Valamikor 1997 környékén találkoztam először egy fiatalemberrel. Atyaég, húsz éve... Akkoriban még nem volt sehol a Facebook, sőt az internet is gyerekcipőben járt, és volt egy olyan weboldal, ahol szabadon lehetett egymással chatelni, amolyan kis kezdetlegesen, HTML alapokon. Bulinet volt a játék neve, egyesek társkeresőként használták, mások csak a napi feszültséget vezették le az akkoriban újszerű digitális játszótéren. Már akkor is kitűnt egy olyan illető, aki egyszerre volt humoros és türelmes, mindenkihez volt pár jó szava, ráadásul a hozzászólásaiból űgy tűnt, még jóféle zenéket is hallgat.
Aztán az egyik "élő Bulinet bulin" össze is futottunk, és pillanatok alatt nagyon jóban lettünk. Kiderült, hogy az "Elég Béna" nicknév egy Dragon György nevű kedves emberkét takar, aki ugyanúgy odavan a dallamos rock és metal zenékért, a számítógépes játékokért és a digitális zeneszerzésért, mint jómagam. Ráadásul a nők maximális tisztelője, megrögzött romantikus, aki zavarát néha pusztító szóviccekkel, máskor pedig lélekmélységig hatoló beszélgetésekkel leplezi, ahogy én is. Annyi közös volt bennünk, hogy onnantól eleve úgy emlegettük egymást: Brotha. Mármint így is ejtettük, nem bradör vagy brada. Ő volt az én brothám, én meg az övé.
Folyamatosan mutogattunk egymásnak jobbnál jobb zenéket és játékokat, bővítettük egymás világát mindenfélével, de emellett ott voltunk akkor is, ha valami gond volt a másikkal. Baromi sok átbeszélgetett órát (sőt, napot, sőt...) köszönhetek neki olyan időszakokban is, amikor az életem kábé egy rongyos zoknit sem ért.
A PC Worldhöz is úgy kerültem, hogy amikor a cég, ahol dolgoztam, csődbe ment, Gyu hívta fel a figyelmemet eredeti végzettségemre (ami újságíró), rámutatva arra, hogy náluk meg van éppen üresedés. Akkor vagy 6 évet dolgoztunk együtt, aztán engem is és őt is máshová vitt a sorsunk, de közben a barátság töretlenül megmaradt. Ő eljárt a koncertjeimre, én pedig az általa írt zenéket szerkesztgettem, javítgattam, amikor kérte. Beszélgettünk tervekről, álmokról, félelmekről.
Utaztunk is sokfelé együtt, kiállításokra, játékbemutatókra. Soha olyan jókedvű útjaim nem voltak, pedig jártam sokféle ügyben sokfelé a világon. A következő videó valamit visszaadhat abból, milyen is volt egy ilyen közös túra.
Egy időben nagyon maga alatt volt ő is. A céges dolgai nem úgy alakultak, ahogy tervezte, nagyon nehezen haladt a könyve kiadásával, és magánéletileg is letottyant. Emlékszem, mindig Az Igazit kereste. Olyankor az a nagy, mindenkin segítő, bölcs és türelmes ember olyanná vált, mint egy megszeppent kisegér, aki szinte el se hitte, hogy neki lehet valaha jó is. De pár percig tartott mindig az egész, legalábbis kifelé: megrázta magát, és máris ő adott tanácsokat, ő simogatta mások lelkét. Így működött.
Nem csoda, hogy ő volt a GameStar "közösségi arca". Ő vitte az olvasói rovatot, és nem csak a neki rendelt két oldalon közölte a legjobb levelekre adott reakcióit, hanem gyakorlatilag minden egyes levelet és üzenetet megválaszolt. Általa nem is ismert olvasók lelkét ápolgatta, életeket egyengetett, gondokat oldott meg. Nem ez volt a munkaköri leírásában - ez az élete leírásában szerepelt. Az összes GameStar-rendezvényen és egyéb eseményen ő állt a legtöbb látogató gyűrűjében, és fáradhatatlanul mesélt, válaszolt.
Karácsony és Újév között találkoztunk utoljára. Iszonyúan feldobottan érkezett. Az új munkájában nagyon jól haladt, óriási tervei voltak. Épp arról beszéltünk, hogy az általuk készítendő új játéknak írhatnám a zenéjét, valami jóféle szimfonikus-heroikus soundtracket zúzdagitárral telepakolva. A kávézóban hangosan énekeltük az ott kitalált vezérdallamot, a fásult budapestiek meg csak néztek, mi történik. Aztán csendesebb lett, és szinte suttogva mondta, hogy nemsokára egy hosszabb útra indul, vissza Dél-Amerikába, ahová annyi emlék fűzte. És ami még fontosabb, ott várja valaki, aki talán végre tényleg Az Igazi lehet. Boldog volt, tele reménnyel.
Az utolsó üzenetváltás egy szilveszteri BUÉK volt, akkor azt írta, átalussza magát az új évbe, beakadt a makacs megfázás, vagy influenza, de majd a macskával együtt kiheverik szépen, és folytatjuk.
Nem folytattuk. Sokkal korábban indult el, és egy sokkal nagyobb útra. Én pedig három éve sem szoktam meg, hogy nem írhatok neki. Sőt, a telefonszáma is ott maradt a mobilomban, mert... mert csak.
Hiányzol nekünk, Gyu. És egyelőre ezen az idő nem sokat segített.
