Majdnem három éve azzal kezdtem az első Ghostrunner tesztjét, hogy ritkán idegesít fel játék annyira, mint ez, és mégis fantasztikusnak tartom. Lehet, hogy 2020 óta én lettem nyugodtabb, lehet, hogy ez inkább a fejlesztők érdeme, de, bár sok mindent érzek a Ghostrunner 2 iránt, ideges épp nem vagyok tőle.
Talán többek között annak tudható ez be, hogy ha elhaláloztam (ami gyakran megesett, de ez az élmény része), villámgyorsan, kevesebb mint egy másodperc alatt visszakerültem az előző mentési ponthoz, és indulhatott is az újabb nekifutás. Ez csak az egyik fontos terület, ahol a játék túlszárnyalja eleve kiváló elődjét.
Csak fuss, csak fuss amíg a szíved bírja
Aki játszott a Ghostrunnerrel, azt a folytatás játékmenetét illetően nem érheti nagy meglepetés. Egy nindzsa robotot irányítunk, akinek feladata, hogy parkourozáshoz épp ideálisan megépített cyberpunk helyszíneken vagy digitális tudatokban kaszaboljon szüntelenül, látványosan - mármint kívülről biztosan nagyon látványos lehet, belülről nézve meglehetősen szédítő, és olykor azt sem látjuk, hogy a kinézett célpontot valóban kettévágtuk-e, vagy túlvetődtünk rajta. De azért az érzés, hogy ultra menők vagyunk, megvan, pláne a lassításoknál.
Zónáról zónára haladunk, általában platformokon ugrálva megfelelő ritmusban, majd pontosan megtervezzük és végrehajtjuk lépéseinket. A One More Level mindent kihozott a koncepcióból, amit csak lehetett, van vetődés, csúszás, ugrás, kitérés, hárítás, használhatunk eldobható cuccokat, bevethetünk lassan töltődő, de nagyon hatásos ultimate képességeket is. A legtöbb mozdulat állóképesség-mérőnket csökkenti, így el kell döntenünk, hogy milyen kombinációban használjuk például a kitéréseket és a blokkolást, különben hiába tartjuk magunk elé a kardot, nem lesz sok hatása.
A trükk az egészben megint annyi, hogy egyetlen találat, egy elvétett ugrás, és holtan terülünk el, tehát nagyon résen kell lennünk, jól felmérni környezetünket, és figyelni mindenre, ami fájhat - ha esetleg egy-egy pályát 100-nál is több újraéledéssel tudsz csak teljesíteni, ne érezd magad rosszul. A siker elérése billentyűzettel és egérrel ismét könnyebb, kontrollerrel meg megint egy kicsit nehezebb, de kellő gyakorlással és a megfelelő beállítások (mint például az erősebb célzásrásegítés) aktiválásával PS5-ön és Xbox Series X|S-en sem lehetetlen végigjátszani.
Természetesen sorra vásárolhatunk képességeinket fejlesztő chipeket, variálhatjuk eszköztárunkat, és még kardunk, kesztyűnk, valamint motorunk kinézetét is megváltoztathatjuk. Bizony, most már motorozni is kell, ami megint csak szuper élmény, nem pusztán ülünk a vason és száguldunk, akadálypályák és harc is vár ránk.
A chipek kapcsán külön izgalmas, hogy nem elég őket megvenni, helyet is kell "szerezni" nekik - a bővítésekhez gyűjtögetnünk kell, egy kicsit jobban szétnézni a pályákon a folyamatos rohanás helyett, viszont legalább mindent jelez a radar, így nem törik meg a játékmenet azzal, hogy minden egyes dobozt felforgatunk. Az egyes eszközök fejlesztésével azok használhatósága érdemben javul, érdemes erre is figyelmet fordítani, különösen azt figyelembe véve, hogy személyes játékstílusunkhoz mi illeszkedik.
Emlékszel a problémára, amit megoldottál? Na, nem oldottad meg
A Ghostrunner 2-ben több figyelmet kap a történetmesélés - nem ez az év legjobban megírt játéka, de szórakoztató és a játékmenetet jól kiegészíti, keretbe teszi a sztori; beszélgethetünk mindenféle karakterekkel, megtudhatunk többet róluk és a világról, mászkálhatunk egy bázison, mielőtt bevetésre indulunk. Akinek az előd kimaradt, egy videóval felzárkózhat. Már nem csak a Dharma toronyban kell küldetéseket teljesítenünk, de azon túl is, így még többet ismerhetünk meg a világból.
A játékmenet sem laposodik el vagy válik önismétlővé, nem csak eszköztárunk bővül, de folyamatosan érkeznek az újabb és újabb ellenfelek is, akik új kihívások elé állítanak minket, illetve újfajta zónák, amiktől nem ununk rá a neonfényes, szürke épületekre. Ügyesen adagolja a játék az akciózós részeket és az ugrándozósakat, egyiknél sem könnyű a feladat, de csak annyira, hogy pár próbálkozás után elégedetten haladhassunk tovább. És hát mindent szebbé tesz a synthwave zene, ami tökéletesen hozzájárul az élmény fokozásához.
A kampány befejezése után is van miért visszatérni mind a pályákra, mind a Roguerunner.exe módban, ami lényegében véletlenszerűen generált kihívásokkal végteleníti a szórakozást. A Ghostrunner 2 játékként és folytatásként egyaránt kiváló, gyönyörűen, folytonosan fut, a pörgős akciójátékok kedvelőinek szinte kötelező - bár kontrollerrel nem lesz minden azonnal kényelmes, némi kitartással meg lehet szokni az irányítást.
