Chavára haragszunk egy kicsit, mert tavaly óta rengeteget fejlődött Fifában, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy képes gólokat rúgni, ez pedig, mint tudjuk, teljesen megöli a játékot. Legalábbis azt mindenképpen, amit szerkesztőségi körökben (EndreMan kivételével) úgy hívunk, hogy Mortal Fifa.
Amikor drága gipsz buddha- és bugyiárus karrierje helyett ma már elérhető álmokat kergető kollégám (ez lennék én - RG) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem újfent évértékelőt írni, habozás nélkül igent mondtam. Nemes hagyomány ez, már harmadik éve csináljuk, rajtam ugyan ne múljék, hogy továbbéljen.
A GameStar, és úgy általában a Project 029 számára is komoly jelentőséggel bír a mögöttünk hagyott év. Tavasszal új irodaházba költöztünk, Pestről Budára tettük át főhadiszállásunkat. Egyesek távolabb kerültek a csapattól, mások jobban együtt élnek vele, régiek mentek, újak érkeztek, bár ez aligha hat az újdonság erejével bárki számára, aki már legalább egy-két évet eltöltött ugyanazon a munkahelyen.
Mindamellett a legfontosabb tartópillérek továbbra is a helyükön állnak, Mocsy például még mindig iszik, tehát senki sem mondhatja, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.
Mi volt a legnagyobb 2013-as csalódásod?
Ahogy tavaly a Wii U, úgy idén a PlayStation 4 és az Xbox One lombozott le. Nem értek egyet ugyanis azzal a felfogással, hogy a nyitócímeknek nem kell lenyűgözniük a vásárlót, hogy nem várhatunk tőlük semmi forradalmit. A multiplatform darabok nem néznek ki annyival jobban, mint amennyibe az új masinák kerülnek, az exkluzívak pedig harmatgyengék. Nem is került a karácsonyfa alá sem az egyik, sem a másik. Talán majd jövőre villant valamit a Sony és a Microsoft, addig azonban várakozó állásponton maradok.
Mi volt a legjobb 2013-as élményed?
Nyugodtan említhetném a tavalyit többszörösen felülmúló GameStar tábort, aminek a nulladik napján fergeteges bulit csaptunk (Time of my Life – ugye, RG? - azóta is annak vagyok a nyomorékja - RG), aztán az elsőn, majd a másodikon is, így tovább egészen a fináléig.
Augusztusban interjút csinálhattam kedvenc írómmal, R.A. Salvatore-ral, és akkor még úgy hittem, ezt már semmi se múlhatja felül. Később aztán történt valami a családban, ami nagy ijedtségre adott okot. Nem sokon múlott, hogy kevesebben ünnepeljük a karácsonyt, de szerencsére jól végződött a történet. Néhány dolgot átértékeltem azóta, és jobban megbecsülöm azokat, akik fontosak számomra. Semmi sem lehet fontosabb náluk.
Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed?
A GSO-hoz nem fűződik kellemetlen élményem. Talán az az oka, hogy szinte minden percemet a printnek szánom, az online pedig már mások játszótere, ahol ritkábban vagyok jelen. Az is elképzelhető, hogy ma már kevésbé érint érzékenyen egy-egy kritikus vélemény, mint hajdanán, amikor botor módon mindenkinek meg akartam felelni.
Rossznak, vagy akár kellemetlennek is nevezhetném, de az igazság szerint inkább mókás volt az a pillanat, amikor Berlinben nem ismertem fel egy fárasztó, felesleges átszállással bonyolított repülőút után, hogy kerekesszékes vendégeknek szánt szobát kaptam. Aztán amikor megrántottam egy zsinórt, és nem az angol WC öblítő funkciója lépett életbe, hanem a vészcsengő szólalt meg... nos az feledhetetlen volt.
Melyik szerinted az év legrosszabb játéka?
Daev szerint a Gearbox istencsászár, hiszen neki köszönhetjük az azóta is bővülő (még a GotY kiadás után is) Borderlands 2-t. Kár, hogy nekem csak a be nem váltott ígéretek, a hazugságok, de leginkább a játékosok megvezetése és szembeköpése maradt meg róluk az idén. Az Aliens: Colonial Marinest csak azért játszottam végig, mert a majdani gyerekeim ágyában plüssmaci helyett arctámadó fog szundikálni.
Melyik az év legjobb játéka?
Újgenerációs konzolok ide, vagy oda, nem rajtuk múlott, hogy jó évként tartom számon 2013-at, ugyanis eleddig egyetlen címmel sem járultak hozzá érdemben a videojátékok nagy almanachjának bővüléséhez.
Egy ideig úgy hittem, semmi sem rúghat labdába a BioShock Infinite mellett – annak ellenére is, hogy nem ütött akkorát, mint az első rész –, aztán megérkezett a Tomb Raider. Nem biztos, hogy tudtam volna választani kettejük közül, de aztán a nyár meghozta az első komolyabb Kickstarteren indult játékot: a Shadowrun Returns visszarepített általános iskolás koromba, amikor még aktív szerepjátékos voltam. Így emelkedett már háromra a szóba jöhető jelöltek száma, ami az ősz folyamán tovább bővült előbb a GTA V, majd az Assassin's Creed IV: Black Flag jóvoltából.
Végül azonban – mint ahogy előttem már többen is jelezték – kiütéssel győzött a The Last of Us, amivel csak most, december végi szabadságom alatt volt alkalmam behatóan foglalkozni. Lassan negyedszázada játszom PC-n és konzolokon, ám még egyetlen játék sem csinálta meg velem azt, hogy már az első néhány percben kitépi a szívem, a porba hajítja és addig ugrál rajta, míg könnybe nem lábad a szemem. Aztán ezt megismétli még többször is egészen a végkifejletig, és minden alkalommal képes rátenni egy lapáttal. Megsemmisültem a közel húszórás kaland végére, de egyben újjá is születtem és soha többé nem leszek képes úgy tekinteni a videojátékokra, ahogyan korábban.
Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Akár szóról szóra megismételhetném az egy évvel ezelőtt szövegszerkesztőbe pötyögött gondolataim a trollokról, a mások munkáját csuklóból semmibe vevő kommentelőkről, de nem teszem, hiszen ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy akár csak egy percet is foglalkozzunk velük.
Köszönöm viszont mindazoknak a megtisztelő jelenlétét, akik nap mint nap azért látogatják a GSO-t, mert innen tájékozódnak, mert itt találtak rokonlelkekre, mert szeretnek ehhez a közösséghez tartozni, mert ha kritizálnak is, azt nem ártó szándékkal teszik.
Mit vársz 2014-től?
Mindig jobbat, mint a megelőző évben, és persze ezt kívánom mindenkinek – akár olvassa ezeket a sorokat, akár nem. Várom az okot, hogy új konzolt vegyek, a lehetőséget, hogy korábbi elhatározásommal ellentétben mégiscsak felturbózzam az asztali gépem, a Thiefet, a Dragon Age: Inquisitiont, a South Park: Stick of Truth-t, a The Witcher 3: Wild Huntot, a Pillars of Eternityt és még számos más játékot.
Szeretném, hogy folytatni tudjuk a munkát, amit a GameStar magazinnal végzünk, hogy továbbra is a lehető legtöbb színvonalas teljes játékot adhassuk hozzá, hogy exkluzív interjúkat készítsünk nektek és első kézből számoljunk be a legígéretesebb játékokról. Jövőre 15 éves lesz a magazin, és a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy méltóképp megünnepelhessük veletek együtt.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, s ha szabad egy kicsit előrerohannom, akkor egyúttal boldog új évet is!
