2004 óta nem jelent meg lemeze a csapatnak – félreértések elkerülése végett nagylemezre gondolok, így nem számolom a single lemezeket, a koncertfelvételeket, illetve azt, amit más együttesben alkottak a srácok. A 2004-es American Idiot hatalmasat durrant, közel 12 millió darabot adtak el belőle világszerte, ami azért a mostani, rohanó és lángokkal ölelt világban (közhelyroham foreva) nem igazán jellemző. Ráadásul biztosra veszem ennél a lemeznél is azt, hogy sok emberhez fog eljutni, ugyanis a három harminc év fölötti férfi olyan ütős albumot tett le az asztalra, hogy csak kapkodtam a fejem.
Harcoljunk a békéért!
Billie Joe Armstrong, az énekes, a dobos Tre Cool és a gitáros Mike Dirnt nem mondhatni, hogy ne foglalkoznának a mai világgal, az aktuálpolitikával – így volt ez már 2004-ben, amikor a háborús Amerikát próbálták (észrevételem szerint sikerrel) felébreszteni, felrázni. Így van ez most is: maratoni hosszúságú (70 perces) lemezükön a mostani fiatalokat szólítják meg, hogy figyeljenek oda a világra, merjenek felállni és _tenni_, ha kell.
Jelen album olyasmi, amihez hasonlót utoljára a Pink Floydnál láttam (hallgattam), az volt a The Wall – azazhogy egy témára felfűzött rockopera. (Ha volt még ilyen, kérlek, kommentbe írjátok le.) Három részből (Heroes and Cons, Charlatans and Saints és Horseshoes and Handgrenades) és egy bevezető számból áll. A bevezető, a Song of the Century olyan, mintha egy rádiót tekergetnénk, pár másodperc után kissé zizegősen megszólal a szám, utána pedig belecsapunk a lecsóba: punkrock számok sorjáznak egymás után, csak kapkodtam a fejem. Néha van csak lassítás, például az egyik kedvencem, a ¡Viva la Gloria! elején, ekkor hallhatjuk először, hogy a lemezen a „megszokott” rockhangszerek mellé csatlakozott a hegedű és a zongora is (a zongora a Last Night on Earth című számban is megjelenik). Természetesen a srácok nem andalítanak el (miért is tennék?), de nagyon tetszett ez a fajta változatosság. Ami még nagy kedvenc, az az East Jesus Nowhere – magával ragadó durvarock, remek gitárral, a hallgatása közben nagy kedvem lett volna felállni és metálvillát lobogtatva fejrázni.
Egy nemzedék beszél Billie Joe-n keresztül. Az album nem érzelgős, mégis érzelmekkel (például Christian kifejezi a szerelmét Gloria iránt például a fent említett Last Night on Earth című számban) és akarattal teli, olyan témákról beszél, ami mindenkit érdekel, mégsem közhelyes. Remek rock, nem kellett csalódnom, biztos vagyok benne, hogy koncerteken is remekül hangzana. Minden rockkedvelőnek ajánlom.
5/5
