Csodára persze nem kell számítani, mindenesetre a francia kiadó törekvése azért igencsak dicséretes. Üzleti szándék azért nyilván van mögötte, de ettől még a tény tény marad: aki Xbox 360-on végigtolta a játékot, esetleg annak is érdemes lehet újra nekirugaszkodnia. Az eredetileg PC-s sorozat rajongói visszakapták az adaptációval az FPS-nézőpont mellett a lassabb, taktikusabb játékmenetet, amelynek érdekében igen erősen megváltoztatták a pályák szerkezetét is. Emiatt már nem beszélhetünk újrajátszásról, mert ez a PC-s GRAW2 egészen más játékká vált. S mindemellett bónuszban még elég korrekt multiplayer lehetőséggel is megfejelték .
Az előző résznél kiemeltem, hogy bár ki tudja már hány kommandós csoda alá írt sztorit, azon a GRAW esetében semmi izzadtságszagot nem lehetett érezni, úgymond üde volt és maga a frissesség, talán még az „ötletes" és „logikus" jelző sem túlzás. Nos, ezt a GRAW 2 esetében már nem merném így hangsúlyozni, és nem azért, mert tök ugyanazt a sztorit kapjuk vissza, amit X360-on is kapnánk, és az egyező CGI/igazi vágókép keverékes tévébejátszások sem problémásak. Most sem kell majd amúgy szkriptelt ellenfelek hadától meg egyetlen lehetséges útvonaltól tartani, egy-egy küldetés több szálon is fut olykor, gyakorlatilag bármerre mehetünk, valamint néha még a kezdőhelyet is megválaszthatjuk attól függően, hogy a hegytetőről akarjuk mesterlövészként pixelvadászni az ellent, vagy inkább a „bele a sűrűjébe!" módszernek kedvez épp a hangulatunk. Az amúgy néhol multis pályákként is funkcionáló helyszínek eleinte poros mexikói hegyi falvakba visznek el, majd a nagyvárosokba is benézhetünk. Felépítésre nézve a helyszín típusától függetlenül extrém módon váltakozik a közelharci és a távolsági tüzelésre alkalmas terep, egy ilyen jellegű taktikai játéknál ennél jobbat természetesen nem is kívánhatnánk.
Na jó, nem csigázok tovább senkit, ugorjunk a kategória talán legfontosabb stíluselemére, a grafikai és fizikai motorra - mert tetszik, nem tetszik, ez minden FPS szíve. Grafikailag most sem nagy az előrelépés, de ha arra gondolunk, hogy itt az élethűség a lényeg, akkor igazából nem lehet komolyabb panaszunk. Főként, ha a modellek részletességét vagy azok animációját nézzük, és az is hozzátesz az atmoszférához, hogy az összes hangeffekt kiemelten igényes. DX10-támogatást ugyan nem tud, de őszintén megvallva az előző rész belassulásainak teljes hiánya (!) erősen kárpótolja az embert játékélményben, úgyhogy ez itt most kit érdekel kategóriás. A GRAW2 MI alapja a már a Vegasban is látott csapatadaptálódási technika, azaz embereink viselkedésünktől függően bizonyos szabályoknak megfelelve támadnak, vagy mennek egységesen fedezékbe, és ehhez alkalmazkodik végső soron a minden küldetésnél kicsit más pozícióból induló ellenfél is - röviden reagálni próbál az MI a környezetre. A háttérben amúgy ebbe belejátszik egy lopakodási faktor is, nem véletlenül kell tehát majdhogynem kúszva benézni mindenhova. Útvonal-keresési probléma azért így is akadt, de ennél sokkal zavaróbb volt, hogy tűz alatt lévő embereink maguktól nem mennének ám odébb egy tapodtat sem, csak kiabálnak, míg meg nem halnak (amire amúgy túl sokat nem kell várni).
Mindent összevetve, az egy évvel ezelőtti GRAW-hoz képest nem igazán jelent mérföldkövet a játék, még ha próbáltak is - és sikerült is - minden ponton kicsit előrelépni. Ami nagy meglepetés benne, az az átlag feletti kidolgozottságú többjátékos mód megjelenése: az Ubi meglepően intenzíven tolja álláspontját, mely szerint a GRAW2 multiplayer lehetősége, ha előbbre azért nincs is, de jelentőségében szinte egy szinten van az egyjátékos tartalommal.
A teljes cikket minden extrájával együtt a júniusi GameStarban olvashatjátok!
