Első nekifutásra sokkal inkább tartottam ezt a játékot kellemetlennek, mint szórakoztatónak, és bár hibái megmaradtak, idővel valahogy megláttam benne a szépséget. Na jó, a szépség talán nem a legmegfelelőbb szó egy olyan videojáték esetében, amelynek grafikája 2005-öt idézi, középpontjában pedig a filmtörténelem egyik legbrutálisabb gyilkosa áll, aki válogatott módokon kínoz, csonkol és gyilkol meg tinédzsereket, de értitek a lényeget.
Fuss az életedért!
Az alaphelyzet valószínűleg senkinek sem lesz meglepetés: van néhány nagyszájú tini, akik egy erdőben táboroznak, amikor egyszer csak felbukkan a hokimaszkos sorozatgyilkos csakis azért, hogy végezzen velük. Jason egyedül, mégis túlerőben van; a legváratlanabb helyeken képes felbukkanni, hála speciális képességeinek, amelyek az idő előrehaladtával egyre erősödnek. A tábor bármely pontjára el tud teleportálni, ha pedig egy közeli célpontot próbál elkapni, szellemként villámgyorsan elé vághat. Palettáját dobótőrök és medvecsapdák színesítik, emellett pedig időnként használhatja Sense képességet, amivel nemcsak meghallja, merre járnak a táborozók, de a félelmüket is érzi. Ez utóbbi folyamatosan nő, ha Jason a közelben jár, ha egyedül baktatunk a sötétben, vagy ha belebotlunk egy másik játékos hullájába.
A másik oldal ezzel szemben a játék elején szinte teljesen védtelen. Még csak térképet sem kapunk induláskor, fogalmunk sincs, mi merre található a pályán. Megpróbálhatunk elrejtőzni egy sarokban, így ha Jason nem akad ránk a 20 perces kör végéig, nyertünk. Ez persze nem kifejezetten szórakoztató és interaktív (azt meg ne is firtassuk, hogy mennyire működőképes), érdemesebb megpróbálni elmenekülni autóval vagy csónakkal, hívni a rendőröket, vagy ha elég tökösek vagyunk, szembeszállni a pszichopata gyilkossal. Persze nem lehet csak úgy bevágódni egy útszéli kocsiba és elhajtani, előbb össze kell szednünk az akkumulátort, a kocsikulcsot és az üzemanyagot, majd a lehető legnagyobb csendben megjavítani a verdát. Az egyébként is feszült helyzetben könnyű elrontani a minijátékot, ami hangos csörgéssel jelzi Jasonnek, hogy rosszban sántikálunk.
Elsőre talán jó ötletnek tűnik a szélrózsa minden irányába szaladni, hogy a lehető legnagyobb terepet fedjük le, egyedül azonban szinte teljesen védtelenek vagyunk a gyilkossal szemben, aki, ha egy kicsit is érti a dolgát, pillanatok alatt hidegre tesz minket. Érdemesebb tehát csapatokban mozogni, hiszen ha ilyenkor esetleg el is kapnak valakit, a többiek azonnal segíthetnek neki. Közelharci fegyverekkel, csapdákkal, apró tőrökkel vagy akár petárdával lelassíthatjuk vagy megbéníthatjuk Jasont, ezzel egérutat nyerve, míg bezárkózunk egy látszólag biztonságosnak tűnő házba. Ha találunk egy rádiót, azzal értesíthetjük a többieket, de az egymás közelében álló játékosok hallják is egymást. Meg persze Jasont is, aki szintén mindig fülel. Kedvenceim azok a játékosok voltak, akik teljesen beleélték magukat a szerepbe, és torkuk szakadtából üvöltöztek, amikor csak megláttak közeledni. Ez nyilván rengeteg komikus pillanatot szül: az egyik játékban például Jason arra "kényszerítette" az egyik táborozót, hogy ölje meg egy csapattársát, és akkor szabadon távozhat. Mondanom sem kell, a srác elfogadta az ajánlatot.
Gyilkolj, ahogy kedved tartja
Ahogy szinteket lépünk, úgy oldhatjuk fel Jason különböző iterációit az egyes filmekből (még a hokimaszk előtti, zsákmaszkos Jason is bekerült az 1981-es második részből), amelyek különböző fegyverekkel, bónuszokkal és gyengeségekkel rendelkeznek. Pontjainkból emellett kivégzéseket is vásárolhatunk, hogy minél változatosabb módon mészárolhassuk le szerencsétlen tiniket. Ilyenkor egyébként a környezetet is felhasználhatjuk: szétverhetjük a fejüket egy ajtóval, beszoríthatjuk őket a kandallóba, vagy belefojthatjuk a vécébe. Ugyanígy oldhatunk fel karaktereket a másik oldalon is, akik az alapvető attribútumaikban különböznek. Vannak erősebbek, ők a fegyverekkel tovább le tudják bénítani Jasont, vagy épp rejtőzködőbbek, a lopakodásban jeleskedők. Pontjainkból itt megpörgethetjük a szerencsekereket, aminek egy véletlenszerű perk (gyorsabb javítás, gyógyítás stb.) a jutalma. Nincsenek egyértelműen erős bónuszok és tökéletes összeállítás sem, viszont remekül kiegészítik a játékstílusunkat.
Jason kétségtelenül túl erős, de hát épp ez a lényeg, nem? Ha a pszichopata gyilkost irányítod, megállíthatatlannak érzed magad, táborozóként viszont csak reménykedhetsz abban, hogy a másik hibázik, és te túléled majd az éjszakát. Nagyon ritkán fordul elő, hogy mindenki túléli, és nagyon ügyesen kell vadászni ahhoz, hogy senki se tudjon elmenekülni. Jasonként végig izgalmasak a meccsek, táborozóként viszont általában csak bolyongsz a semmiben, vagy viszonylag korán utolér a vég. Már ha egyáltalán elindul a játék, elég gyakoriak ugyanis a csatlakozási problémák, amikor valakit egyszerűen kivág a szerver.
Ennek még idő kell
Sajnos a csúszás ellenére sem sikerült minden hibát kijavítani. Minden kör ugyanazzal az intróval kezdődik, a karakterek arca pedig olyan szinten baltával faragott, hogy az Ezio Collection ikonikus NPC-je ehhez képest sehol sincs. A grafikát nevezzük mondjuk közepesnek (sokat segít rajta, hogy koromsötét van), és bár a kivégzések látványosak, a többi animáció bőven hagy kivetnivalót maga után. XP-t kizárólag akkor kapunk, ha játékban maradunk a meccs végéig, és mivel halál után gyakorlatilag semmit nem tudunk csinálni (jó, van kb. 0,5 százalék esélye, hogy visszatérhetünk), simán lehet, hogy 15 percet malmoznunk kell, ha fejleszteni akarjuk karaktereinket. Mivel privát meccsekben is kapunk pontot, amennyiben össze tudunk szedni elég barátot, érdemes adni neki egy esélyt, mert jó társaságban szórakoztató, és ilyenkor a hibái felett is könnyebben huny szemet az ember.
