A rendszerváltás környéki magyar gyártású, kis költségvetésű, de sokszor nívós színészeket, komoly írókat foglalkoztató sorozatok helyét a közszolgálati adókat kiszorító kereskedelmi csatornákon átvették előbb a sikeres amerikai, majd a futószalagon gyárott brazil- és spanyol szappanoperák. Magyar gyártású sorozataink - a Jóban Rosszban, a Barátok Közt és a többi - a legjobb indulattal is csak harmatosnak nevezhetők: vasalás közbeni háttérzajnak, időkitöltési szokásnak még szódával (vagy fröccsel, netán Unicummal) elmennek, de ha értéket, vagy igazi kikapcsolódást keresünk, rossz helyen keresgélünk. Tudvalevő, hogy az említett sorozatokban a színészek szándékosan, kényszerűségből alkalmaznak leegyszerűsített, elnagyolt eszközöket (annak ellenére, hogy néhányan ennél sokkal többre lennének képesek, ahogy ezt nem egy esetben színházban is megmutatták), ahogy a cselekmény sem véletlenül ilyen primitív, repetitív: a magyar lakosság sorozat-addikt része ilyet vár, ilyenre számít, ez kell a biztonságérzetéhez.
Míg a Szomszédok virágkorának idejében a legszegényebbek még nem rendelkeztek televízióval, ma már épp az alsóbb rétegek tagjainak többsége tölti idejének nagy részét a kocsmában a Barátok Közt vagy a Balázs show előtt, és mint tudjuk, a reklámbevétel a legfontosabb: a műsort az igényekhez kell igazítani.
Amerikában a valóság-show-k és a gumi-ízű szappanoperák (a szappannak egyébként is gumi-íze van, nem?) mellett megjelentek a műveltebb szubkultúrák elvárásainak megfelelni próbáló sorozatok: nyugaton az óriási lakosság ezen szegmense is épp elég pénzt termel a forgalmazóknak. A tömegszériák gyártása mellett kialakult tehát egy másik sorozatkultúra, ahol a nézettséget nem a közhelyek, a ragacsos drámák, vagy a jófiú-rossz fiú intrikák határozták meg, hanem a nívó: a minőség a látványban, a logikus, okos cselekményben, fordulatos írásban, karakterfejlődésben, drámában. Így születhettek a második generációs sorozatok, melyeknek előfutárává az általatok is ismert, hűséges GSO-olvasók druszáját és szellemi apját szerepeltetó sorozat, a 24 válhatott (tudjátok: ha Jack Bauert megölöd, azzal csak felmérgesíted). A FOX és a többi csatorna persze rivalizálni kezdett, hogy minél jobb - minél izgalmasabb, erősebb karaktereket, nagyobb színészeket, váratlanabb fordulatokat felvonultató sorozatokkal csalogathassa a nézőket. Olyan írók válhattak így sztárrá, mint J.J Abrams, Michael D. Moore vagy David Shore, és olyan zeneszerzők, mint a zseniális Bear McEary. Mára megszokhattuk, hogy a nagyobb amerikai sorozatban rendre Emmy-, vagy Oscar-díjas színészekkel találkozhatunk akár kisebb mellékszerepekben is. Mindezzel persze mi járunk a legjobban.
A Folytassa, Gamer! cikksorozatban olyan sorozatokat fogunk az amerikai vetítésekkel nagyjából párhuzamosan nyomon követni, mint a House MD, a Lost, a Fringe, a Dollhouse, a Heroes, a Big Bang Theory vagy a Californication. Az írások egyrészt ajánlóként szolgálnak, másrészt – mivel a a kritika, az elemzés szerepét is felvállalják - általában spoilereket tartalmaznak (ezeket természetesen előre midig jelezni fogjuk). Az épp futó sorozatok epizódjairól az adott évad első és utolsó részének bemutatója környékén olvashatjátok majd a cikkeket – a kritika mellett azt elemezgetve, vajon mire számíthatunk, és hogy mit hagytunk magunk mögött. Felelevenítünk egy-egy már befejezett, vagy jobb sorsra érdemes sorozatot is, hiszen a kimaradásokat bepótolni sohasem késő. Ezekben a kritikákban képet próbálunk adni egy-egy immár teljességében ismert sorozat ívéről, előnyeiről és hátrányairól, hogy aztán Ti dönthessétek el, megveszitek-e a DVD-t. A teljesség igénye nélkül olyan sorozatok ajánlóira és részletes kritikáira számíthattok, mint a Prison Break, a Terminator: Sarah Connor Chronicles, a zseniális Battlestar Galactica, előzménye, az egyelőre csak egy tv-filmet megért Caprica, Moore másik, halva született pilot-ja, a Virtuality vagy a 4400, sőt, kakukktojásként talán régebbi sorozatoknak, pl. a Dallasnak, vagy angol groteszkeknek, mint pl. a Monty Python's Flying Circus-nak is szentelünk majd egy-egy cikket. Az évadok spoileres, elemző, szükségszerűen szubjektív bemutatása mellett rövid ajánlókkal tesszük számotokra könnyebbé a választást – akár a kulisszák mögé is benézünk – a GSO olvasókért mindent! Az amerikai vetítés mellett a magyar tévék adásait is nyomon követjük majd, és jelezzük, ha valamelyik honi csatorna új sorozat, vagy évad sugárzásába kezd (annak ellenére, hogy a magyar sorozatszinkronok nagyon nagy többsége a félrefordítások és a lelketlen színészek miatt a legtöbbszor élvezhetetlen).
A Folytassa, Gamer! hamarosan olvasható következő cikkében a House MD hatodik évadjának első részét elemezzük előbb általánosságban, majd spoileresen, hogy aztán pár nappal később egy átfogó House MD ajánlóval és kritikával örvendeztessünk meg benneteket, valamint részletes műsorújsággal, hiszen a legtöbb brand-et a neten akár élőben is nyomon követhetitek. Nem mellesleg célunk az is, hogy akik eddig nem tették, most közelebbről megismerkedhessenek GSO-s névadójukkal. Kiváncsiak vagyunk természetesen arra is, hogy nektek melyik a kedvenc sorozatotok és miért.
Addig is kedvcsinálónak az egyik kedvenc A Bit of Fry and Laurie jelenetem - természetesen az ifjabb, még Angliában dolgozó Hugh Laurie-val (a videó élvezetéhez angol tudás ajánlott!):
