Gran Torino - Filmkritika

Clint Eastwoodot valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. Színészi nagysága ugyanúgy vitathatatlan, mint rendezői minősége . Ezt nemcsak Oscar-jelöléseinek és díjainak számával, de filmjeinek minőségével is alá lehet támasztani, sőt, nemrég beválasztották a legjobb 25 még élő és alkotó rendező közé. A magyarázathoz csupán ennyit írtak: „Ha nem ismered, talán átaludtad az utóbbi pár évtizedet". Munkásságának jelenlegi állomása a Gran Torino, amelyben színészi, rendezői és produceri minőségben is közreműködött.

 Walt Kowalski (Eastwood) nemrég vesztette el a feleségét. Minden, amije maradt, a megbecsült '72-es Gran Torino autója és koreai szomszédai, akiket utál. Harcolt és túlélt a koreai háborúban, így nem szívesen nézi, ahogy „azok" az emberek ellepik a környéket. Walt tulajdonképpen mindent utál maga körül, és ennek nem győz hangot adni: morog, köpköd, csúnyán néz, sőt, néha még fegyverrel is fenyeget: tökéletes sztereotípiája a „gonosz öreg bácsi" típusnak.

A helyzet nem javul, mikor egy banda erőszakkal ráveszi a szomszéd fiút, hogy lopja el főszereplőnk féltett autóját. Az akció nem sikerül, a gyermeket rajtakapják, a turpisság kiderül: vezeklésül a fiú anyja átküldi mindenes szolgálatra Walthoz a bűnöst: házat kell renoválnia, kocsit kell mosnia, kertet kell gondoznia; mindeközben bár Kowalski folyamatosan rasszista szavakkal illeti a gyermeket, mindketten érzik, hogy ez már csak fricska, kedves csipkelődés. Fokozatosan megkedvelik egymást, a család pedig hálás, hogy Walt segít nekik megnevelni a fiút. A tényleges bonyodalom akkor kezdődik, mikor a banda visszatér, és sehogy sem akarnak leszállni a srácról vagy a családjáról..

A Gran Torino egy nagyon jó film. Azt hiszem, hogy ezzel az alkotással kedveltem meg igazán Eastwoodot, és meg akarom nézni a többi rendezését is, amit eddig kihagytam. Jó alaptörténetből sikerült kihoznia egy sokkal jobb filmet, amely tökéletes jellemrajz, valamint iskolapéldája a személyiség kibontakozásának: az Eastwood által játszott karakter végig fricskáz, de szerethetővé válik, amint kiderül, hogy ő sem gondolja annyira komolyan. Bár morgása „ijesztő", mégis az első pillanattól kezdve vicces. Szórakoztatók a beszólásai, amelyekkel senkit sem kímél: odaszól a papnak, a szomszédnak, mindenkinek. Nemcsak a történet, a párbeszédek, a karakterek, a színészi játék zseniális végig, hanem a befejezés is telitalálat. Senki sem érti, hogy a Gran Torino-t miért nem jelölték egyetlen Oscarra sem, sőt, összességében miért csak kevés díjat zsebelt be. Élmezőnybeli film az évben, az évtizedben, és Eastwood munkásságában is. Hazai bemutatója április 16., ezt kötelező jelleggel írja fel mindenki a határidőnaplójába, mert ezt a filmet meg kell nézni.
5/5
Eastwood egy zseni