A neten rengeteg adatot, tesztet, összehasonlítást lehet találni a PC-s hardverek teljesítményeiről, ezért most összefoglalnám nektek azokat a legfontosabb információkat, amik alapján könnyebben eldönthetitek, érdemes-e most egyáltalán fejleszteni, és ha igen, hogyan és mit.
Előtte viszont érdemes átvenni néhány fontos tényezőt a közelmúltból, amik mind ahhoz a konklúzióhoz vezetnek, amit a cikk végén is olvashattok.
Optimali…#$@&%*!
A Playstation 4-et és Xbox One-t már jelenlegi konzolgenerációnak hívjuk, az átállás és az újdonság hatása lassan lecseng. Lassan kezd körvonalazódni, hogy mire is számíthatunk a játékok rendszerigénye szempontjából, mivel a fejlesztők ma már egyértelműen elsődlegesen a konzolokra fejlesztenek és azokat ültetik át PC-re. Tudom, ez egy kényes téma, amit most nem is szeretnék különösebben feszegetni, és még mielőtt bárki átugraná az írást, hogy a hozzászólások között szélmalomharcba kezdjen, maradjon velem, mert ez most nem erről szól.
A multiplatform címek közül legtöbbször a konzolokról PC-re portolják a játékokat, ami természetesen nem feltétlenül jelent rosszat, mert lehet ezt igényesen is kivitelezni, lásd GTA V, The Witcher 3. Ezt viszont sajnos az elmúlt évek felhozatala kevésbé támasztja alá, ahogy azt látni lehet a nemrég megjelent Batman: Arkham Knight példáján is. Időről-időre jelennek meg úgy játékok PC-re, hogy a megjelenés napján játszhatatlanok és az első patch nem 2 hónap után jelenik meg, hanem még azelőtt, hogy maga a játék kijött volna, de ennél sokkal rosszabb, ha hónapokkal utána még mindig játszhatatlan a legtöbb gépen.
Erről a jelenségről szinte mindenkinek van véleménye, hiszen azért játszunk mindannyian, hogy szórakozzunk, de úgy nehéz, ha a játék el sem indul vagy egyszerűen úgy szaggat, hogy még a menüt is alig tudjuk behozni, hogy kiléphessünk. Ezt pedig nem könnyű feldolgozni, főleg ha az ember éppen elköltött tízezreket, esetleg százezreket a PC-jére.
Ennek az okát talán soha nem fogjuk megtudni, mindössze találgathatunk, ugyanakkor erősen befolyásolhatja a különböző hardverek teljesítményének megítélését és azt, hogy érdemes-e rájuk költeni.
DirectX 12, a megváltó
A nyáron megjött a Windows 10 és vele együtt a DirectX 12-es verziója is, amitől nagyon sokan, nagyon sokat várunk, de nem szabad felszállni a hype-vonatra, mert már tudjuk, hogy annak sosincs jó vége. Anélkül, hogy részletekbe mennék, viszonylag egyszerű megérteni azt, amit a DX12 fog adni nekünk. Ugye sokszor lehetett már hallani azt az általános megfogalmazást, hogy a konzolokat alacsonyabb szinten lehet programozni, nincs, ami lefogná a teljesítményüket, közvetlenebb a hozzáférés a hardverhez. A legújabb DirectX-et is így tervezték, de ez mégsem jelenti azt, hogy hirtelen megugrik minden hardverünk teljesítménye, legalábbis nem feltétlenül.
Akkor mégis mit várhatunk tőle? A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű. Drasztikusan csökkenhet a rosszul portolt játékok száma. Nem véletlenül írtam azt, hogy csökkenhet, mert bár valóban rengeteget segíthet a fejlesztőknek, ezt tudniuk is kell használni, mert végső soron minden rajtuk múlik. A kiismeréséhez pedig időre is szükségük lesz. A DX12 viszont egy kiváló eszköz arra, hogy a konzolokra írt játékokat könnyebben portolhassák PC-re, így ez a legfontosabb változás, amit várhatunk tőle mi, játékosok.
Ki az a Moore és miért törvénykezik?
Az Intel 2006 óta egy olyan stratégiát követett, amelyikkel az egyik évben egy új microarchitektúrát mutatott be, a következő évben pedig azt fejlesztette tovább új gyártástechnológiával. Ez egészen mostanáig működött, ugyanis jövőre ismét 14 nm-en készülnek a Kaby Lake-re elnevezett processzorok. Moore törvénye szerint pedig kétévente körülbelül duplájára nő az integrált áramkörök összetettsége, ami 50 éven át szintén igaz volt, most ez is változni fog, amit az Intel is elismert, szerintük ez két és fél évre tolódott ki. Ez azért fontos, mert bár az Intel tartani akarja a teljesítménynövekedést, a gyártás költsége nem csökken, mint inkább nő, ami miatt lehet, hogy gyorsabb processzorok jönnek ki, de olcsóbbak nem lesznek. Ez pedig szintén jelentősen befolyásolja a gépünk fejlesztésének határait, már ami a költségeket illeti.
Ezzel együtt augusztus 5-én elrajtolt az újgenerációs processzorcsaládjuk, a Skylake és a Z170-es chipset is, ami fogadja őket. Egyelőre két processzort mutattak be, a Core i5-6600k-t és a Core i7-6700k-t, 250 és 350 dolláros árral. A X99-es chipsettel a gyártó elindította a DDR4-es memóriák támogatását is, amiről azt érdemes tudni, hogy eleve 2133Mhz-en járnak az alapmodellek, ráadásul alacsonyabb feszültséggel, mint a DDR3, így mondhatni nagy ugrás történt ezen a területen, de ettől még nem biztos, hogy érdemes a boltba rohanni.
És akkor most mégis érdemes fejleszteni vagy nem?
Ennyi szövegelés után azért nem akarom egy szóval elintézni, főleg, hogy nem is igazán lehet. Persze, hogy nem lehet, sosem lehet, mivel ahányan vagyunk, annyi féle konfigurációnk van.
Egyrészről rossz helyzetben vagyunk, mert sajnos sokszor kapunk rosszul megírt, rosszul portolt játékokat, ami most csak és kizárólag a cikk szempontjából annyit jelent, hogy ha van erő a gépünkben, akkor kisebb valószínűséggel fogunk bosszankodni. Bár még ez sem garancia, egyszer-egyszer egy TITAN Z is megfekszik. Ennél nyilván még rosszabb, ha egy közepes teljesítményű konfigurációval rendelkezünk, amik bár nagyon jól teljesítenek jól optimalizált játékokban, egy-egy Batman: Arkham Knight szintű bakiparádéban azonnal elvéreznek.
Emiatt gondolhatnánk, hogy akkor érdemes mindenből a legjobbat venni és akkor kevesebb a gond. Nos, akinek van annyi felesleges pénze, amit erre szán, az nyugodtan tegye meg. Aki viszont inkább a legjobb ár/teljesítmény arányra utazik, annak érdemes végiggondolnia az alkatrészcserét. Mondom ezt azért, mert most pont abban az időszakban vagyunk, amikor úgy tűnik, nem úszhatjuk meg fejlesztés nélkül, de éppen ezért említettem meg a DirectX 12-t is, mert az új API hivatott feloldani minket ebből az áldatlan állapotból.
Emiatt és mert az új konzolok teljesítményben most nem mutatnak annyira előre, mint az előző generáció, jó helyzetben is vagyunk, hiszen ha követitek az eseményeket és olvassátok a teszteket, ti is láthatjátok, hogy például egy jól teljesítő, középkategóriás processzorral akár évekig elégedett lehet az ember, persze, csak ha a játékokra koncentrálunk és mi most azt is tesszük.
TL;DR, azt mondjad már, hogy mit vegyek
Jó, jó, mondom már. Én azt tanácsolom nektek, hogy a legjobb ár/teljesítmény arányt megtartva, az alábbiak szerint fejlesszétek a PC-teket.
Ha már rendelkeztek egy minimum 3. generációs Intel i5 vagy i7-es processzorral, szinte teljesen felesleges újabbat venni, főleg, ha ez alaplapcserével is jár, mert még egy i7-6700k sem dobja meg a játékbeli teljesítményt annyival, amennyivel többet kell fizetni érte. A Sandy Bridge-féle procikhoz képest mérhető csak a különbség, de egy kis tuninggal ez a rés is könnyen leküzdhető. Persze badarság lenne az előző generációs húzott chipeket egy az egyben a nem tuningolt újak mellé tenni, hiszen nyilvánvalóan ezekben is van egy kis extra, de mielőtt vásárlásra adjuk a fejünket, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem elég-e kicsit megpiszkálni a dolgot. i3-assal rendelkezőknek az 5. generációtól érdemes várni, kivéve, ha már most sincsenek megelégedve a 2 maggal és 4-re váltanának.
AMD oldalon annyival könnyebb a helyzet, hogy a legerősebb CPU-knak sincs az egekben az ára, így könnyen elérhetjük a maximális AMD-s teljesítményt, ami még alaplapcserével is megérheti, ha utána néhány évet nyugalomban eltölthetünk. Ez jelenleg az FX9590-et jelenti, ami még így sem éri el a 80 ezret újonnan, de egy FX-9370-el majdnem ugyanott vagyunk, az ára viszont sokkal kedvezőbb. Aki mégis szeretne processzort venni, mert nem elégedett a jelenlegivel és/vagy gyártót szeretne váltani, annak vagy az előzőleg említett FX-9370-et vagy egy Intel i5-öst ajánlok, a 3. generációtól kezdve.
Memória tekintetében ugyan van már DDR4-es is, de ezt még csak az Intel X99-es és Z170-es chipsetje támogatja csak, amik önmagában rendkívül drágák, nem számítva a processzorokat és magát a memóriát. Játékokban jelentéktelen a különbség a DDR3-hoz képest, csak a RAM miatt nem érdemes váltani.
VGA fronton volt egy kis mozgolódás a közelmúltban. Habár Nvidia oldalról 2016-ig kell várnunk az új generációra, viszont az AMD-től jelent meg néhány tag a 300-as sorozathoz, amik igazából a 200-asok részben átnevezett, részben finomhangolt változatai, valamint a Fury és Fury X-re keresztelt videokártyák, amiket most kihagyok, mert a mi szempontunkból most az ár/teljesítmény arány a lényeg, ezek pedig a csúcskategóriában versenyeznek, ahol nem feltétlen ez a mérvadó.
Ez a frissítés jót tett a piacnak és ennek főleg mi örülhetünk. Mivel az új DirectX-et az évekkel ezelőtti szériák is támogatják, így eltekintenék a felsorolástól, viszont Windows 10-re mindenképpen szükség lesz hozzá. Na de mégis kinek érdemes váltani? VGA-nál ezt mindig nehéz megmondani, mert nem lehet végigvenni minden konfigurációt és videokártyát. Aki nem tartozik a processzort cserélők közé, de nem elégedettek a teljesítménnyel, azoknak érdemes lehet körülnézni, mert például az AMD R9 380-al mégiscsak egy most megjelent kártyára tehetünk szert 60-70 ezer forint környékén, ami könnyedén megbirkózik szinte minden játékkal, 1080p-ben, maximális beállításokkal, persze ma már ajánlott a 4Gb memóriával felszerelteket keresni.
A zöldek oldaláról ez a GTX960Ti lenne, ha létezne, de nem létezik, így a sima GTX960 tuningolt változatai jöhetnek szóba. A teljesítménynek megfelelően néhány ezressel alacsonyabb árról indulnak, de ezek közül is a 4Gb-al támogatottakat kell kutatni, amik viszont már ugyanabban az árban találhatóak. A GTX770 tekinthető még ellenfélnek teljesítményben, amit alig lehet kapni újonnan, ugyanakkor használtan könnyen megfoghatunk egyet jó áron.
Én azt ajánlom, hogy még egy kicsit várjatok bármilyen vásárlással, mert közeleg a karácsony és jönnek az akciók is. Mindezzel együtt viszont most érdemes fejleszteni, mert jelenleg nagyon jó áron szerezhetünk be hardvereket, amikkel, a fent felsorolt okok miatt előre láthatólag sokáig szinten is tarthatjuk gépeink teljesítményét és igencsak megfontolandó ezt kihasználni.
