Gócza barátunk írásai ritkán olvashatók a GSO felületén, de nélkülözhetetlen személye a táboroknak és rendezvényeknek, ezért mindenképpen itt a helye. Ráadásul csupa jó dolog történt vele az évben, így pozitív energiái másokra is jó hatással lehetnek, és ezt még az sem árnyékolja be, hogy a cikkhez küldött képei mind rossz irányba forgatva jelentek meg az adminban, de ez van, nem nyerhetünk mindig.
A karácsonyi kajakóma közepette nehéz értelmes, összefüggő mondatokat alkotni, de megpróbálom összefoglalni 2017-et pár szóban. Szerencsére egy rendkívül jó évet zárok, mind magánélet tekintetében, mind videojátékok szempontjából.
Rend a lelke mindennek
Időrendi sorrendben haladnék, hogy az OCD-m nyugodtan aludjon valahol az agyam hátsó szegletében, így kezdjük az év elejével, mely a nagy gamer meglepetésekről szólt. Ki hitte volna, hogy az egyik kedvenc játékom még februárban megérkezik egy gyomorforgatóan nehéz japán alkotás képében? A Nioh jött, látott és magával ragadott. Pont annyira hasonlított a From Software alkotásaihoz, hogy elkezdjen érdekelni és pont annyira tért el azoktól, hogy eredeti szellemi termékként gondoljunk rá, ne egy Soulsborne klónként. Persze volt negatív meglepetés is, méghozzá a Mass Effect Andromeda, amit minden hibája ellenére szerettem, de a leglágyszívűbb rajongók is beismerik, hogy ez nem az a Mass Effect folytatás volt, amit vártunk.
Ami az év elejét még feldobta, hogy jártam Frankfurtban a Nintendo Switch egyik bemutatóján és Katowicében az IEM 2017-en a Blizzard jóvoltából.
Hátrább az agarakkal lányok, elkeltem
Ahogy fordultunk a nyárba, sok minden összemosódik, mert rohamléptekkel közeledett az esküvőm napja és elsődlegesen ennek a szervezésére koncentráltam. A nagy készülődést két dolog tudta megszakítani; az E3 és a GameStar tábor. Az előbbin Bloodborne bejelentés hiányában, az Insomniac Spider-Man játékával vigasztalódtam és arról írtam is egy véleményt a GSO-ra, míg utóbbiban a That's You!-t pörgettük rongyosra.
Aztán augusztusban elérkezett a nagy nap, megházasodtam, így 2017 elég előkelő helyet foglal el életem legjobb évei között.
Az év legjobbjai és megindulás az őrület felé
2017 végéhez közeledve szabadidőmben teljesen a hobbijaimnak élhettem, szerencsére ekkor jött az általam legjobban várt játék, a Destiny 2. Jobb és nagyobb lett, mint az első rész volt és engem teljesen beszippantott a Guardianek világa, még a mai napig heti rendszerességgel járunk raidezni. Az év legnagyobb meglepetése címet pedig a Nioh elől elhappolta az Assassin's Creed Origins. Amennyire nem érdekelt a játék a sok csalódás után, ami a szériával kapcsolatban ért, pont annyira imádtam ezt az új részt. Nagyon jót tett az Assassin's Creednek a szünet, és ha így folytatják, lehet újra a kedvenc sorozatom lesz. Ami a single player élményt illeti, nálam az AC az év legjobbja.
Azonban beszéljünk a csalódásokról is. Szerencsére nem játszottam igazán rossz játékkal, így a legnagyobb csalódás számomra az évben a Bloodborne 2 bejelentésének hiánya, ami miatt már az örülettel nézek farkasszemet. Nem elég, hogy az E3 leginkább pletykált játéka volt, de a decemberi PlayStation Experience-ig már annyi elméletet lehetett találni a játékról, hogy ezeket összeszedtem és videó formájában veletek is megosztottam.
Persze a From Software volt kegyes és egy fél perces teaser-t adott a nagyérdeműnek, de azt nem tudjuk, mit harangoztak be. Sok jel mutat arra, hogy nem a Bloodborne 2 az, amivel legközelebb előrukkolnak, de higgyétek el, találtam érvet bőven kedvenc játékom folytatása mellett is. Így amit jövőre leginkább szeretnék, az egy BB2 bejelentés, meg persze, hogy legyen fantasztikus a Red Dead Redemption 2 és a Spider-Man is.
