Az utóbbi hét nem csupán a PlayStation 4 bejelentésétől volt hangos (bár minket főleg ez érdekelt), a filmkedvelők számára is bőven volt érdekesség (gondoljunk csak a Zero Dark Thirty díjesőjére vagy a Személyiségtolvaj költségeinek azonnali megtérülésére). Ja, és persze az Oscar-díj, az megvolt? Az arany szobrocskák közül egyet sem vihetett haza a Bosszúállók (legnagyobb bánatomra) vagy éppen A sötét lovag: Felemelkedés, azért Seth MacFarlane kézben tartotta a dolgokat. Ang Lee megkapta a maga elismerését, valamint Ben Géza Affleck (ha még nem hallottátok volna a csapból is a rendező-színész magyar nevét) is boldogan térhetett nyugovóra az Argo-akció aratását követően. A Die Hard – Drágább, mint az életed által okozott szörnyű traumát ezúttal három friss filmmel igyekszünk kiheverni, amelyben most Jimmy Kimmel legújabb, fiktív filmjének humoros előzetese is nagyban a segítségünkre lehet.
Parker
Jason Statham mára szinte olyan fogalommá vált, mint maga Chuck Norris. Akárhányszor felmerül egy újabb Hitman film lehetősége, a rajongók szinte egy emberként sugallják kívánságukat a készítők felé, hogy Statham bújjon a 47-es ügynök bőrébe. Imáik mindeddig süket fülekre találtak, de Jason Statham nem bánja, van még B-kategóriás film bőven, ahol megmutathatja keménységét. Legújabb filmjében, a Parker című moziban Statham egy profi tolvajt alakít, akinek két igazán egyszerű szabálya van. Soha nem lop olyantól, aki szegény és soha nem bánt olyat, aki nem szolgált rá. Filozófiája rendre működik is, mígnem beszervezik egy melóra, ahol a sikeres rablás után átvágják tolvajunkat és majdnem sikerül megölniük. Majdnem. Stathamet ugyanis nem olyan fából faragták, hogy a halál kibabráljon vele (gondoljunk csak a Crank részek történetére), ezért Parker sem adja fel: felépül sérüléseiből, majd egy ravasz nő (Jennifer Lopez) segítségével bosszúra indul volt társai ellen. 118 percnyi tömény lendület és pörgős akció vár a Statham-filmek kedvelőire, akiknek most a Fekete hattyút és a Hitchcock-ot jegyző John J. McLaughlin (ő körmöli a Splinter Cell mozi szkriptjét is) forgatókönyvírói tapasztalata lehet alap egy kellemes estéhez. Az előzetesek alapján Taylor Hackford (Az ördög ügyvédje, Túszharc, A vér kötelez) rendező kézben tartja Statham dinamikusságát, így a színésznek lehetősége nyílik rá, hogy a jól megkoreografált harcok mellett ismét olyat alakíthasson, amit A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, illetve Az olasz meló című filmekben láthattunk tőle. Haverokkal vagy egy becsempészett sör mellett könnyed kikapcsolódásnak ajánlott.
(Érdekesség: Jason Statham előszeretettel szinkronizál játékokat is, ha van rá igény. Hangját adta már többek között a 2003-as Call of Duty-nak [mint Waters], illetve a 2002-es Red Faction II-nek [mint Shrike] is. Szeretjük is, kár, hogy ritkán kap jó filmet.)
Az a bizonyos első év (I Give It a Year)
A Mentalista hipster-szemüvegben. Első pillantásra így jellemezhetnénk Dan Mazer (Borat, Ali G Indahouse, Brüno) legújabb rendezését, amelyben meglepő módon nem Sacha Baron Cohen szélsőséges viselkedése kapta a főszerepet. A romantikus vígjáték azért le sem tagadhatná Mazer stílusjegyeit, hiszen kevés barátnőnek szánt pillanatot és több férfi humort tartalmaz, leginkább Stephen Merchant (A hivatal, Elhajlási engedély, Futottak még…) személyének köszönhetően, aki nem mellesleg Wheatley hangját kölcsönözte a Portal folytatásában. Mégsem Merchant kapta a központi szerepet és még csak nem is az egyébként közkedvelt Simon Baker, hanem a Rose Byrne és Rafe Spall által éltre keltett pár a film igazi középpontja. Mindkettőjük karaktere teljesen más személyiség, mégis imádják egymást és az esküvőjük is úgy alakult, mintha csak álmodták volna. Az idilli boldogságot egyetlen dolog ronthatja el: a kételkedés. Vajon mindketten valóban az igazit választották? Miközben Nat és Josh keresik a megfelelő választ, mindkettejük számára lehetőség adódik a kikacsintásra: a férfi számára a csinos ex-barátnő (Anna Faris), míg a nőnek a sármos új munkatárs (Simon Baker). Az a bizonyos első év mindenki számára meghatározó, a film már kevésbé tűnik annak, de könnyed röhögős mozinak, laza randifilmnek simán megteszi.
(Érdekesség: Simon Baker, a nálunk is nagy sikerrel futó Mentalista című sorozat meghatározó alakja nemrég megkapta a maga megérdemelt csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Az eseményre családja, valamint két jó barátja, Naomi Watts és Robin Tunney színésznők kísérték el.)
Ígéret földje (Promised Land)
Mielőtt Matt Damon aláírta a vérbeli sci-fi-nek ígérkező Elysium szerződését, elígérkezett Gus Van Sant rendező legújabb drámájába. Az Ígéret földje Steve Butler (Damon) történetét meséli el, aki egyszerű vidéki fiúból nagypályás üzletemberré válik. Élete váratlan fordulatot vesz, mikor kollégájával, Sue Thomasonnal (Frances McDormand) a gazdasági válságban szenvedő McKinley városáva kerülnek. Legfőbb céljuk, hogy talajfúrási jogokat vásároljanak a helyi birtokokon, de dolgukat nagyban nehezítik a szokásos rossz arcok. Frank Yates (Hal Holbrook) arra törekszik, hogy a közösség együtt döntsön a kérdésről, egy dörzsölt környezetvédelmi aktivista (John Krasinski) mindent megtesz a terv sikertelenségéért, ráadásul Steve megismerkedik egy gyönyörű hölggyel is (Rosemarie DeWitt), aki mindig elvonja az ember figyelmét. Dave Eggers - akinek az Ahol a vadak várnak című regényt is köszönhetjük, amelyből már készítettek egy Golen Globe-díjas filmváltozatot - ismét remek sztorit alkotott, művét meglepő módon nem egy sokat tapasztalt forgatókönyvíró, hanem Matt Damon és John Krasinski adaptálta vászonra. Gus Van Sant pedig mesterien játszik a néző szimpátiájával és kialakult véleményével, gondoljunk csak a Good Will Hunting koncepciójára. Barátnővel kellemes mozi lehet, aki talán értékelni fogja érett filmválasztásunkat és végül elvezet az Ígéret földjére…
(Érdekesség: Dave Eggers egészen elképesztő eredményeket ért el, jelölték Pulitzer-díjra, megalapította a San Franciscó-i McSweeney’s irodalmi folyóirat- és könyvkiadót, a 826 Valencia elnevezésű nonprofit oktatási központot, illetve 2004-ben Voice of Witness [A tanú hangja] címmel könyvsorozatot indított, melyben túlélők beszámolói alapján a világban zajló emberjogi válságokra igyekezett felhívni a figyelmet.)
