Ave Ceasar, mori turi te salutant! Üdv, cézár, a halálba menők köszöntenek, avagy ahogy egy régi, legendás gyermekregényben volt: Áve Cézár, a turi Mórák salvus-vizet isznak. Igazi, ókori római hangulatot áraszt a játék, ámbár a történetének kezdete elég szokványos. Egy éjszaka, valakik rátörtek atyánk egykori birtokára, volt haddelhadd, majd nekünk, egy veterán harcosnak kell bosszút állnunk és újjáépíteni a családi birtokot. Amely (jó hír) magától épül újra, ahogy előrehaladunk a történetben, illetve birtokkal kapcsolatos questeket oldhatunk meg. Kétségtelen, hogy ez a játék egyik igen látványos része, legalábbis azoknak, akik nem unták meg hamar - erről majd később.
Légy a szolgám, ó, Butiusz Minionusz!
Amivel a God and Heroes kiemelkedik az MMO-mezőnyől, az nem más, mint a minionrendszer. Már a játék igen korai szakaszában megszerezhetjük magunknak az első két miniont, ám hamar megtanuljuk, hogy egy ideig (11-es szintig) csak az egyiküket vihetjük magunkkal. A segítőink három alaptípusból kerülnek ki (gyógyító, távható mágus és harcos), ámde a játék során állítólag több mint 100 variációjukkal találkozhatunk. Némelyik segédünk igen hasznosnak bizonyulhat, mellettünk vagy helyettünk harcolnak, és idegesítenek minket a helyezkedésükkel. Önmagában ez az ötlet nagyon tetszett, lévén alapvetően szingli kalandor típus vagyok, így ha vannak követőim, akkor azért megvan a csapatérzet. A God and Heroes ezen jellege nem hasonlít a Guild Wars rendszeréhez, ahol bizonyos instance-ok esetében játékosok helyett lehet választani segítőket, ugyanis itt állandó a követő. Amikor igazi csapatban vagyunk, akkor viszont elég kaotikus lesz a helyzet, mivel nehéz rájönni, hogy kinek a micsodája harcol a kinek a kicsodájával. 
A játék egyik gyengesége, hogy a játékosok csak lézengenek a szervereken, ennélfogva keveset fogunk találkozni a fenti szituációval.
Ettől függetlenül a lényeg mégiscsak az, hogy a minionosdi jópofa és egyedi dolog, tetszett, azonban itt is volna mibe belekötnöm. Mivel a játék szemmel láthatóan „bolondbiztos", így a segítőink is automatikusan fejlődnek, emellett nincs lehetőségünk arra, hogy odaadjunk nekik egy levedlett páncélt, vagy az inventoryból cipeltessünk velük ezt meg azt. Merthát a „gazdi" cígölje csak a 6-8 darab páncélt, meg mindenféle lootot, a követő meg ott lazázik... Ez azért gondolom, a valódi Rómában sem így volt. Igenis, jöjjön velünk Inventorius, a cuccokat hordó szolga, és cipekedjen ő. Emellett pedig nem egy olyan minion van, aki/ami használhatatlan, lévén egy funkcióval rendelkezik - nem sokra megyünk például egy olyan varázslóval, aki csak tűzlabdát tud dobni, aztán a rezisztens mobokat meg szórja ész nélkül. Szóval jó dolog a sokféle segítő, ám sokkal kevesebb, de jobban kidolgozva jobb lett volna.
Róma, Bigus Emptis Citae
Ahogy a klasszikus MMO-kban, itt is megvannak a nagyobb települések, alias questhubok, ahol mindenféléket tanulhatunk, javíthatunk, meg amit csak akarunk. Ez esetben sem lenne ezekkel különösebb gond, azonban rengeteg dolog hiányzik a játékból.
Nincs kraftolás. Ezt nem értem, hogy gondolták. Emiatt nincsenek aukciós házak sem, ezen pedig kiakadtam, mint az órarugó, ugyanis minden MMO-ban a kedvenc elfoglaltságom AH-zni, ott nézelődni, alkudozni, cuccokat venni és eladni. Számomra AH nélkül csak egy játéknak van értelme, az pedig az Anarchy Online, de ez nem ide tartozik. Mivel sem krafting, sem AH nincs, így az úgynevezett player economy, azaz a játékosok által létrehozott és működtetett gazdaság sincs. 
Ez már tényleg lámaság a javából, hiszen az MMO-k egy legfőbb vonzereje pont ez a lehetőség, ami életet visz a játékba, és rengeteg „nem harcolós" aktivitást biztosít. Az emote-ok nem működnek tökéletesen, és bár sok ezekkel foglalkozó javítás jelent meg, de még mindig nem az igazi. Ráadásul nincs tömeg, ahol lehetne kicsit hülyéskedni velük, önmagunkban pedig semmi értelme MMO-zni.
Emellett, bár nekem nemigen hiányzik, de elfogadom, hogy minden MMO kiváló része az egymás gyepálására szolgáló PvP, amely szolgáltatás szintén hiányzik ebből a játékból. Sőt, egy puttó mount sincs benne, de legalább a teleportrendszere jó, szóval ezt legalább meg lehet védeni. A megdöbbentő felsorolást elolvasva joggal merülhetne fel a kérdés a kedves leendő játékosban, hogy ha mindez nincs benne, akkor mi van?
Questus nihilis originalis
Nos, küldetések és római, misztikus hangulat - ez a kettő meglehetős mennyiségben van jelen. Olyannyira, hogy szinte egyáltalán nem kell grindelni a játékban, annyi küldetést kapunk, hogy mire végigcsinálnánk őket, egyrészt megint rengeteg új lesz, másrészt bepotyognak a szintlépések az ablakon. Ez jó. Rengeteg misztikus utalás van a questekben, a római mitológiáért rajongók megtalálhatják a számításukat. Azonban maguk a küldetések laposak, érdektelenek, unalmasak: ölj meg 4 ezt, ölj meg 6 amazt, gyűjts össze 4 bigyót a megölt nemtommiktől, szedj 5 füvet stb., ilyenekre kell számítani, pedig ez már 15 éve is unalmas volt a single player RPG-kben. És hát a sztori! A történetíró sem erőltette halálra magát, amikor kitalálta a küldetéseket, vagy a történeti vonalat. Körülbelül olyan a játék, mint a csilliomodik hiphop-lemez: minden elemét ismerjük és emiatt már meg sem hallgatjuk, maximum belefigyelünk egyet.
Ez pedig nagy kár, hiszen a rómaiak után tetemes lore maradt fenn, színpadi művektől kezdve legendákig, igen bonyolult isteni panteonig, abból lehetett volna meríteni jócskán. A készítők viszont egy dolgot elfelejtettek, méghozzá felkészülni a római mitológiából. Valami van a játékban, kétségtelenül, de kevés, és nem hiszem, hogy emiatt ne szólak volna a bétatesztelők időben. No mindegy, ez egy nagyon-nagy helyzet volt, amiből sikerült luftot rúgni, mert ha legalább a labdát eltalálták volna...
Egy szempontból viszont hadd védjem meg a küldetésrendszert: igen gondosan küldözget a világban mindenhova, így tényleg meg lehet ismerni a térkép minden részletét. A terep tervezésével sokkal kevesebb gond volt, mint más egyebekkel, ez jól sikerült. Nem tetszett, hogy bizonyos területek lineárisak, de hát ez tényleg ízlés kérdése, viszont maga a terep korrekt.
A játék zenéje pedig eléggé semmilyen. Van neki, ki lehet kapcsolni, ha valaki nem bírja hosszú távon; rövid távon sem bírtam, bár én notóriusan a kedvelt zenéimet hallgatom játék közben is.
De gustibus non est disputandum
Ami a játékot a minionrendszer, a rengeteg quest mellett megmenti, az a korrekt grafika, ami bár nem verdesi az eget, de hitelesnek tűnik építészetileg, tájrendezésileg és páncélzatilag. Kicsit lehetnének élőbbek a karakterek, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, a grafika sok mai kínai és koreai „remekművet" simán felülmúl. Ami azonban gond, hogy elvileg ez egy havidíjas játék, legalábbis a cikk írásának pillanatában az volt, és sajnos 10 perc alatt meg lehet unni.
Sokat bántottam a játékot, van is miért, de gyakorlatilag ez egy korrekt MMO. De annál egy hajszállal sem több.
