Szent Nyomda Huba, az újságírók védőszentje legyen a tanúm, nem akarok lemenni emóba és nyöszörögni, hogy milyen nehéz az újságíró élete, mert mennyire nem könnyű kikerülni a közhelyeket egy olyan játék folytatásával kapcsolatban, mint a Grand Theft Auto. (Pedig az.) Még szerencse, hogy a sorozatot oly léptékű - méltán kiérdemelt - kultusz övezi, hogy nehéz túl nagy ívű túlzásokba esni: valóban, a játékvilág egyik legfontosabb címéről van szó. Az előző részek hatalmas publicitást kaptak világszerte (még akkor is, ha gyakran negatív értelemben, például a siralmas Hot Coffee botrány kapcsán), és minden idők legnagyobb játékeladását produkálták. Nem csoda, hogy mindezek után a fejlesztő Rockstar Gamesre elképesztő nyomás nehezedett mind a rajongók, mind a szakma részéről. Most azonban megnyugodtunk, ezeknek nem csupán megfelelni próbálnak, hanem a legvadabb elképzeléseinket is igyekeznek túlszárnyalni.
Negyedik (?) eljövetel
Elsőként végre tisztázhatunk egy régi kérdést: miért ez a negyedik rész? Mi volt akkor a Vice City, mi volt a San Andreas (nem beszélve az egyéb verziókról, melyek el sem jutottak PC-re)? A Rockstar azért nem adott sorszámot a Vice City-nek és a San Andreas-nak, mert nem tekintette azokat nagyságrendi előrelépésnek a GTA III-hoz képest. Szó sincs arról, hogy mindössze "kiegészítők" lettek volna, hiszen a Vice City hozta be a játék egész hangulatát befolyásoló stilizált korszakolást, a San Andreas pedig hatalmas városával, számtalan apró tennivalójával jelentett újítást (igazi Zsírfekát (tm) faraghattunk hősünkből, ha elég sokáig tömtük buciját finom zsíros hamburgerrel). A korábbi részek lehetőségeit azonban megkötötték a PlayStation 2 képességei - mely platformot a Rockstar sosem hagyott ki a számításból - mind a grafika, mind a játékmenet terén. A GTA IV-ben azonban a Rockstar mindent az alapoktól kezd, és immár az új generációs konzolok - és így természetesen a PC-s hardverek - lehetőségeit kihasználva igyekszik "újra feltalálni" mindazt, ami a sorozatot naggyá tette. A nagyobb hardverkapacitás a dizájn összes aspektusára kihat, a hangoktól kezdve a küldetések felépítésén át a grafikáig, nem beszélve arról a számtalan apró részletről, amelyben - mint tudvalevő - az ördög is lakozik. A Rockstar esetében pedig különösképp. Ők ezt úgy fogalmazták meg, hogy a GTA IV a GTA III-hoz viszonyítva akkora minőségi ugrás lesz, mint a GTA III volt a legelső részhez képest...
Vissza a gyökerekhez!
A Rockstar a negyedik részben (pillantyú, "gyökerek" alatt természetesen Liberty City-t értjük, nem annak derék polgárait!) megpróbálja újra feltalálni a műfajt, hát melyik helyszín lehetne alkalmasabb erre? Ha a konzolos verziókat is számoljuk, a GTA immár ötödször látogat vissza Liberty City-be. De van egy nagy különbség: korábban nem volt szempont, hogy minél élethűbben jelenjen meg a Város - New York, New York -, de most ez is kulcsfontosságú lesz. A Rockstar szerint most nem is orosz bevándorló pajtásunk, Niko Bellic a játék igazi főhőse, hanem maga Liberty City. Soha, senki nem próbált még egy ekkora városrészt ilyen pontossággal modellezni, annak ellenére, hogy természetesen nem egy interaktív New York-i városnéző program megalkotása a cél. A Rockstar nem törekedett arra, hogy az utolsó utcai tűzcsapig minden apróság megfeleljen a valóságnak, a cél az volt, hogy az egész valódinak, élőnek hasson, rendelkezzen egy nagyváros minden fontos hangulati elemével, de ennek ellenére se legyen beláthatatlan, telepakolva fölösleges részekkel. Minden épületbe persze most sem mehetünk be (miért is akarnánk?), de sokkal fontosabbak, részletgazdagabbak lettek a belső terek, melyek így új lehetőségeket nyitnak a játékmenet tekintetében. Sokat elárul az is, hogy immár az utcáról is belátunk az épületekbe, illetve nincs töltési idő akkor sem, ha besétálunk az ajtókon. Sőt. A játék elindítása után már sosincs töltési idő. Ez a valami.
A kevesebb néha több...
...de legalábbis ugyanakkora: a játéktér négyzetkilométer tekintetében nem nagyobb San Andreas hatalmas területeinél, viszont kihasználtabb. Nincs préri, nincs kihalt vidék, egy nagyváros van csupán - melynek egyetlen repülőtere van. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem lesznek a játékban repülők (meg az, hogy a Rockstar a már előre borítékolt botrányok mellé nem akarja azt is, hogy valami lelkes amatőr terrorista 9/11 szimulátornak használja a játékot, és kéjes örömmel vezetgesse repülőit a felhőkarcolókba). A város léptékei mégis nagyobbak, de elsősorban azért, mert nem annyira horizontálisan, mint vertikálisan látványos a fejlődés. Kihasználtabbak, jobban rétegzettek a terek, több szinten zajlik az élet, akárcsak a valós életben: aluljárók-felüljárók, többemeletes épületek váltják egymást, fejünk felett magasvasutak húznak el, és így tovább. Bár egy város van, ez öt jól elkülöníthető területre oszlik, amely megfeleltethető a nagyobb New York-i régióknak (Staten Island kivételével, mely végül kikerült a játékból): Dukes (Queens), Broker (Brooklyn), Algonquin (Manhattan), Bohan (Bronx) és Alderney (New Jersey). A valósághoz képest az arányok nem mindenhol pontosak (például az első GTA IV videóban is jól látszott, hogy a Brooklyn Bridge túl közel van az Empire State Buildinghez), de hogy pontosan mekkora is lesz a bebarangolható terület, még nem tudni.
Kritikus tömeg
Minden játéknak, mely megpróbálja jól elkapni egy város atmoszféráját, fontos szereplői a névtelen statiszták, a gyalogosok, akik rettenthetetlenül mennek a dolgukra. Számtalan játék hasalt már el azon, hogy a városokban ugyanaz a néhány baltaarcú apu lézengett az utcákon, akik sehogy sem tudták egy tényleges tömeg benyomását kelteni. A Rockstar most kiemelt figyelmet fordított a gyalogosok animációira (például sokkal látványosabb, hogy miképp ütközünk beléjük, de járásuk is változatos), modelljeire, hogy kellőképp sokszínűek és hitelesek legyenek. A karakterek (nem csak a gyalogosok) nem annyira stilizáltak, mint a korábbi részekben. Sokkal realisztikusabb megjelenést kaptak, ami alapvető dizájnváltás a Rockstar részéről - értelemszerűen azért, mert már megtehetik, sokkal nagyobb a célhardverek kapacitása. (De a játék egyébként sem kötődik szorosabban egyetlen filmhez sem - bár félig tudatos kapcsolódó pontok, utalások nyilván lesznek. A lényeg nem az, hogy a játék jól elkapja egy film atmoszféráját, hanem hogy magát a New York-i élet atmoszféráját sikerüljön visszaadnia.) A járókelők táskákat hurcolnak, mobilon beszélnek, a parkokban leülnek a padokra, könyvet olvasnak, cigarettáznak... Sőt, a New York-i élet fontos velejárói a dilinyósok is, akik valamilyen agyrémük ürügyén csak úgy leszólítják az embert - ilyenekkel is találkozunk majd.
A lényeg, hogy a játék visszaadja a New York-i tömeg érzetét, akár a gyalogosok, akár az autós forgalom tekintetében. Persze itt is meg kell húzni egy vonalat („és azon túl... nem lehet!"), mert hitelesség ide vagy oda, semmi sem válhat a játékélmény rovására. Nem lesznek tehát az utakon véget nem érő dugók - bármennyire is hozzátartozzon ez a New York-iak hétköznapjaihoz. Valószínűleg épp elég mindenkinek a valóságban araszolni reggelente az Üllőin, legalább játék közben ne kelljen már, nem igaz?
Ésszel, emberek, ésszel!
Persze nem csak a tömeg mérete fontos, hanem az is, hogy az emberek valósághűen reagáljanak cselekedeteinkre. Az egyik legfontosabb - és legnehezebb - tényező mindig a mesterséges intelligencia, mely talán a legnagyobbat tud rontani a játékélményen, ha nem megfelelően működik. Ha például nyilvános helyen előrántunk egy fegyvert, és lövöldözni kezdünk (ki tudja, megeshet), a játékban mindenkinek úgy kell reagálnia, ahogy azt a való életben tenné: ha a civilek körében nem tör ki pánik, nem kezd a tömeg fejvesztett menekülésbe, nincs sikoltozás, hangzavar, nem tapossák egymást, akkor valami bibi van az MI-vel. Éreznünk kell, hogy minden döntésünknek súlya van.
Kelet-Európából jöttem, mesterségem címere...
Niko Bellic múltjáról egyelőre nem sokat tudunk, csupán annyit, amit az előzetes videóban ő maga mesélt el: ölt, csempészett, eladott embereket. Köszönjük meg Niko őszinte vallomását! Testvére, Roman hívására érkezik Liberty Citybe, aki - állítása szerint - már megtalálta az amerikai álmot: bombanők, négy jacuzzi, tizenöt sportkocsi és egy saját taxicég..., de sajnos hamar kiderül, hogy csak az utóbbi igaz, és talán már az sem sokáig. Roman ugyanis nagy bajban van: cége a csőd szélén áll, különféle gyanús pofáknak tartozik egy rakás pénzzel, szóval, mégsem sikerült olyan igazán beletalálnia a tutiba. Nikót igazából azért hülyítette ki, mert fél, és a segítségét kéri. Hamar belekeveredünk tehát a bajba, méghozzá nyakig, a kezdés méltó a korábbi GTA-részekhez. A kelet-európai bevándorló motívuma egyébként érdekes döntés volt a Rockstar részéről, elmondásuk szerint két lehetséges indulást képzeltek el a sztorinak: vagy hosszú évek után visszatér valaki Liberty Citybe (ami egyrészt meglehetősen sablonos, ráadásul nehéz találni régi szereplőket, mert nagy részük már a halakkal alszik a dokkoknál), vagy pedig egy új srác érkezik, aki sosem járt még itt. Nem akartak megint maffiózókat, tipikus amerikai bűnözőket a főbb szerepekben - persze velük is meggyűlik majd a bajunk, meg sok egyéb érdekcsoporttal, de ezúttal nem szorosan körülöttük bontakozik majd ki a sztori.
Az ördög a részletekben lakozik (és Pradát visel)
A grafika nem igényel különösebb kommentárt: főleg a város léptékét tekintve elképesztő a részletesség. Ezt már az autókon le lehet mérni, melyeknek nem kell szégyenkezniük egyetlen pofásabb autós játékkal szemben sem. Nem csak a külső miatt, a valós tükröződés, miegymás smafu a fizikához képest: a járművek felfüggesztése pontosan követi az út egyenetlenségeit, de ami igazán meggyőző, hogy ez még a gyalogosokra is igaz. Remekül kidolgozott az ütközési modell, a járókelők mozgásán is jól látható, ahogy fellépnek-lelépnek a járdáról, és így tovább. Az épületek kidolgozottsága is döbbenetes, de a legörvendetesebb talán az, hogy a belső tereket is hasonló gonddal teszik élővé - ez a zárt terekben zajló küldetések szempontjából lesz majd igazán fontos.
A karakterek animációja is nagyságrendekkel részletesebb és változatosabb: csak egy példa: a sorozat védjegyét jelentő autólopás is sokkal kidolgozottabb, hősünk például nem feltétlenül a delikát megoldások híve. Ha sietős a dolgunk, nem kell pepecselni agyafúrt zárnyitó mechanizmusokkal, könyökünkkel egyszerűen betörjük a vezetőoldali ablakot, és már bent is vagyunk.
A generációváltás a hangok terén is jelentkezik: sokkal több effektet hallunk párhuzamosan, ami még élőbbé teszi a környezetet: a járókelők beszélgetése, a motorok hangja, fékcsikorgás, lövések, szirénák... Tipikus New York-i utcazaj. (Talán a szokásosnál kicsit több lövöldözéssel.) A zene természetesen a mai korszakot (2007) idézi, valószínűleg ismét számíthatunk egy rakás rádióadóra.
A GTA-részek igazi varázsát azonban sokunk számára talán mindig is az jelentette, hogy a Rockstar elképesztő mennyiségű és minőségű apró "hangulatfokozó" részletet zsúfolt a játékaiba, majd azokat olyan mesterien kötötte egybe, hogy mindig egységes hangulatot, kerek egészet adtak. Elég csak a San Andreas zseniális rádiós reklámjait idézni, melyeket képtelenség volt megunni. Most sem lesz másképp. Gondolok itt például a rengeteg márkára, mely a fényreklámokon, a kirakatokban, a boltok felett, a járókelők által cipelt táskákon jelenik meg - nagy részük persze kitalált (visszaköszön jó néhány ismerős név a korábbi részekből, mint a Burger Shot vagy a Sprunk), mások pedig valódi márkák kicsavart változatai (például Panasonic helyett Panoramic, Max Factor helyett pedig Max Render).
Boy from the city
Bár a Rockstar minden elképzelhető szempontból igyekszik fejleszteni a játék különböző aspektusait, de a játékmenet leglényege természetesen nem változik: egy nagyvárosban bóklászunk, és küldetések egész láncolatán verekedjük végig magunkat. Újdonság azonban, hogy a feladatokat nem csupán többféleképpen lehet végrehajtani, de a küldetéseknek is több kimenetele lehetséges, melyek elágazásokat jelenthetnek a sztoriban, befolyásolhatják a későbbi feladatokat.
De a nagyfokú szabadságérzet erősítésében a Rockstar több egyéb, "békés" tennivalót is szán nekünk. Most is lehetőség lesz tisztességes módon keresni pénzt, normális munkával (például testvérünk, Roman taxis cégénél...) - de ezen a téren jóval nagyobb változatosságra számíthatunk.
Az épületek felvásárlásra elmarad, mert kicsit abszurd, hogy hirtelen nagybefektetőkké válunk, és mégis folytatjuk azokat a... tevékenységeket, melyekkel megalapoztuk vagyonunkat. (Szépen körülírtam, hogy embereket lövünk halomra?) Egy milliomos mégsem rángat ki az autóból békés honpolgárokat, nem igaz? (Vagy legalábbis igen ritkán. Csak ha rossz napja van.)
Lesznek azonban új játékmechanizmusok, például kiemelt szerepet kap mobiltelefonunk, hiszen ezúttal nem csak fogadhatjuk a hívásokat, hanem szervezhetünk találkozókat, rajtaütéseket, üzleteket üthetünk nyélbe..., egyszóval, merőben új módon szerezhetünk információt, léphetünk kapcsolatba a szereplőkkel, vagy általánosságban a játék egész világával.
Lehetne már ősz...
És hogy mikorra várható a játék? 2004 novembere óta tartanak a GTA IV munkálatai (szinte azonnal nekiláttak, ahogy a San Andreas megjelent) és PS3-ra, illetve Xbox360-ra október közepén jelenik meg a játék. Sajnos a két konzol az elsődleges prioritás, a PC-s verzió még nem kapott konkrét megjelenési dátumot -, de reméljük, hogy nekünk sem kell sokat várni, és még ez évben megkaparinthatjuk a GTA IV-et - jó lenne, legalább egy füst alatt letudnánk ezt a "2007-es év játéka" kérdést is...
