Tidus és Yuna; ez a két név örökre velem marad. Régi motoros vagyok már, mégis kevés olyan játékot tudnék említeni, ami maradandó élményt okozott. Voltak persze nagyszerű játékok, amelyekkel hónapokig elvoltam, de most hirtelen csak a Baldur's Gate és esetleg a Tales of Vesperia ugrik be mint a Final Fantasy X versenytársa. Tidus annyira jól eltalált karakter, Spira pedig oly jól kigondolt világ, hogy bűn kihagyni bárkinek is. Még ha nem éppen JRPG-rajongó valaki, akkor is érdemes kipróbálnia ezt a gyöngyszemet, mert igazi mestermunka. Látszik rajta a korábbi idők törődése, amikor a fejlesztőknek még volt idejük apróságokkal szöszölni, amikor a nagybetűs élmény volt a lényeg, nem pedig a színes, de valahogy mégis szürke látványorgiával takargatni próbált üresség. A baj csak az, hogy mindezt már leírtam kétszer. Bármennyire is jó játék a Final Fantasy X HD Remaster, azért harmadszorra már nem tudok róla érdemben újat írni. Ettől függetlenül van létjogosultsága a PC-s verziónak, és bizonyára sokan örülnek is neki, csak éppen nagyjából mindent elmondtunk már a játékról, amit lehet.
Külcsín, belbecs
Lehetne például összehasonlítgatni a PC-s verziót a PS4-essel, amit pár hónapja teszteltem. Értelme viszont nem lenne sok, mert a két verzió tökéletesen megegyezik. Ami ott jó volt, az itt is, ami ott hibádzott, azt nem javították. Gondolok itt pozitív oldalon a kristálytiszta grafikára, a profi módon feltupírozott effektekre, Spira fantasztikusan kinéző tájaira. Negatív oldalon csak olyan apróságok vannak, mint az újrakevert zene, ami sokaknál kiverte a biztosítékot, de ez csak olyan nyavalygás, amit manapság előszeretettel művel mindenki, ráadásul kérhetjük az eredeti trackeket is. Szóval a harcrendszer nem változott, a minijátékok még mindig idegesítőek és/vagy addiktívak. A pompásan kitalált FF X sphere-rendszere tökéletesen működik PC-n is, élvezetes sokoldalú karakterekkel kísérletezni a sokadik végigjátszás során. Az FF X/2 dinamikusabb harcrendszeréhez igazodó fejlődés is remekül szuperál, nagyon látványos hacukákat aggathatunk harc közben kicsiny csapatunkra.
Kell egy kontroller
Az irányítás PC-specifikus, viszont olyan, amilyen. Kontroller nélkül például botorság nekiállni a játéknak annak ellenére, hogy szabadon konfigurálhatjuk a nyomkodni kívánt gombokat. Valahogy mégsem az igazi az egér-billenytűzet páros. Aztán itt van még a grafikus motor skálázhatósága, ami ugye PC-n szintén elvárt. Ezt is profi módon oldották meg a fejlesztők, csak minek kellett az a fránya 30 fps-zár? Mondjuk egy körökre osztott játéknál nem éppen létfontosságú a 60 fps, de hadd kössek már bele valamibe.
A szinkronhoz nem nyúltak újra hozzá, tehát ugyanazt halljuk, mint a PS4-változatban, ami nem is baj, hiszen a színészek profi munkát végeztek ott is. Kár, hogy a dramaturgia nagyon bénácska néhol, de mára ez is valahogy az FF X védjegyévé vált. Persze bármikor átkapcsolhatunk japán szövegre, akkor legalább nem annyira feltűnőek a suta párbeszédek.
A port tehát nagyszerűen sikerült, az FF XIII slendrián megvalósítása után igazán üdítő meglepetéssel szolgált a Square Enix. Tartalmilag a kiadó nem tudott semmit hozzátenni a már így is komplett csomaghoz: megkapjuk a két Final Fantasy játékot, annak minden kiegészítőjével egyetemben. Ez járt ugyan a PS4-verzióhoz is, de míg ott egy teljes árú játékként jelent meg a HD Remaster verzió, addig PC-n csak 25 eurót kérnek érte. Tessék, itt egy érv a vásárlás mellett. Az egyetlen PC-exkluzív dolog a hét booster: ezekkel szabályozhatjuk a random összecsapások számát, felgyorsíthatjuk a játék sebességét, sőt akár az MI-re is rábízhatjuk az összes csatát… De miért tennénk? Amúgy a kissé negatív hangvétel ellenére az FF X/X2 nagyszerű játék, de megvételre csak azoknak javallott, akik sem PS3-on, sem PS4-en nem játszottak vele.
