Amióta befejeződtek (legalábbis egy jó időre...) a perzsa herceg kalandjai, azóta vágytam egy kicsit hasonló hangulatú, hentelős, ugrálós akciójátékra, amelyet logikai elemekkel is fűszereznek. Mazur régóta győzködött, hogy nézzem már meg a God of War részeket, de mivel a PS2-jét nem akartam ehhez még egyszer lenyúlni, ezért inkább megvártam a „kistesóra", tehát a PSP-mre megjelenő verziót.
Spártai szigorral büntetünk
A játék főszereplője, Kratos kegyetlen és brutális spártai harcos. Hősünk sötét és véres élettörténetének korábbi szakaszát ismerhetjük meg a PSP-s verzióban, tehát az előtörténete a legelső God of Warnak. Ebben az időszakban Kratos a spártai seregek parancsnoka és egyetlen életcélja, hogy megfelelően szolgálja az olümposzi isteneket. A játék eseményei során azonban mégis szembekerül valahogy az istenek akaratával és nem igazán tudja továbbra is teljes szívvel-lélekkel teljesíteni parancsaikat.
Hozzá kell tennem, hogy a sztorinak ezúttal nem sok jelentősége van, és mindössze csak arra szolgál, hogy megértsük: Kratos miért olyan piszkosul dühös, és miért kell egy hadseregnyi mitikus lényt apró és véres darabokra szeletelnie.
„Madness?"
Ahogy azt egy spártai harcostól elvárjuk, Kratos nem kegyelmez senkinek, aki az útjába áll. Épp ezért rengeteg mozdulatot és varázslatot kell elsajátítanunk, így a PSP-nk szinte mindegyik gombját folyamatosan használnunk kell. A két felső átlátszó „ravaszt" például egyszerre kell lenyomnunk ahhoz, hogy félreugorjunk a ránk mért csapások elől, a kis kerek joystickot pedig nem csak az irányításnál, hanem a körkörös mozdulatoknál is molesztálni fogjuk. Az irányítás rendkívül precíz, de sokkal alaposabban is kell figyelnünk rá, mint más PSP-s TPS-eknél. Eleinte kicsit nehéz lesz megszoknunk, de később már készségszinten hozzuk elő a különböző speciális ütéseket és védőmozdulatokat.
„This is Spartaaaaaa!"
Kratos két fegyvert használ: a nagyobb távolságból is bevethető káoszkardokat, és a „Zeusz kesztyűjét", amelynek segítségével hősünk a földbe tudja döngölni ellenségeit. A mágia terén már nagyobb a választék, bár a leghasznosabb az effret, amely a közelben lévő szörnyekre sújt le tűzpöröly módjára, és amelyet még a legelső főbosstól fogunk megszerezni. Halott ellenségeinkből vörös gömböket szerzünk, amelyekkel aztán upgrade-elhetjük képességeinket, a zöldekkel életerőnket tölthetjük fel, a kékekkel pedig mágiaszintünket. Emellett még gorgon szemeket és főnix tollakat is találunk a különböző ládákban, amelyek Kratos életerő és mágiacsíkját növelik.
Kicsi a képernyő, de ütős a látvány
Nagyon kevés PSP-s cím néz ki olyan fantasztikusan jól, mint a God of War. Az ókori, mitologikus környezet a kis masina képességeihez mérten rendkívül részletes, Kratos kiválóan ki van dolgozva és a különböző fény-árnyék effektusok, no meg a fröccsenő vér csak a hab tortán. A játék vizuális világa leginkább a Prince of Persia-ákéhoz hasonlít, de PSP-n egyértelműen részletesebb és jobban is néz ki, mint a két korábbi PoP epizód.
Legfeljebb azt éreztem kicsit zavarónak és illúziórombolónak, amikor bizonyos kameraállásoknál Kratos és a ellenfelei egészen picikék: amikor pár hangya harcol a képernyődön, akkor nincs olyan érzésed, hogy epikus csatát nézel... Szerencsére azért a játék egésze bőven kárpótol ezekért a részekért.
God of PSP
A God of War az egyik legjobb cím a kis Sony masinára a Grand Theft Auto epizódjai, illetve a Syphon Filter mellett és bár sajnos elég rövid (hétórás) mégis minden TPS rajongó PSP tulaj számára kötelező darab. Nekem mindenesetre kedvet csinált a PS2-es részekhez is: ha lehetőségem nyílik rá, akkor a nagyobb tesón is alaposan rendet rakok majd a mitikus szörnyek között az isteni Kratos szerepében.
GameStar
God of War: Chains of Olympus trailer
