Méltán híres és hőn szeretett Pacánk az előző részben a 2D-s éráról és a Grand Theft Auto sorozat indulásának viszontagságairól mesélt nektek, én pedig most ezzel az írással átlököm a sorozatot a harmadik dimenzióba, és a Grand Theft Auto 3 csodájáról ejtek pár szót. Üljetek körbe, mókás lesz, ígérem.
Kattintsatok és kezdjünk is bele.
2001 egy csodálatos év volt. Éppenhogy megszabadultam szüleim nyomására indokolatlanul sokáig viselt bilifrizurámtól, karácsonykor megkaptam életem első gamer PC-jét is, úgyhogy nem volt más dolgom, mint türelmesen várni a Grand Theft Auto III PC-s megjelenésére. Bár a Beatles-ihlette hajkoronával már kevés szülő nyomorítja szeretett gyermekeit, a GTA PC-re való izzasztó várakozás most sok embernek ismerős érzés lehet.
Kellett az a harmadik dimenzió
A következő év májusában megérkezett a játék, sokkolóan nagy 18-as karikával a borítóján, de akkoriban még senki sem gondolta komolyan, hogy „a számítógépes játékoktól megvadult fiatalok” valaha is problémákat okozhatnának, úgyhogy nyugodt szívvel telepítettem fel azt, amiről később kiderült, hogy életem egyik legmeghatározóbb videojáték-élménye lesz. Édesanyám még a nyitójelenetnél ott maradt mellettem, végignézte, ahogy Catalina lövöldözik egy sort, ahogy felborul velem a rabszállító kocsi és megpróbálok elmenekülni szanaszét törve az autót, majd megveregette a vállam, beletört egy levél xanaxot az esti kakaómba és felhívta a papot.
A GTA sorozat nem csak a 2D láncait rázta le magáról a Grand Theft Auto 3-mal, hanem a világ egyik legtöbb vitát szított sorozatát is feltette vele a térképre. A széria egycsapásra világhírű lett, a konzervatív és/vagy csemetéjét féltő tömegek egy emberként hördültek fel a játék nyers brutalitását és realisztikus megoldásait látva, de a szakma és a játékosok nem tudtak betelni vele. A Grand Theft Auto III mindenhol magas értékeléseket kapott, csak a grafikájával és az irányításával voltak problémák, de ezeket a média megbocsátotta, a játékosoknak pedig csak akkor tűnt fel, amikor felszállt a szemük elől a rózsaszín köd.
A csoda
Liberty Cityben oda mentünk, ahova akartunk és azt csináltunk, amit csak akartunk (pont, mint az előző részekben). Ekkora szabadságot nagyon veszélyes egy fiatal kezébe adni, mert - mint az ki is derült - a keresztény lelkületű játékosok, fittyet hányva a Goodfelastól kölcsönző zseniális sztorira, inkább csak random járókelők testrészeit kívánták lerobbantgatni, a rendszerető dolgos gengsztermunka helyett pedig a "gunsgunsguns", "gesundheit" és "ifiwerearichman" szavakat kombinálva igyekeztek igazságtalan előnyökhöz jutni. (A "skincancerforme" mekkora zseni már?!)
Bizony, voltak akiknek annyira elvette az eszét a fene nagy szabadság, hogy csak a sorozat negyedik részénél ébredtek rá, hogy a GTA-nak egyáltalán története van.
Scientist FTW
Eleinte nem érettem a Grand Theft Auto V rádióállomásai és zenelistája körülötti hisztit, de aztán eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ezt a harmadik részben. A K-Jah annyira zseniális volt, hogy a mai napig ott figyel az iPodomon, és sajnos azóta egyik GTA sem tudta hozni ezt a szintet. Utána mindig a saját mp3-aimból ollózott, gyakran zavarba ejtő válogatással krúzoltam a város utcáin. De majd most meglátjuk, mit hoz a GTA 5.
Mi lett volna, ha...
Persze a Grand Theft Auto 3 körülötti népharag és a nagyvilág eseményei nyomot hagytak a játékon is. A szeptember 11-i katasztrófa miatt el kellett tolni a játék első megjelenési dátumát is, amit a Rockstar a játék 1%-ának megváltoztatásával indokolt. Kikerült egy olyan küldetés, amiben egy fagyiskocsira szerelt bombával kellett volna egy épületet felrobbantanunk, sőt, egy egész karakter is, akitől durva "rampage" küldetéseket kaptunk volna.
Az eredeti verzióban a rendőrautók kék-fehér csíkozása egy kicsit túlságosan hasonlított az NYPD autóira, ezért azok is fekete-fehérbe öltöztek a végére, mert ugyan Liberty City igazából New York, azért ennyire ne legyen már egyértelmű a helyzet. Ezeken a változtatásokon felül az ausztráloknál még egy időre be is tiltották a játékot, hogy lecsiszolják a durva széleket, úgyhogy ott legfeljebb halálra lehet simogatni a prostituáltakat. Az ember azt gondolná, hogy azon a szigeten, ahol egy négyzetméteren három különböző állat képes egy csípéssel/marással/harapással elfolyósítani a belső szerveidet, nem ez a legnagyobb probléma, de erről a Saints Row IV is tudna mesélni.
Mindezek ellenére a Grand Theft Auto III 2001 legjobb játéka volt, ami nyilván az eladásokban is megmutatkozott, és 2002-ben is csak a folytatás, a Vice City volt képes megverni. Claude egyetlen szót sem volt képes kipréselni magából a bandaháborúk alatt, de szögletes arcvonásai mélyen beleivódtak a játékosok emlékezetébe.
A siker lényegében a mai napig tart, a GTA-klón kifejezést előszeretettel használja a szakma a hasonló sandbox kísérletek leírására, és a GTA III-at minden idők egyik legmeghatározóbb játékaként tartja számon a történelem.
A sorozatunk következő részében a Grand Theft Auto: Vice City múltját vizsgáljuk, de addig is meséljétek el a legjobb GTA III-as élményeiteket, valamint nézzétek meg az első GameTárt, melyben HP és Paca a Grand Theft Auto III 10th Anniversary Editionről beszélgetnek.
Tegye fel a kezét, aki tudott repülni a Dodóval!
