Egy, a végtelenségig bővíthető MMORPG esetében nagyon fura arról beszélni, hogy lezárult a története, márpedig pontosan ez történt az Endwalkerben. A Square Enix úgy döntött, hogy itt az ideje pontot tenni a játék első fejezetének végére, és helyt adni valami újnak.
Ez egyrészt egy valóban izgalmas finálé ígéretével kecsegtetett, másrészt viszont érthetően némi aggodalmat keltett sokakban. Az elmúlt években több sorozat is cserben hagyta a rajongóit, így ezúttal bennünk is kíméletlenül bökdösött a kétség tüskéje. A Square Enix csapata azonban - mindannyiunk megkönnyebbülésére - egy csettintéssel elsöpörte minden félelmünket.
Nem tudod, hogy mi vár rád
A Final Fantasy XIV (hasonlóan a Star Wars: The Old Republichoz) komoly hangsúlyt fektet a történetmesélésre. Mindent a sztoriküldetések fűznek össze, és a tartalom jelentős részéhez hozzá sem nyúlhatunk addig, amíg egy-egy fejezet végére nem értünk. Magyarán ebben az MMORPG-ben a szerepjátékon van a hangsúly, ami egyben azt is jelenti, hogy a hosszútávú siker elengedhetetlen feltétele, hogy a történet lebilincselő legyen.
Szerencsére az FFXIV-et e tekintetben nem érheti panasz: a bukott projektet a sírból visszahozó a Realm Reborntól kezdve az Endwalkerig egy minden ízében lenyűgöző kaland részesei lehettünk, tele grandiózus csatákkal, intrikával és drámával, de a cselekmény nem nélkülözte a melankolikusabb, megható pillanatokat sem, amelyek emészthetőbbé tették az alkalmanként egzisztenciális válságba torkolló meséket.
Az Endwalker narratívájáról nehéz bármit is mondani anélkül, hogy spoilerekkel gazdagon aláaknázott terepre tévednénk, de a lényeg, hogy közeleg a világunk vége, és barátaink segítségével mindent meg kell tennünk a pusztulás elodázásáért. Natsuko Ishikawa, a kiegészítő írója az FFXIV történelmének legkorábbi pillanataihoz nyúlt vissza, hogy tökéletes, könnyfakasztó lezárást adhasson a jelenlegi sztoriszálnak. Ishikawa megmutatta, hogy miként kell eleget tenni a közönség elvárásainak anélkül, hogy a történet látná ennek kárát. Ez bizony nagy szó egy olyan korban, amikor harmadrangú írók seregei versengenek a reddites elmélet-gyárosok elgáncsolásáért, és közben gátlástalanul taposnak saját világaik szabályain és karakterein.
Az új srácok
Van azért újdonság a sztorin túl is: a Square Enix kezdésnek például átnézte a játék összes karakterosztályát és nagytakarítást csinált a kasztok képességei között. A Red Mage sokkal dinamikusabbá vált, a Scholar apró-bosszantó apróságai eltűntek, a Monk pedig úgy teleportálgat jobbra-balra, hogy arra még Goku is büszke lenne. Mindenki kapott új képességeket, de a legnagyobb változáson a Summoner ment keresztül, aki immáron a Primal szörnyetegeket a maguk teljességében idézheti meg a csatatéren. Pár kivételtől eltekintve szinte minden job (hivatásnak nevezik az FFXIV kasztjait) izgalmasabbá vált (veletek érzünk, Dark Knightok).
Az Endwalker az imént taglalt átdolgozásokon túl hozott nekünk egy új "fajt" és 2 új kasztot is. A kiegészítő megjelenésének pillanatában a Miqo'te populáció gyors fogyatkozásnak indult Eorzea-szerte: számtalan játékos váltott a Viera most érkezett férfi változatára. Ugyan a nyúlsrácok remekül néznek ki (pláne, ha azt nézzük, hogy a grafikus csapat gyakorlatilag szorgalomból rakta össze őket), de hasonlóan a nőtársaikhoz, hajviseletük nem túl változatos, és ők sem hordhatnak semmilyen fejfedőt. (A dizájnerek úgy gondolhatták, hogy vétek lenne elrejteni azokat a nyuszifüleket.)
Akik játékmenetbeli újdonságokra vágynak, azoknak ott vannak a Reaper és Sage jobok. Az előbbi egy pörgős tempóban daraboló, közelharcos sebzésosztó, aki egy túlvilági szellemet és egy méretes kaszát használva szabdalja szét ellenfeleit. A kezelése nem túl bonyolult, a képességei nagyon látványosak, és a kaszttal kapcsolatos küldetéssor a Birodalom közembereinek megpróbáltatásairól mesél.
Míg a Reapert valószínűleg mindenki gond nélkül felkapja majd, addig Sage már nehezebb eset. A pajzsokkal és új technológiákkal operáló gyógyító még a veterán healereken is kifoghat. A lebegő lézerpuskák mesterei annál eredményesebben gyógyítják társaikat, minél nagyobb kárt tesznek ellenfeleikben. Mivel az FFXIV-ben a gyógyítóknak egyébként is feladatuk a sebzésosztás, így ez itt nem jelent túl nagy stílusváltást. Azért azt melegen ajánlanánk minden új Sage játékosnak, hogy először menjen pár kört a régebbi dungeonökben NPC haverokkal, mielőtt nekiállna új kazamatákat farmolni valódi társakkal.
A körítés és a főfogás
Összesen 8 dungeont kapunk az Endwalkerrel, ezeket vizualitásuk és játékelemeik vonatkozásában is lenyűgözőnek találtuk. Még a sokadik óra után sem vált unalmassá újra és újra lemészárolni ugyanazokat az ellenfeleket, köszönhetően a mesteri tálalásnak.
Ami a nagy bossharcokat jelentő Trialöket illeti, mind kellő kihívást nyújtottak. Ezekről bővebben mesélni megint csak egyet jelentene azzal, hogy túl sokat árulunk el a sztoriról, de a lényeg, hogy mindhárom összecsapás megkövetelte a játékosok folyamatos koncentrációját, és türelmes szervezett végrehajtást várt el mindenkitől.
Ugyanez igaz az új raid-szárnyak esetében is, amelyek még a legalacsonyabb nehézségi fokozaton is rengeteg karakter életét követelték. Annyit fontos megjegyezni, hogy míg a Trialökben ámulatba ejtő arénákban vívtuk legendás ellenfelek ellen, addig a raidharcok jóval szolidabbra sikerültek, és emiatt ezek egy fokkal unalmasabbá is váltak a többszöri összecsapások után.
Összességében azért elmondható, hogy az Extreme Trialöknek, az új raid bossoknak, és az új dungeonöknek köszönhetően az Endwalker végjátéka hosszútávon is lefoglal majd bennünket. Egyelőre még híján vagyunk az olyan komolyabb melléktartalmaknak, mint a Beast Tribe-ok, a Blue Mage szintezés vagy az Island Sanctuary (ez egy kis sziget lesz, ahová elvonulhatunk építkezni és kapálni), de ezek mindig az FFXIV kiegészítők későbbi frissítéseiben szoktak befutni.
Az egész csomagon érződik, hogy a csapat beleadta szívét-lelkét a tervezésbe, a sztori megírásába, és a vizuális találásba. Mondanunk sem kell, hogy a Masayoshi Soken komponálta zene ezúttal is hibátlanra sikerült. A bejelentkező képernyő dallamától az utolsó harc lendületes ütemeiig minden szám megragadt a füleinkben, még az Answers (az FFXIV 1.0 főtémája) is előkerült, ami legalább annyira fontos szereplőjévé vált a történetnek, mint a játékos karaktere.
Hogyan tovább?
Egy régóta húzódó történet példás lezárás az Endwalker, mely mind a keményvonalas MMORPG-rajongókat, mind a sztori szerelmeseit hibátlanul kiszolgálja majd. Mi ugyan nem vagyunk azok között, akik épp a Savage raidekre készülődnek, de mint a sztori és a világ odaadó híveinek, így is bőven lesz még elég teendőnk az új fegyverek, hátasok és FATE rangok begyűjtésével. Addig pedig, amíg várjuk a következő frissítést, és az azzal érkező új történet első taktusait, még több száz órát fogunk eltölteni Eorzea immáron békében pihenő kontinensén. Ennél nagyobb dicséretre pedig talán nincs is szüksége egy MMORPG-nek.
