Néhány éve azok a játékosok, akik a klasszikus FPS-ek megboldogult tulajdonságainak sírjára hordták a művirágokat, egy pillanatra visszaléphettek a hőskorba, mikor megjelent a Hard Reset, hiszen végre ismét nem a sarokban pityeregve töltődött vissza az energiánk, hanem küzdeni kellett a medikittekért. Ám a Shadow Warriorról is ismert fejlesztői csapat túlzottan maradandót nem alkotott, a legtöbben a rövid végigjátszás után el is felejtették a játékot; már csak azért is, mert multiplayer sem volt benne, igaz, nem is nagyon hiányzott.
Újracsomagolva
Most, hogy szűk fél évtizeddel később a Flying Wild Hog úgy döntött, kiadja a ráncfelvarráson átesett változatot, az egyik szemünk sír, a másik üveg, mert bár valóban vannak változások, annyira sok azért nincs, hogy akik akkor próbálták, ismét adjanak neki egy esélyt, akik pedig nem, azoknak egyszerűen nem annyira érdekes, hogy megvegyék. Mert hiába a megszépült grafika, ebből nagyjából semmit nem fogunk észrevenni, hiszen olyan hosszú idő telt el, hogy egyrészt nem emlékszünk már a korábbi kinézetre, másrészt közben soványmalac-vágtában fejlődtek a hardverek, és a Hard Reset: Redux semmi mást nem csinál, csak hozza a kötelezőt, hogy ne maradjon le nagyon 2016-tól.
Ezt talán maguk a fejlesztők (vagy a kiadó) is érezték az árképzéskor, mert azoknak, akik rendelkeznek a játék ősverziójával, 85 százalék kedvezménnyel kínálják a felújított és bővített kivitelt. Apró bökkenő, hogy annyira azért nem volt átütő erejű 2011-ben, hogy azóta is csepegő nyállal várjunk egy remastert, nem is beszélve arról, hogy az extra tartalomtól sem vetjük magunkat azonnal térdre, és fennhangon éltetve az alkotókat. Szóval ebben a formában kicsit olyan érzésünk támadhat, hogy a Hard Reset: Redux egy nem létező igényt próbál kiszolgálni, és ezen az sem változtat, hogy a Steamen nyolcvan százalékban pozitív a megítélése.
Mi van a csomagban?
Éppen eleget regéltünk arról, hogy miért nem találjuk jó ötletnek egy játékosok által nem agyonkoptatott cím feltámasztását, úgyhogy most lássuk, mi az, amit többlettartalomként nyújt nekünk a Redux. Egyrészt itt van a RoadHog motor továbbfejlesztett látványvilága, amelyről tényleg nem lehet csípőből tüzelve megmondani, hogy mennyivel jobb az elődnél, így csak annyi marad, hogy megfelelő. Semmi extra tűzijáték, semmi UE4-szerű látványorgia, de azért nem rossz.
Kapunk egy cyberkatanát is, ami a közelharcoknál jól jön, illetve aki esetleg nehéznek vagy túl könnyűnek találta a 2011-ben megjelent játékot, annak érdemes tudnia, hogy történt egy kis újraértelmezés ezen a téren is. A tömeges jelenetekben nyújthat segítséget a néhány méternyi nagyobb sebességű meglódulást eredményező Quick Dash Move, amivel kitörhetünk a minket gyepálók gyűrűjéből. Mindenki örömmel fogja tapasztalni, hogy felgyorsult a betöltési idő, valamint az új gyorsmentés, illetve a joypad kedvelői számára (de ki akar ilyennel FPS-t játszani PC-n?) jó hír, hogy ezt a perifériát is támogatja a játék.
Röviden összefoglalva azt lehet mondani, hogy a Hard Reset: Redux nem rossz játék, ha először játssza az ember (főként a konzolosoknak nyújt friss élményt), de semmi extrát nem kínál az előző kiadáshoz képest.
