az Asus Maximus VI Impact duplájáé is lehet.
A tuning legfontosabb lépései
1. BIOS-frissítés és -telepítés
Első lépésként ellenőrizzük az alaplap BIOS-ának telepített verzióját. Amennyiben van belőle újabb is a gyártó honlapján, frissítsünk arra. A mellékelt lemezről telepítsük fel a szükséges segédprogramokat. Elsőként installáljuk az AI Suite 3 és a ROG CPU-Z programokat. Ez utóbbit indítsuk is el, és ellenőrizzük a processzor és a memória paramétereit, ezeket rögzíthetjük egy táblázatba is az áttekinthetőség kedvért.
2. Mérjük le gépünket
Mielőtt nekilátunk az alaplaptuningnak, futtassunk le pár tesztet. A legfontosabb feladat, hogy meghatározzuk a tuning végén, mennyit fejlődött a rendszerünk, így használjunk több tesztprogramot is. Fontos, hogy ne csak szintetikus teszteken mérjük le a változást, de normál hétköznapi feladatokban, például WinRar kicsomagolásban, illetve rendes játékokban is. Telepítsünk egy tetszőleges játékot, és Fraps segítségével mérjük le többször is, az átlagokat jegyezzük le.
3. Használjuk ki a szorzómentességet
Ahogy korábban már szó volt róla, az Intel Core i7-4770k szorzózármentes, azaz a legkézenfekvőbb, ha a szorzó manipulálásával emeljük az órajelet. Főként mivelt a BLCK-hoz számos dolog társul, és már 4-5 MHz-es módosításra is összeomolhat a rendszerünk. Az alapfrekvencia lényegében a szorzó értékeként határozható meg, így például a 3900 MHz-es órajel a 100 MHz-es BLCK mellé társított 39-es szorzót jelenti. Esetünkben módosítsuk a szorzót, apró lépésekben és alapos teszteléssel haladjunk.
4. Rögzítsük a profilokat
Az AI Suite 3 mellett természetesen a BIOS-ban is végrehajthatjuk a módosításokat. A szorzó emelése mellett a CPU Core Voltage módosítására is szükség lesz, a megnövekedett teljesítmény nagyobb feszültséget is igényel. Egy-egy működő módosítás után mentsük a profilt, hogy ha elrontunk valamit, ne kelljen elölről kezdenünk. A profilok létrehozása nemcsak az AI Suite 3-ban, de BIOS alól is megoldható, ám ezek a profilok nem kompatibilisek egymással, döntsük el, melyiket használjuk.
5. Használjuk a 4-Way Optimization funkciót
Az AI Suite 3-ban a TPU menüpontban manuálisan is növelhetjük a szorzót, továbbá a CPU és akár az IGPU DRAM feszültségét is. A manuális állítgatás lassú, válasszuk ki a 4-Way Optimizationt, ami beállítja a rendszerükből kihozható legjobb értéket. Az Auto Tuning mellett az EPU, a DIGI+ VRM és a Fan Xpert 2 beállításokat is optimalizálja a szoftver, beállításunkról függően. A maximális eredmény 4,6 GHz lesz közel 1,3 V-ra emelt feszültség mellett.
6. Értékek pontosítása, stressztesztelés
Az automatikusan beállított értékek egész pontosak, de a tapasztalat az, hogy a szoftver ilyenkor még hagy egy kis játékteret, ez akár 10-15 százalék potenciált is jelenthet. Esetünkben a játék vége 4,7 GHz-et jelent, 1,25 és 1,3 V között stabilan tartható minőségi léghűtéssel. Teszteljük a hűtést, ha kell, módosítsunk a hűtési profilon. Fél óra folyamatos játékkal teszteljük a stabilitást, mérjünk, végül hasonlítsuk össze az elért eredményeket.
