Ha volt is bármiféle tervünk még az év elején elmaradásaink módszeres feldolgozására, az mostanra teljesen összeomlott, ötletszerűen bele-belekotrunk a játékhalomba, és azzal ütjük el az időt, ami véletlenül épp a kezünkbe akad. Így aztán csodás anekdotákkal és tanmesékkel szórakoztathatjuk a nagyérdeműt első látásra lángra lobbanó szerelemről, a letűnt ifjúkor utáni sóvá vágyódásról, második esélyekről és elhibázott választásokról.
mazur - Azt még nem tudom, hogy mivel játszok a hétvégén, de az a Napnál világosabb, hogy mivel nem játszok a hétvégén. Az történt ugyanis, hogy valamelyik este belenéztem a Maquette-be, és persze szép, ötletes, nagyon édes a fiatal pár, akiknek meghatottan hallgattam szerelmes turbékolását, illetve párkapcsolati gondolatait, miközben én a játék minimum négy, de inkább öt dimenziós makettjei közt szerencsétlenkedtem, teljesen ostobán küszködve valami lehetetlen feladvánnyal, egészen addig, amíg lassacskán bekúszott egy határozott diszkomfort érzés, ami később fejfájásba ment át, és amiről nem tudtam eldönteni, hogy akkor most a nyilvánvalóan nem humanoid agyra tervezett, Bólyai-geometriát és minden tér-idővel kapcsolatos előfeltevést arculköpő fejtörőktől fájdult-e meg az én fejem, vagy attól, hogy a saját csóri három dimenziómban az egyik gyerek a Fortnite-ra üvölt teli torokból, a másik meg vörösödő fejjel, üveges szemekkel fújja az iPadnek, hogy szeretne szántani, mert ugye online furulyaórája van - na de mindegy is, a lényeg az, hogy szinte biztos, de minimum vélelmezhető, hogy a Maquette nem tesz jót nekem, és talán az lesz a legjobb mindenkinek, ha én a hétvégén nem fogok játszani vele.
HP - A CoD Outbreak zombis módja nem túl meglepő módon kicsit bedarálta a lelkem, egyébként pedig olyan képernyővédő módban fut az agyam, hogy egy kis Minecraft Dungeons kalandozásra tudom csak rávenni magam, ami pont az a szint, amire szükségem van komplexitás és kihívás terén. Persze az első bossnál már azért felszaladt a szemöldököm, de még bírom a gyűrődést.
Paca - Egy kicsit úgy érzem, hogy elvesztettem az irányítást az életem felett, úgyhogy ahelyett, hogy újabb címekkel játszanék (és befejezném mondjuk az Immortals Fenyx Risingot), PlayStation 2-n játszok a Grand Theft Auto: Vice City Stories-zal. Ez az egyetlen 3D-s GTA, amit még nem toltam végig, és ha már a Rockstar nem hajlandó kiadni mobilra (ellentétben a Liberty City Stories-zal), ilyen megoldáshoz kell folyamodnom.
Iván - Ha nem lenne ennyi filmes, sorozatos néznivaló a hétvégére, talán még többet Final Fantasy VII Remake-eznék a PS Plusnak hála. Csakhogy itt a nyakunkon az Amerikába jöttem 2., a Raya és az utolsó sárkány, no meg persze a WandaVision fináléja is, szóval majd meglátjuk.
Hunter - Szombaton folytatom a partimmal az egyik régóta futó D&D kampányunkat, de a hétvége többi részében valószínűleg teljesen lejövök a tudatomról, és Critical Role-t hallgatva fogok vagy Final Fantasy XIV-ben vagy a Genshin Impactben farmolni valami teljesen felesleges apróságot. Kell már egy ilyen hétvége.
Zs - Fájóan véges szabadidőmet ezúttal szinte biztosan a Netflixre áldozom, mert nagyon elkapott a Rust Valley Restorers c. műsor. Ha viszont valamilyen csoda folytán belefér a játék is, akkor egy 2010-es klasszikust porolok le: The numbers Mason, what do they mean?!
MattMadz - Ezen a hétvégén nem sok időm van játszani, így ha le is ülök a gép elé, maxi(s, haha)mum egy kis 2013-mas SimCity pörög. Nagy kár, hogy annak idején néhány rossz döntés miatt sikertelen lett a játék és emiatt eredeti struktúrájában megszűnt létezni a stúdió. Szerintem még az online függéssel és az aránytalanul szűk városhatárokkal együtt is szuper játék. Ó tényleg, nem tudja véletlenül valaki, hogy a megatoronyok miért ennyire veszteségesek?
Kivi - Kicsit sűrűbb most a hétvégém, így hosszabb időre nem tudok egy játék elé sem ülni. Néhány haverral azért ha minden jól megy, sikerül összehozni pár meccset a Dota 2-ben. Nemsokára érkezik a netflixes sorozat a játék alapján, így legalább arra is hangolódunk kicsit.
Szada - Elképesztő módon rákattantam a The Outer Worldsre, az Xbox Series S kontrollere szinte már összeolvadt a kezeimmel. Nehéz nem úgy tekinteni rá, mint az Obsidian Falloutjára (nyilván a New Vegas után), így abszolút megértem azt, aki inkább ezt tekintette a franchise szellemi folytatásának, mintsem a Fallout 76-ot. Persze közel sem hibátlan (azt nagyon sajnálom, hogy nincs románcra lehetőség), de rég tudott ennyire magába szippantani játék, szóval próbálom kiélvezni minden pillanatát, amíg tart.
Szabi - A hétvégén valószínűleg parkolópályára kerülnek a videojátékok, mivel felveszem a fonalat a méltatlanul elhanyagolt D&D kampányaimban, és gyorsan tartok is egy alkalmat az egyik csapatomnak. No azért emellett arra mindenképp szakítok időt, hogy megnézzem a WandaVision szezonzáróját. Az évadot nem éreztem túl átütő erejűnek, noha kétségtelenül voltak erős pillanatai; kíváncsi vagyok, hogy a fináléval sikerül-e egy izgalmas lezárást adni a történetnek.
Csirke - A PlayStation 5 startjakor elvesztem kicsit a friss megjelenések tengerében, és bár elkezdtem az újrakevert Demon's Soulst, végül nem sokáig jutottam benne. Most ezen hiányosságomat kezdem el pótolni.
Chava - Sosem vonzott a széria, nem is forszíroztam az ismerkedést, épp emiatt ért váratlanul, hogy a most ingyenes Ratchet & Clank már első próbakör fejbe kólintott egy csavarkulccsal, majd a tévé elé tolt székhez kötözött, és addig nem hajlandó elengedni, amíg végig nem játszom.
Ti mivel játszotok ezen a hétvégén?
