Őszinte leszek: én imádom a remastereket. De komolyan. Képes voltam megvenni a Sleeping Dogs: Definitive Editiont, azt a játékot, amit Xbox 360-on 100%-ig végigjátszottam az achievementekkel és DLC-kkel együtt csak azért, mert szebb, mint az előző, simábban fut, szinte egy új élmény. A Gears of War: Ultimate Edition viszont nem csak csinosabb, de több is, ráadásul jár hozzá az eredeti játék mellett a sorozat többi eddigi része, így tulajdonképpen öt, vagy ha szigorúak akarunk lenni, négy és fél játékot kapunk egy áráért. Játszottunk vele egy-két kört co-opban, és határozottan meggyőző volt, amit láttunk.
Hogy emlékeztessenek minket arra, ez tényleg nem csak egy remaster, a The Coalitionös és/vagy Microsoftos srácok egy rövid prezentációval kezdték a hands-ont, összefoglalva, mi mindenen változtattak. A felbontást 1080p-re húzták, a sebességet 60fps-re, a fényeket, a környezetet, a karakterek kinézetét és az átvezetőket újraalkották, és öt olyan küldetést csaptak hozzá az alapjátékhoz, amit konzolon eddig még soha nem láthattunk. Emellett persze minden DLC-t megkapunk, és a többjátékos szegmensben új játékmódokat próbálhatunk ki. Olyan újítások is vannak, mint az átgondoltabb ellenőrzőpont-elhelyezés, egy abszolút az alkalmi játékosok számára kitalált nehézségi szint, sőt, co-opban a játékosok maguknak állítják be a nehézséget, nem kell mindenkinek ugyanazon a szinten játszania. Javítottak továbbá az irányításon és a co-op módon összességében, sok funkciót átvettek a későbbi részekből. Az öt feloldható képregény már tényleg több, mint amit elvárhatnánk.
Már-már könnyezve köszöntem meg a fejlesztőknek a LAN-támogatást. Xboxon a System Link szinte teljesen kiveszett a játékokból, mindenhez Xbox Live előfizetés meg állandó online kapcsolat kellett, de mivel úgy gondolják, a Gears of War: Ultimate Edition akár még esport is lehet, mindent megtettek annak érdekében, hogy biztosítsák a feltételeket.
Minden, amit az imént olvashattatok, tényleg úgy van. Ahogy elindult a játék, az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, milyen szépen néz ki az eső. Alapvetően is van egyébként egy kis eső-fétisem, de a Gears of War hangulatához rengeteget ad hozzá, hogy ennyivel szebb lett az egész. Az irányításban nem tapasztaltam túl sok változást, de valószínűleg azért, mert a Gears of War 3 nekem frissebb emlék, az első résszel utoljára két-három éve játszottam, úgyhogy összehasonlítani nem tudtam, de minden úgy működött, ahogy vártam volna. Az átvezetők is lenyűgözőek.
Két pályát játszottunk, egyik a Downpour volt, ami az alapjáték harmadik felvonásában, szóval nagyjából a játék közepén van, a másik pedig az ötödik fejezetből átemelt Powers that be, amit ezelőtt csak a PC-sek játszhattak. Előbbi éjjel, utóbbi nappal játszódik, és a GoW: Ultimate mindkét napszakban gyönyörű volt, mintha eleve Xbox One-ra fejlesztették volna.
Néhány, a még nem végleges buildnek betudható hibától eltekintve tényleg azt tudom mondani, hogy a Gears of War: Ultimate Edition minden One-osnak erősen ajánlott, és csak azt remélem, nem ismétlődik meg a Halo: The Master Chief Collection fiaskója.
