Még mindig népszerű elfoglaltság egymást rommá lőni autóversenyzés közben. Tele a videojáték-piac ilyen alkotásokkal, tehát nem egyszerű egyedit alkotni. A GRIP: Combat Racing fejlesztői nem is igazán próbálkoztak meg ezzel, hanem szimplán felhasználták egy régi klasszikus jól bevált elemeit. És milyen jól tették!
Roncsderbi fejjel lefelé
Képzeljetek el egy ügyesen megformált, színesre festett konzervdobozt, amelyre valaki rátapasztott négy bitang nagy kereket. Nagyjából így lehetne leírni azokat a járműveket, amelyeket a Caged Element játékában vezethetünk. A verdák formatervezésének, illetve egészen pontosan a méretes abroncsoknak köszönhetően szinte bármilyen terepen száguldozhatunk, így könnyűszerrel felkapaszkodhatunk a falra vagy a plafonra, hogy aztán ott folytassuk a versenyt. Egy rövid gyakorlómód során megismerkedhetünk a vezetés alapjaival, valamint a felszedhető fegyverek és power-upok működésével.
Ha ez megvan, kezdődhet az éles bevetés. A kampány semmi extra körítést nem kapott, valójában csak egymás után következő bajnokságokból áll, de ez valószínűleg senkit sem fog eltántorítani a játéktól. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, megtervezhetjük saját kis kocsinkat, ugyanis a testre szabhatóság sem maradhatott ki a játékból, és egészen sok lehetőségünk van arra, hogy egyedivé varázsoljuk négykerekűnket, de erre még visszatérünk később. A futamok a jól megszokott módon zajlanak, vagyis általában az a feladatunk, hogy elsőként száguldjunk át a célvonalon, de ez nem lesz könnyű menet, hiszen nem egy szokványos versenyjátékról van szó. Már az is rendesen felrázza a dolgot, hogy a gravitáció törvényeire fittyet hányva rátapadhatunk szinte minden felületre, de ha e mellé még gépfegyverek ropogásától és rakéták robbanásától hangos a pálya, az kész káosz.
A felszedhető apróságok között van olyan, amelyik ideiglenesen felgyorsít bennünket, de számos fegyver is, amelyekkel pedig rápörkölhetünk a többiekre. Illetve akad még pajzs is, ha meg szeretnénk védeni saját hátsónkat az efféle meglepetésektől. Egyszerre két power-up lehet nálunk, szóval akár kombinálhatjuk is őket, a fegyverek használata pedig pofonegyszerű, hiszen a gépfegyverrel mindenkit eltalálhatunk, aki előttünk halad, a kilőtt rakéta pedig követi ellenfelünket, ha sikeresen be tudjuk mérni. A futurisztikus pályákon nem csak az utakon fogunk repeszteni, mivel gyakoriak a homokos talajon, sziklákon vagy épp a hóban vezető szakaszok. Az irányítás teljesen rendben van, billentyűzettel is szépen lehet kezelni a játékot annak ellenére is, hogy a fejlesztők a kontrollert ajánlják.
Választható játékmódok terén is remekel a GRIP: Combat Racing, a kampány mellett többféle mód is elérhető, amelyekben összemérhetjük tudásunkat gépi ellenfelekkel. Emellett bekerült még egy Deathmatch nevű móka is, amely a puszta harcra van kihegyezve, és előzgetés helyett egyszerűen ronccsá kell redukálnunk vetélytársainkat benne. Ráadásul itt nem ér véget a felsorolás, ugyanis van még egy nagyon ötletesen Carkournak elnevezett apróság, amely a trükkök kedvelőinek készült. Ebben a játékmódban nem kell törődnünk sem a helyezéssel, sem az ellenfelekkel, mindössze annyi a dolgunk, hogy ugratásokkal és tűpontos kormányzással átküzdjük magunkat a különleges akadálypályákon. Ha pedig már úgy érezzük, hogy bárkit lemosunk a pályáról, akkor belevethetjük magunkat a többjátékos részbe. Ráadásul az online futamok mellett osztott képernyőn is játszhatunk pajtásainkkal együtt.
Irány a garázs!
Már említettem, hogy saját ízlésünk szerint átalakíthatjuk autónkat, és szerencsére a játéknak ezt a részét sem vették félvállról a készítők. A versenyek után begyűjtött tapasztalati pontokból folyamatosan fejlődhetünk, és a szintlépéseket követően mindig újabb alkatrészeket oldhatunk fel. A garázsban aztán lecserélhetjük a kerekek felnijeit, abroncsait, egyedi matricákat, festéseket pakolhatunk a járműre, és kiszínezhetjük szinte az összes apró elemet. Sőt, például még a színek fényerősségét is megváltoztathatjuk, valamint az alapjáraton fekete abroncsot is kifehéríthetjük, ha úgy tartja kedvünk, tehát tényleg mindenre gondoltak a srácok. Később ráadásul újabb autók válnak elérhetővé, amelyek kinézetük mellett tulajdonságaikban és teljesítményükben is különböznek egymástól. Több járművet is tarthatunk egyszerre a garázsban, így egy idő után egész szép kis kollekciót gyűjthetünk össze magunknak.
Az első néhány futamunk során egyébként előfordulhat, hogy egy kicsit kaotikusnak érezzük a pályatervezést. Eleinte megeshet, hogy azt sem tudjuk, melyik a helyes irány, ha viszont már végiggurultunk a kampány egy-két bajnokságán, sokkal egyszerűbb lesz a navigálás az utakon. Szerencsére attól sem kell tartanunk, hogy teknős módjára felborulunk valahol, mert speckó kis járgányunk mindenhogy képes haladni, csak arra kell figyelnünk, hogy mindig a megfelelő irányba mutasson a kocsi orra. A pályáról viszont simán kirepülhetünk, úgyhogy nem árthat lassítani a kanyarokban, de ha valami baki csúszik a számításba, akkor egyetlen gombbal visszatehetjük magunkat az útra.
Dübörög a hangszóró
Térjünk át a játék hangulatára, amire szintén nem sok panaszunk lehet. A grafika igazából teljesen átlagos, viszont a pályákon lévő környezeti elemek egész pofásak, főleg, hogy némelyik még mozog is, ez pedig feldobja egy picit a játékélményt. Pörgős játékmenethez pörgős nóták dukálnak, így nagyban hozzájárulnak még az összképhez a menüben, illetve a versenyek alatt szóló, licencelt elektronikus zenék, amelyek között akad trance-, technó-, illetve számos drum and bass-szám is. De ha valaki nem igazán csípi ezeket a műfajokat, akkor nyugodtan telepakolhatja a játékot saját kedvenceivel, aztán hallgathatja azokat, hiszen erre is van lehetőség.
Nincs szükség olajcserére
A motorháztető alatt sajnos már találhatunk némi hiányosságot, annak ellenére is, hogy szépen muzsikál az Unreal Engine 4. Én személy szerint nem igazán találkoztam eget rengető bugokkal, de olykor-olykor azért történtek furcsaságok. A néha érdekesen viselkedő fizika miatt nem egyszer vissza kellett dobatnom magam a pályára, de szerencsére nem volt túl gyakori ez a jelenség. Nem teljesen a játék hibája, de gyakran eléggé üresek a szerverek, ami, mondanom sem kell, alaposan megnehezíti az online játékot. A minőség nem igazán indokolja a játékoshiányt, szóval kissé érthetetlen számomra, hogy az emberek miért nem adnak egy esélyt a dolognak. Remélhetőleg most, hogy már hivatalosan is megjelent, talán többen felfigyelnek majd erre az alkotásra. Mindent összevetve ugyanis korrekt munkát végzett a Caged Element, és egy olyan címet rakott le az asztalra, amely hosszabb távon is szórakoztató tud maradni. Ha már unjátok az egy kaptafára épülő versenyzős-harcolós játékokat, és kipróbálnátok valami különlegeset, akkor nyugodtan ruházzatok be a GRIP: Combat Racingbe.
