Sokakkal ellentétben azon szerencsések közé tartozom, akinek sikerült karaktert csinálnia és hosszú órákat eltöltenie a Grand Theft Auto Online világában, ami egyszerre ismerős és új. Rengeteg, az egyjátékos küldetések során megismert karakterrel találkoztam már, pedig még nem is merültem bele igazán. Az ígéretek szerint hamarosan egy patch Xbox 360-ra is, de nálam még nem jelezte a rendszer, hogy tölthetővé vált. A GTAO négy napja fut, és addig nem kap tőlünk értékelést, amíg a gyakran játékgyilkos hibákat ki nem javították. Azt viszont nem tudjuk megállni, hogy ne meséljünk az eddigi élményeinkről.
Amit már próbáltunk
A Rockstar két hetet adott arra, hogy bejárjuk Los Santost és Blaine Countyt, hogy hozzászokjunk az irányításhoz, megtanuljuk a fontosabb útvonalakat és megismerjük a Grand Theft Auto V történetének néhány karakterét. Október elsején elindultak a GTA Online szerverek, és ahogy várható volt, nem ment minden zökkenőmentesen. Volt, aki az első, pusztán versenyzésből álló küldetésen sem jutott túl, míg mások arról panaszkodtak, hogy eltűnt karakterük kezéből a fegyver. Az én karakteremnek, Heidinek (aki egyébként John Marston lánya és legalább 2 méter magas, aki látta a GTAO livestreamet, az tudja, kiről van szó) a haja tűnt el, mikor feltettem rá a rablásnál elengedhetetlen majommaszkot (ha nem viselsz maszkot, a boltos legközelebb egyből rádhívja a rendőrséget, mert feltételezi, hogy nem egy csokiszeletért szeretnél géppisztollyal fizetni). Cikáztam egynéhány kört a városban, mire a térképen is láthatóvá váltak a fodrászok (akik sminkesek is egyben), és néhány ollócsattogás következményeképp Heidi újra úgy nézhetett ki, mint egy bajor lány, aki az Oktoberfesten két kezében hoz ki 10 korsó sört. Mert ez hiányzik Los Santosból, én érzem.
A játék egy üdvözlő animációval és egy-két rövid bemelegítő küldetéssel indul, majd kisvártatva belekezdhetünk a komolyabb bűnözésbe. Igazi pitiánerként kirabolhatunk egy kisboltot, vagy ha tényleg a végletekig suttyók akarunk lenni, megvárhatjuk a sarkon elbújva, míg valaki más elvégzi a piszkos munkát, mi pedig felkapjuk a műanyag szatyrot és már loholunk is a zsákmánnyal. Ha utóbbi lehetőséget választjuk, megítélésünk rossz lesz, és a gép csak más rossz megítélésű játékosokkal fog összesorsolni. Ha bosszút akarunk állni, kihívhatjuk a gyilkost egy 5 pontig tartó egy-az-egy-ellen Deathmatch-re, ami a tevékenységek többségével ellentétben a nyílt utcán zajlik. Ha kegyesebb bosszút szeretnénk, pattanjunk kocsiba, jelöljünk ki egy célpontot, és aki előbb ér oda kocsival, annak lesz igaza. Milyen jó volna, ha minden lövöldözést így lehetne lezárni! Hogy tiszta maradjon a kezünk, 10-es szint elérése után vérdíjat tűzhetünk ki bárkire, és ő nem fogja megtudni, hogy mi akarjuk eltetetni láb alól. Azt viszont tudja, hogy valaki vadászik rá.
Bár egy GTA-ról beszélünk, az Online-ban abszolút elhanyagolható a sztori. A küldetések eleinte a „menj ide-lopd el ezt-vidd el ide” síkon mozognak, a Rockstar ezeket variálta többféleképpen. Az egyik esetben például két rivális csapat ugyanazt a feladatot kapja: A és B pontokból indulva érjenek oda a droglaborként használt lakókocsihoz (ami nyilván Sandy Shoresban, Trevor természetes előfordulási helyén található), majd lopják el azt és szállítsák a megfelelő helyre. Nem elég, hogy az ellenfél csapata tüzel ránk, a helyi narkósok sem szeretnének megválni a családi járműtől, különben hogy mennek majd kempingezés közben sivatagi rókákat lövöldözni? Na ugye, kedves szívtelen játékos.
Néhány hasonlóan egyszerű küldetést egyedül is el lehet végezni, ezt viszont semmilyen körülmények között nem ajánlom - legyen egy játékos akármilyen felkészült, aki magányosan merészkedik be a drogosok barlangjába, az bizony csak ólmot vihet haza zsákmányként. Már ha hazajut. De erre is kevés az esély. Ha ketten megyünk (különösképp ha két különböző kocsival), mindjárt jobbak a kilátások. Úgy is megoldható, hogy az egyik csapattag tüzel, míg a másik a menekülőautóban várja őt, hogy minél hamarabb elhajthassanak a naplementébe. A küldetések megjelennek a térképen is, de bizonyos embereket (Simeon, Gerald) fel kell hívni, hogy tudnak-e valami melót ajánlani számunkra.
Ugyancsak fontos a folyamatos, headseten keresztüli kommunikáció. Fejhallgatót mindenképp érdemes használni, még akkor is, ha általában nem beszélgetünk senkivel. Egyrészt roppantmód rá lehet pörögni arra, hogy a karakter szája a miénkével együtt mozog, másrészt ha előkapjuk zsebünkből az iFruit készüléket és tárcsázzuk valamelyik havert, ő meg netalántán nem nyom ki minket, ilyen módon beszélgethetünk. Nem utolsó sorban pedig ha egy rablás során belekiabálunk a mikrofonba, a bolt tulaja összerezzen és gyorsabban pakolja a pénzt.
A missziókon kívül részt lehet venni sporteseményekben is, melyek közül egyértelműen a szkander viszi a pálmát. A sportok valóban amolyan időtöltésként kerültek be, fogadásból pénzt is lehet rajtuk nyerni, de mégiscsak izgalmasabb versenyezni vagy Deathmatch-et játszani. Beszéljünk egy kicsit a versenyekről: aki elsőként elindít egy versenyt, az szabja meg, milyen járművekkel (autók, motorok) kelljen menni, beállíthatja a napszakot, illetve azt, hogy hagyományos vagy úgynevezett „GTA verseny” legyen-e. Ha ez utóbbit választjuk, szabad a fegyverek használata, sőt, még Mario Kart-szerű powerupokat is felvehetünk egymás kiiktatására, gyorsításra vagy a jármű megjavítására. Van még a Rally mód, ahol az egyik játékos a sofőr, míg a másik a navigátor szerepét tölti be. Aki unja már a megszokottat, válassza a másik kettőt, mindkettő igazi GTA élmény.
Akárhogyis közös sztriptízbárba járás, akárhogyis teniszezés és szkander, legjobban mégiscsak a Deathmatch-ek és a Survival (jönnek az ellenségek hullámai, verd vissza minden erőddel) során szórakoztam. Itt is számtalan beállítási lehetőség van, érződik kicsit a Max Payne 3-ból tanultak alkalmazása, de akkor is csupa móka és kacagás. A pályákon elszórtan vannak fegyverek és páncélzat, amiket érdemes gyűjtőgetni, főleg mivel az elpazarolt lőszert csak így szerezhetjük vissza. A Deathmatch egy variációja a küldetések kategóriájába tartozó LTS, avagy Last Team Standing amiben mindenkinek csak egy élete van. Ez többször amolyan western filmbe illő pisztolypárbajként, a másodperc töredéke alatt ért véget, ugyanis a két csapat előhúzta a fegyverét, lőtt arra, aki épp a célkeresztben volt, és megjelent a meccs végére figyelmeztető üzenet.
És amit még nem...
Illetve nem igaz, hogy nem próbáltuk, csak a szervergondok miatt nem igazán úgy sült el, ahogy az ideális lett volna. Feltuningoltam például egy autót, szerettem, dédelgettem, de egy kijelentkezés után már soha nem láttam többé. Vettem egy apartmant sok pénzért, de a tulajdonos úgy döntött, mégis inkább megtartja magának, az összeget viszont nem adta vissza. És ilyenkor ne tikkeljen az ember szeme...
A küldetések egyelőre nem adnak olyan egetrengetően sok RP-t (reputation pont, az XP megfelelője), így a haladás is lassú, de a hétvégém nem szól majd másról (tudom, szegény én), csak a fejlődésről. Ha megérkezik a mindent javító varázscsomag, azonnal megosztjuk veletek a véleményünket, de nem akarjuk elhamarkodni az ítéletet.
