Mi történne, ha a WoW és a Fallout készítőit összeterelnénk egy istállóba azzal a paranccsal, hogy azonnal csináljanak egy közös játékot, mert addig nem jöhetnek ki onnan? A Kaos Studios első vállalkozása, a Frontlines: Fuel of War több szempontból is rímel az iménti bizarr vízióra, hiszen egyrészt a műfajának legsikeresebb játékait ötvözi (úgy is emlegetik, mint a Call of Duty és a Battlefield keverékét), másrészt pedig egy olyan csapat dolgozik rajta, amelyet a legrutinosabb stúdiókból vásároltak össze. A THQ berkein belül létrehozott stúdióban ott serénykednek a Desert Combat című népszerű Battlefield mod alkotói, a Dice-féle Battlefield 2 veteránjai, az üres gépek elé pedig beültettek néhány jó fej srácot a FEAR, a Medal of Honor és a Doom 3 fejlesztőgárdájából. Csak, hogy meglegyenek 75-en...
Káoszból rendet!
A cím beszédes: az olaj bizony nemcsak a hétvégi családlátogatáshoz kell, de a háború is azzal megy. Mivel pedig a világ olajtartalékai fogyóban vannak, a keleti és nyugati végeken irdatlan szövetségek kovácsolódnak a megmaradt erőforrások megszerzéséért. A folyamat már elkezdődött, az egyre gyorsuló tempóban növekvő olajár és az apadó kutak pedig újabb és újabb stratégiai szövetségek megkötésére sarkallják a vezető hatalmakat, még a 2010-es években. A pusztító konfliktus körülbelül húsz év múlva a nyugat-oroszországi fronton manifesztálódik, mivel az itteni független, de valójában a keleti szomszédtól gazdasági függésben lévő államokban találhatók a legutolsó valamirevaló nyersanyagtartalékok. A két fél (az USA és az EU szövetségéből létrejött Nyugati Koalíció és az Oroszország és Kína alkotta, kreatív nevű Vörös Csillag Szövetség) a legújabb harci technológiával, de mégsem futurisztikus szuperfegyverekkel vívja elkeseredett harcát. Mindez tehát azt jelenti, hogy nem rugaszkodunk el teljesen a jelentől, nem látunk lézercsatákat két lábon járó robotokkal, hanem egy sokkal hitelesebb környezetben küzdünk majd, ahol a rendelkezésünkre álló eszközök inkább a mai hadfelszerelések ésszerűen felturbózott verziói lesznek. Teljesen egyértelmű, hogy a Kaosnál a "több jobb" elvét követték ebben a tekintetben, mivel a Frontlines a használható járművek, a különleges eszközök, spéci berendezések vonatkozásában komolyan rálicitál a konkurensére. Nem pusztán arról van szó, hogy összesen mintegy 60-féle járművet és fegyvert kínálnak fel, de ezek összeválogatása is árnyaltabb, mint az eddigi játékokban. A Battlefield-ben a fegyvernem (itt "loadout") megjelölése egyben el is döntötte, hogy milyen cuccokat viszünk magunkkal a csatatérre, de a Frontlines azon felül, hogy például tankelhárítók szeretnénk-e lenni, vagy szervizesek, külön lehetőséget ad annak eldöntésére is, hogy milyen speciális berendezéseket kívánunk igénybe venni a harcok során.
Gránátvetős mesterlövész?
A dolog úgy néz ki, hogy miután eldöntöttük, mesterlövésszel vagy éppen rohamosztagossal aprítjuk-e az ellenséget, specializálódnunk kell a különböző extra kütyük használatához, és ebben négy különböző alternatíva áll rendelkezésünkre. "Ground Support" specialistaként (mely leginkább a Battlefield szervizesére emlékeztet) megjavíthatunk tropára ment járműveket és droidokat, vagy éppen leállíthatunk automata, gyorstüzelő gránátvető tornyot. "Air Support"-ként - értelemszerűen - légitámogatást kérhetünk, mégpedig legalább háromfélét, a "Drone Tech" képes a legütősebb önjáró páncélautókat, automata gyilkolószereket működtetni, mégis úgy tűnik, hogy a legérdekesebb a műszerész specializáció (Electronic Combat Specialist) lesz. Ő többféleképpen tudja zavarni az ellenséges csapatok kommunikációját, ami természetesen azt is jelenti, hogy alaposan megnehezítheti a technikai eszközök hatékony használatát. Szemtől szembeni küzdelemben tehát kifejezetten gyengének tűnhet a felszerelésük, hiszen egy rádiójel-zavaró berendezéssel nehezen lőjük ki valakinek a szemét, másrészt viszont ez a szaktudás hatalmas taktikai fegyver a csapatunk szempontjából. Gondoljunk csak bele, hogy egy fontos stratégiai pont ellen indítunk támadást, de a kért szőnyegbombázás fél kilométerrel arrébb csapódik be, vagy egyik pillanatról a másikra minden információ percekre eltűnik a radarunkról, a harci droidjaink pedig egyszerűen leállnak, mert egy ellenséges haditechnikai műszerész ólálkodik a közelben. Fontos hozzátenni, hogy bármelyik szakterületet is válasszuk, nem tudjuk azonnal használni a legütősebb cuccokat, ahhoz ugyanis folyamatos játékkal el kell érnünk a magasabb fokozatokat. Magas rangú szerelőként például olyan tankelhárító csodafegyvert is kapunk, amellyel akár egyetlen lövéssel taccsra vághatunk egy nehézpáncélost, de ilyen szinten már a járművek megjavítása is automatikussá, tulajdonképpen "passzív" képességgé válik számára.
Védd a királyt!
A játékban szereplő tucatnyi, nagy erejű eszköz használata természetesen nem annyiból áll, hogy megnyomjuk a "power" gombot. A droidokat magunknak kell irányítanunk első személyű nézetből, ami nemcsak egy kis tűzerejű felderítő helikopterre vonatkozik, hanem arra a robbanóanyaggal töltött autóra is, amit az ellenséges tank megsemmisítéséhez távirányítóval kell bejuttatnunk a jármű alá. Így ha például egy robotot vezérelnénk célpontja ellen, akkor azt érdemes biztonságos helyről tennünk, vagy legalábbis társaink óvó fedezete közepette, mialatt ugyanis mi droidunk szemével látjuk a világot, és egy ellenséges zászlóaljat készülünk gonosz vigyorral lemészárolni, addig zombitestünket bárki probléma nélkül meggyalázhatja 100 méterrel odébb. Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy ezeknek a spéci cuccoknak a használata egyben különleges taktikai megoldásokat, vagyis igazi csapatjátékot is követel. Ami a hagyományos járműveket illeti, a Frontlines nagyjából a Battlefield-ben is tapasztalt számokat produkálja: mindkét oldalon számolhatunk vadászrepülővel, harci és szállítóhelikopterrel, illetve többféle páncélos járművel, amelyek harci potenciáljának ideális kihasználásához általában több játékosra van szükség.
A tankban, de főleg a harci helikopterben tehát itt is célszerű két embernek ülnie, a páncélos csapatszállítóból pedig egy mozgó géppuskaerőd lehet, ha négyen-öten befészkelik magukat.
Sir, yes sir!
Talán az amerikai haditengerészet el tudja csavarni a fiatal srácok fejét azzal a dumával, hogy "Ne csak csodáld, de használd is a legújabb technológiákat!", mi azonban nem ragadunk le a technikai részleteknél. A játéknak van ugyanis egy másik erőssége is a számtalan fegyver és jármű mellett, mégpedig az igen erősnek ígérkező egyjátékos mód. A Battlefield-eket gyakran érte kritika amiatt, hogy az egyjátékos mód nem több egy multiplayer utánzatnál, elképesztően buta ellenfelekkel. A Frontlines esetében ez már - legalábbis az ígéretek szerint - nem így lesz. Egyrészt azért, mert rettentően komoly energiákat, és programozói kapacitást szándékoznak a mesterséges intelligencia megalkotásába feccölni, másrészt pedig a pályákat ezúttal egy áttekinthető történet is összekapcsolja majd, amelybe még kitalált szereplőket is bekapcsoltak. A gép (hogy valószerűbben imitálja a valódi játékosok viselkedését), eltérő agresszivitású ellenfeleket generál a pályákra, így sokkal nehezebb lesz kiszámítani az ellenség viselkedését a különböző harci helyzetekben - csakúgy, mint a valóságban. Az egyes feladatok sem lesznek annyira egyformák, mint eddig: az előrehaladáshoz nemcsak az elfoglalásra váró zászlók mellett kell gubbasztanunk székelésre emlékeztető pózban, hanem például titkos információkat kell megszereznünk egy jól védett komputerből, hídfőállást kell kiépítenünk egy inváziót követően, vagy éppen el kell foglalnunk egy stratégiai fontosságú hadianyagraktárt. Természetesen hiba lenne egy Half-Life szintű történetvezetésre vagy egy Tom Clancy-s politikai regényre számítani, de az valószínű, hogy a Frontlines-ban az egyjátékos mód végre nem egyfajta offline multiplayert jelent majd.
(H)arcvonal
Igen fontos részlet, hogy az egész játék (mind az egy-, mind a többszemélyes) az újszerű "Frontlines" játékmódra épül. Itt az eddigiekhez hasonlóan megszerezni és megtartani kell majd bizonyos stratégiai pozíciókat, ám ennek lesz egy meghatározott, ésszerű sorrendje. Nem csak arról van szó, hogy a csapatok az egyesről csak a kettes, majd onnan a hármas pontra léphetnek tovább, hanem arról is, hogy bizonyos állások megszerzésével az egész front mindig arrébb tolódik, a következő harci zóna felé. A fejlesztők úgy magyarázzák, hogy ennek a rendszernek a megalkotásával a valós hadviselés modellezése felé tettek egy lépést, mert így van mód az arcvonalak jobbra-balra mozgásának életszerűbb ábrázolására. Nem rohangál mindenki össze-vissza a pályán véletlenszerűen, hanem egyes pontokon, koncentráltan kísérli meg az előrenyomulást a csapatával együtt - úgy, ahogy az a valóságban is történne. Ezzel együtt a halálunk után nem a pálya különböző sarkaiban fogunk előtűnni, valós időben is tízpercnyi gyalogútra a harcoktól, hanem folyamatosan ott maradunk a tűzharc közelében (nyilván erre utal a játék címe is). A készítők célja ezzel leplezetlenül a harcok intenzitásának fenntartása volt, ami így annak ellenére is sikerül, hogy a harcterek néhol sokkal nagyobbak lesznek a Battlefield-ben megszokott méreteknél.
Lőjjé' már, Palikám lőjjé'!
Mivel a Kaosnál minden jó ötletet igyekeztek átvenni a stílusteremtő Battlefield-től, nem maradhatott ki a rajok (squadok) összeállítása és irányítása sem. Ez a fajta felépítés a Frontlines-nak is része lesz, tehát meghívhatunk játékosokat az irányításunk alá a hatékonyabb katonai potenciál érdekében. Az összeállt rajnak utasításokat adhatunk annak megfelelően, hogy éppen védekező vagy támadó taktikára van-e szükség, kijelölhetünk nekik megsemmisítendő célpontot, ha pedig nagyon szétszóródtak, akkor összehívhatjuk őket egy kijelölt pontra. Természetesen ehhez az érzékeny összjátékhoz - mint ahogy eddig is - kifejezetten kompromisszumkész társakra van szükség, akik önként hajlandók alávetni magukat az utasításoknak. A játék 8 többjátékos pályával érkezik, melyek eltérő méretűek lesznek, és a különböző környezeti adottságok miatt más-más stratégiát is igényelnek. A legkisebb pályák általában városi jellegűek lesznek, és főleg a gyalogos harcoknak kedveznek, a közepes méretűek jelentik az átmenetet, ahol valamennyi fegyernem egyaránt fontos, míg a hatalmas méretű olajmezőkön értelemszerűen a nagy hatótávolságú eszközök (a repülők és a harci helikopterek) bírnak a legnagyobb jelentőséggel.
Lángok a horizonton
A játék várható gépigényéről egyelőre vajmi kevés információ áll rendelkezésre, de az biztos, hogy a grafikára nem lesz panasz. Az egyjátékos módban a hírek szerint bőven megüti azt a szintet, ami egy ilyen kategóriájú FPS-től elvárható, annak ellenére is, hogy a motor megalkotásánál figyelembe kellett venni, hogy nemritkán több mint 60 ember játszik egyszerre.
A Frontlines: Fuel of War mindhárom fő platformra megjelenik, tehát PC mellett Xbox 360-on és PS 3-on is elérhető lesz. Előbbi esetben 64 fős szervereket ígérnek, míg a konzolokon összesen 32-en oszthatják majd egymást többjátékos módban.
Hogy őszinte legyek, miközben beástam magam a játék legapróbb részleteibe, egy idő után azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az, amiben a Frontlines nem lesz jobb, mint a Battlefield-sorozat epizódjai. Noha megjelenés előtt megannyiszor a készítők beszámolóira, ígéreteire kell hagyatkoznunk a végeredmény előrejelzésében, de mégis az volt az érzésem, hogy a Frontlines egy finom mosollyal az arcán, teljes higgadtsággal odaveri majd a nagy vetélytársat. Ebben közrejátszik, hogy a Kaos csapata jéghideg profizmussal foltozza be a DICE klasszikusának hibáit, miközben szellemes és frappáns megoldásokkal teszi a csatákat színesebbé és átláthatóbbá.
