A klónozás nem mindig jót ötlet: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amióta a World of Warcraft 2005-ben megjelent, MMORPG-fronton egyedül a nagyon sok tekintetben különböző Guild Wars tudott csak igazán sikeres alternatívát nyújtani. Bár a Dungeons & Dragons Online vagy a Lord of the Rings Online nem buktak meg, azért messze nem büszkélkedhetnek annyi vevővel, mint a Guild Wars, illetve annyi előfizetővel, mint a WoW. És hogy az előfizetés nélküli üzleti modell sikeres tud maradni (amelyben a GW megjelenésekor még mindenki kételkedett), azt az eddigi négymilliós eladás mellett mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Factions és a Nightfall után immár a harmadik kiegészítő, az Eye of the North is megérkezett. Az eddigi részekkel ellentétben az igazi különbség, hogy az Eye of the North tényleg „igazi" kiegészítő, ugyanis ezúttal nem indíthatunk a nulláról karaktert, hanem egy már meglévő húszas szintűvel kalandozhatunk tovább.
Régi motorosoknak
Mivel amúgy is veterán játékosoknak szól ez a kiegészítő, ezért az ArenaNet ezúttal kihagyta az oktató részek kötelező köreit. Így a készítőknek egyedül arra kellett koncentrálniuk, hogy az igazi old school GW-játékosoknak vadonatúj és igazán tartalmas játékélményt nyújtsanak. Ez magára a bejárható területre is vonatkozik: az új földek pontosan akkora méretűek, mint Cantha kontinense a Guild Wars: Factions-ből. Ez jó hír, viszont a játék során azt tapasztaltam, hogy az északi területek kicsit jobban ismétlődnek és kevésbé fantáziadúsak, mint ahogy azt korábban megszokhattuk. Azért nem vészes a különbség, de azért érezhetően kicsit megkopott a pályadesignerek fantáziája.
Utazunk...
Bár az Eye of North-ban részben visszatérünk az eredeti Guild Wars földjeire, ugyanakkor a Guild Wars: Factions és a Guild Wars: Nightfall-ból is áthozhatjuk karaktereinket, nem muszáj az alapjátékban megkezdett hősünket elővennünk. Nagyszerű ötlet, hogy ezeket nemcsak szimplán „importáljuk", hanem mindegyikhez különbözőféle küldetések is kötődnek. A Guild Wars: Factions-ban például a játékban található egyik karakterrel kell beszélnünk, amely egy újabb küldetést indít el. Ki kell derítenünk, hogy mi okozza azokat a földrengéseket, amelyek a várost szinte majdnem romjaiba döntötték. A csapatoddal együtt el kell vándorolnod egy közeli katlanba, amely mély földalatti barlangjáratokba vezet. Itt gyilkosokkal és nekromatákkal kell megküzdened, de törpékkel is találkozni fogsz, akik gőzerővel készülődnek arra, hogy ősi ellenségeik, a destroyerek támadását kivédjék.
Ezek a furcsa, rovarszerű lények a kiegészítő legfőbb ellenségei. Több méter magasak és borzasztóan erősek, úgyhogy amikor ezek a dögök rád támadnak, társaiddal együtt futnod kell az életedért. Három perc áll rendelkezésedre: ez alatt az idő alatt ki kell rohannod az Asura kapun keresztül, amely a Far Shiverpeaks vidékére teleportál, mely nem más, mint az Eye of the North igazi kezdőhelye.
Kemotoxot nekik!
Az Eye of Storm sztorija szerint a destroyer lények mély álmukat alusszák mélyen a felszín alatt, ám egy nap nem túlságosan barátságos hangulatban felébrednek és kiebrudalják az asura nevű lényeket, utóbbi úgyszintén egy új faj a játékban. Természetesen a mi feladatunk („ha elvállaljuk"), hogy megállítsuk a destroyereket, ami azt jelenti, hogy több mint tizenkét hatalmas dungeonba kell lejutnunk, ahol szembeszállhatunk ezekkel a vérszomjas lényekkel.
Emellett hatalmas nyílt területeken is barangolhatunk; itt találkozunk majd a charrokkal, akik a Guild Wars-ban még az ellenségeink voltak, illetve a norn nevű lényekkel, akik alakváltó hatalmas harcosok. A kiegészítő elején néhány olyan fontosabb karakterrel találkozunk, e fajok jeles képviselőivel: Jora, egy két és fél méter magas norn harcos, aki úgy néz ki, mint egy északi amazon valamelyik Boris Vallejo-festményről.
„Azt csinálok, amit akarok"
Az Eye of North nagy erénye, hogy az előző részekhez képest sokkal nagyobb szabadságot nyújt a világ felfedezésében és a küldetések végrehajtásában. Három fő régiót járhatunk be és szinte teljes a szabadságunk abban a tekintetben, hogy milyen sorrendben hajtjuk végre a missziókat. Például miközben az asuráknak segítünk egy hosszú küldetéssorozat során, bármikor úgy dönthetünk, hogy inkább a norn sztorit követjük tovább, úgy is haladni fogunk a főtörténetben. A játék szerencsére elég flexibilis ahhoz, hogy szinte bármilyen missziót elvállaljunk akármilyen sorrendben.
A küldetések jutalmai igen jelentősek: 50-féle új PVE-képességet tanulhatunk meg a kiegészítőben, amelyek klasszisokkal erősebbek, mint a megszokott Guild Wars-skillek. Nem lesznek ezek PVP-ben túlságosan is „overpowerdek"? - merülhet fel az egyszeri játékosban, aki inkább az ellent csépeli, és nem a mobokat, hiszen a Guild Wars PVP-része mindig is jelentős volt. Nos, mivel ezeket a képességeket csak PVE-ben használhatjuk, nem kell emiatt aggódni. A „breath of the great dwarf" varázslat például az összes csapattagról leszedi az égő dotokat, és mindenkit 60 HP-ra felgyógyít. A legtöbb megtanult új skill a soron következő küldetésekhez kötődik, tehát kifejezetten sokat használhatjuk majd őket, nem kell mindig a régi spellekkel bíbelődnünk.
A 20-asok is leizzadnak...
Az Eye of North PVE-csatái egyébként lényegesen nehezebbek, mint az előző Guild Wars-okban, részben azért, mert a mobok 20-as szintűekre vannak optimalizálva, ugyanakkor a mesterséges intelligencia is sokat javult. A szörnyek most már formációkban támadnak, és az elöl lévő harcosok védik a varázslókat, de a messziről támadók sem rohangásznak, mint a fejetlen csirke, hanem szépen hátulról sorozzák embereinket. Így sokszor arra vagyunk kényszerítve, hogy oldalról bekerítsük az ellent. Emellett különféle környezeti elemektől is tartanunk kell, például a havas pályákon óriási hógolyók gördülnek le, hőseink testi épségét fenyegetve.
Két évet is letagadhatna!
A Guild Wars motorja már nem mai gyerek, de látszik, hogy még most is mennyire ütős a játék grafikája, illetve mennyit lehet még rajta fejleszteni. Az új helyszínek szemkápráztatóan gyönyörűek: hatalmas befagyott vízesésekkel, csillogó jégbarlangokkal, erdei tüzekkel és sok egyéb fantasztikus környezeti elemmel találkozhatunk. Az új lényeket és karaktereket is rendkívüli gonddal dolgozták ki a készítők. Látszik, tényleg nagy erőfeszítést tesznek, hogy minden egyes résznél igazán eredetit láthassunk, nemcsak a régi kreatúrákat dolgozzák fel újra és újra.
Egyedül az zavart picit, hogy bizonyos helyszínek kicsit hasonlítanak egymásra, de összességében azért mind a környezet, mind a lények megjelenítésével nagyon elégedettek lehetünk.
A Guild Wars engine egyébként még mindig igen jól optimalizált a gyengébb gépekre is, így nem kell aggódni azoknak, akiknek nem Paks figyel az íróasztalán. Igaz, amikor rengeteg látványos csili-vili varázslat cikázik a képernyőn, akkor egy kicsit hajlamos belassulni a játék, de még mindig nem annyira, mint egy „bizonyos" Blizzard játéknál... Köhömmm, köhömm...
Adios Guild Wars?
Az Eye of North volt az utolsó kiegészítő a Guild Wars sorozatban, de nem kell könnyes búcsút vennünk majd tőle, amikor a második rész végre a boltok polcain landol, ugyanis az ArenaNet fejlesztői letették a kisdobos esküt, hogy addig fogják támogatni a játékot, ameddig a rajongói játszanak vele. Reméljük, ez az ígéret, illetve a fanok lelkesedése minél tovább kitolja a Guild Wars élettartamát, hiszen egyedi stílusával és nagyszerű PVP-s részével remek színfoltja még mindig az MMORPG-k világának. Emellett pedig kíváncsian várjuk, hogy milyen újdonságok főnek az ArenaNet boszorkánykonyháján, amelyeket majd a második GW-ben tapasztalhatunk meg.
