Egészen lenyűgöző, mekkora sikere lett a 2014-ben megjelent Goat Simulatornak, ami annak ellenére tudott tarolni, hogy olykor jóformán játszhatatlan volt, rendszeresen összeomlott még a sokadik frissítés után is, és ha épp sikerült valamit rendeltetésszerűen használni benne, akkor is csak egyszerű, különösebb megerőltetést nem igénylő feladatok teljesítésével tölthettük az időt. A hibák egy részét a hivatalos magyarázat szerint szándékosan hagyták meg, hogy ettől viccesebb legyen, de valószínűleg senki nem törölte volna le azonnal a játékot, ha eltelik úgy egy óra, hogy nem ragad bele valahol a falba.
A Coffee Stain Studios sokáig életben tartotta és bővítette áprilisi tréfának indult játékát, most azonban eljött az idő, hogy egy teljes értékű folytatás készüljön, ami már sokkal jobban hasonlít egy igazi játékhoz, mint egy öt perc alatt összedobott, kettes alára is csak jóindulattal értékelhető házi feladathoz. Az, hogy átugorva a 2-es számot egyből a 3-ast tették a cím végére, önmagában elárulja, milyen élményre lehet számítani.
Nyalj meg máskor
A Goat Simulator 3 lényegében olcsó poénokra, kikacsintásokra épül, olyan, mintha egy nagy gépbe bedobták volna a Redditet, a 9gaget, meg egy sóhajnyi TikTokot, és a végén kijött volna ez a játék. Eleve úgy kezdődik, hogy egy szekéren ülünk, és egy gazda üdvözöl minket ébredés után, aztán, ha nem lenne egyértelmű az utalás, a Skyrimet is megemlíti. Érkezés után mehetünk, amerre látunk, rombolhatunk kedvünkre, viszont ez hamar elfáradna, hanem volna az a rengeteg, egymástól teljesen független feladat, amit a fejlesztők válogatás nélkül irkáltak fel egy táblára egy átlagos reggeli meetingen, majd valósítottak meg csendben kuncogva.
A jelentős méretű játékteret bejárva mindenféle, az egyszerűség kedvéért térképen is jelölt küldetésekbe botolhatunk: egyszer egy temetőben kell lerónunk tiszteletünket megjelölt síroknál, máskor hippiket rugdoshatunk le fákról, bútort rakhatunk össze, vagy balettosok felpörgetésével generálhatunk tornádót. Rengeteg a nyílt és kevésbé egyértelmű utalás, sorra gyűjtjük a jelmezeket és kiegészítőket (átalakulhatunk hallá, disznóvá, madárijesztővé is, csak hogy néhányat említsek), amik nem csak csinosabbá teszik jószágunkat, de olykor egyedi képességekkel is felruházzák.
Ha nem kis adagokban fogyasztjuk, fárasztó lehet a sok bugyuta poén, viszont a játék arra pont jó, hogy ha van tíz percünk, megcsináljunk benne ezt-azt, abban a tempóban, ahogy nekünk kényelmes. Csak néhány olyan feladat volt, aminél nem értettem teljesen, mit kellene csinálnom, azonban ezek egy részénél is kiderült (miután a YouTube-hoz fordultam, megelőzve a szemgödreim vájkálását), hogy nem én voltam a hülye, hanem a játék nem akart rendeltetésszerűen működni.
Visszatértek az előző játékból ismert kisebb feladatok, úgynevezett "ösztönök", amikkel öltözékekre és további cuccokra beváltható pontokat szerezhetünk. Jutalmat kapunk, ha tízszer ugrunk egy trambulinon, megcsinálunk egy 720-as duplaszaltót, a ruhaágyúval rendőröket öltöztetünk át stb. Ezeket sokszor még annyi időbe sem telik megcsinálni, mint az előbb említett küldetéseket, és legalább jó sok van belőlük.
Az fogja a legjobban élvezni, aki rendesen elmerül benne, és elkezd rejtett dolgok után kutatni. Egy pincében például a Wolfenstein 3D előtti tisztelgésre bukkanhatunk, egy homokvárban meg a Counter-Strike-ból ismert de_dust2 egy szegletébe kerülünk, ahol homokemberek özönlenek ránk. Nagyon sok energiát nem tettek az easter eggek kidolgozásába, de a puszta létezésük is szórakoztató.
A feladatok teljesítésével mindig fejleszthetjük kastélyunkat, majd kinyithatjuk az óriási kaput, ami mögött egy teljesen bizarr bossfight vár ránk, ugyanakkor ez csak arra elég, hogy adjon valami keretet az egész kalandnak. Ugyanakkor nem is vártunk többet egy ilyen jellegű játéktól.
Egy kecském otthon
Egyébként pedig azt csinálunk, ami jólesik: bégethetünk, cibálhatunk embereket nyelvvel, vezethetünk válogatott járműveket, trükközhetünk, lefejelhetjük, akit arra érdemesnek gondolunk, feszegethetjük a határokat - és megtehetjük ezt akár négyen is az online és osztott képernyővel egyaránt elérhető többjátékos módban, amihez még exkluzív, kifejezetten a versengésre kitalált minijátékok is tartoznak.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Nagyjából hat-nyolc óra alatt mindent láthatunk, amit látni lehet benne, mindent megcsinálhatunk, amit érdemes, de ebből elég is ennyi - az árat is úgy határozzák meg, hogy ne számítsunk többre tőle. Akadnak hibák, estem át falon többször is, és volt, hogy beragadtam valahova, viszont ez kevesebbszer fordult elő, mint az első Goat Simulatorban. Óriási kihívást nem nyújt, egyszer-kétszer történt meg, hogy a kényelmesnél több ideig kellett keresgélnem valami után, többnyire inkább csak daráltam a tennivalókat - nekem a teendőlistám pipálgatása is kielégülést okoz, én ilyen jellegű játékokkal abszolút jól elvagyok. Aki hasonlóan érez, ezt is szórakoztatónak fogja találni.
A Goat Simulator 3 egy egyszerű játék, de épp az egyszerűsége miatt tud szórakoztató lenni. Lesznek, akik csalódnak benne, és olyanok is, akik az indokoltnál sokkal több időt szánnak majd rá. Néhány technikai hiba még javításra szorul, viszont összességében működik, a céljának megfelel.
