Bár még "csak" a 16. számozott Final Fantasy epizódnál járunk, az 1987 óta futó legendás széria ennél igazából jóval több kiadást megélt, rengeteg mellékága, spin-offja, előzménye van a különböző felvonásoknak. Az viszont kétségtelen, hogy az összes eddig kiadott játék közül az 1997-es megjelenésű Final Fantasy VII lett a legikonikusabb, és ha valakit erről a sorozatról kérdeznek, akkor valószínűleg első körben ennek a játéknak a főhőse, Cloud Strife fog beugrani neki. Több szempontból is forradalmi játék volt, itt lépett például át először a széria 2D-ből 3D-be. Bezsebeltek vele egy halom díjat, és jöttek szépen sorban az ebből táplálkozó leágazások, mint a PSP-s Crisis Core: Final Fantasy VII, vagy épp a Final Fantasy VII: Advent Children című CGI animációs film.
A közönségkedvenc hetedik részt mindenki imádta, így nem volt meglepő, amikor a 2000-es évek közepén elindultak a pletykák arról, hogy valamikor érkezni fog egy PS3-as remake. Végül, mint tudjuk, nem így lett, hiszen a Square Enix messze többet álmodott ennél: az eredeti Final Fantasy VII történetét három szeletre bontotta, alaposan kibővítette, teljesen átgyúrta a harcrendszert, fontos helyeken belenyúlt a sztoriba, és végül így készülhetett el a 2020-as Final Fantasy VII Remake, ami nem csak csodaszép és végtelenül szórakoztató lett, hanem újradefiniálta azt is, ahogy az ember egy remake-et elképzelhet.
Ez a játék ugyanis aktívan táplálkozik az eredeti Final Fantasy VII történetéből, a változtatások pedig fontos részét képezik az új kánonnak... vagy épp egy új idővonalnak? Nem teljesen volt világos a Remake lezárását követően, hogy pontosan mi is a helyes megfejtés, így már csak ezért is sokan várhatták a következő fejezetet, a Final Fantasy VII Rebirthöt. Még csak véletlenül sem fogunk spoileres vizekre evezni, szóval az előbbi elmélkedést itt és most fel is függesztjük inkább, tapasztalja meg mindenki maga, hogy mennyi titokra derül fény ebben a játékban, és mi jut a majd valamikor a jövőben érkező folytatásra, mivel a Rebirthről ezek nélkül is rengeteget lehet mesélni.
Harcosoknak áll a világ
Az alapok maradtak a régiek, vagyis a 2020-as Remake-nél megszokottak: a hibrid rendszerű harc tulajdonképpen valós időben zajlik, ha viszont varázsolni akarunk, elpattintanánk egy különleges képességet, vagy épp használnánk egy korábban felszedett tárgyat, az idő szinte teljesen lelassul, amíg a menürendszerben lépkedünk. Ez a megoldás ad egy olyan taktikai vonulatot a harcoknak, ami felidézi a régi Final Fantasy hangulatot, ha viszont simán csak darálni akarjuk a gyengébb ellenfeleket, nem kell szerencsére ennyire mélyre menni.
Fontos szerephez jut az ATB rendszer, vagyis a karaktereink neve alá bepakolt két folyamatosan töltődő sáv. Ezek maguktól is gyarapodnak, de ha ügyesen harcolunk, találatokat viszünk be, sokkal gyorsabban feltöltődnek. Akár képességet akarunk használni, akár csak felhörpintenénk egy gyógyító italkát, egy sávnyi ATB-t kell erre áldoznunk, szóval nem árt észben tartani, mindig legyen legalább egy harcos, aki tud segíteni a pajtásokon, ha nagy lenne a baj - egyszerre egyébként három karakter lehet a csapatban, és közülük mindig egyet irányítunk, a másik kettőért a játék felel - persze menet közben bármikor lehet váltogatni. Feltűnő az is, hogy az ellenfelek nagyon durván az általunk irányított hősre fókuszálnak mindig, sokkal több szeretetet fog kapni a rondaságoktól, mint a másik két karakter.
Ha csak eszetlenül püföljük a szörnyetegeket, azzal nem mindig megyünk sokra, érdemes megvizsgálni, milyen védettségeik és gyengeségeik vannak. Ha olyan támadásokkal bombázzuk őket, amelyekre különösen érzékenyek, akkor rájuk kerülhet a Pressured effekt, így pedig még egyszerűbben el lehet őket juttatni a Staggered állapotba. Egy Staggered ellenfél borzasztóan sérülékeny, egy vagy maximum két ilyen körből le lehet verni szinte bárkit.
Természetesen visszatér a teljes régi banda, de akadnak majd új versenyzők is, bővebben most róluk sem értekeznénk, annyit érdemes tudni, hogy változatos a repertoár, ezt pedig a fejlődési rendszer tovább finomhangolhatja. A skillek terén fontos szerephez jutnak az úgynevezett harci szinergiák is, ezek olyan, hatalmas erővel bíró és mindig valamiféle plusz extrát nyújtó támadások, melyeket egyszerre két karakter tud elpattintani, ha rendelkeznek már kellő mennyiségű elköltött ATB-vel. Szintet lépnek külön-külön maguk a karakterek, az ő fegyvereik, valamint van egy általános csapatszint is. Egy egész pofás képességfán oldhatjuk fel közben az aktív és passzív skilleket, miközben fegyvereinkbe és vértjeinkbe egyre több varázsgolyó, avagy Materia kerülhet. Ezek a kis gömbök adhatnak extra képességeket, az őselemekből táplálkozó varázslatokat, vagy mondjuk simán csak életerőt is. Léteznek úgynevezett idéző Materiák is, ezekkel a Final Fantasy széria legendás óriásait idézhetjük meg harc közben - tudjátok, olyan ikonikus melákokat, mint Phoenix, Shiva, Titan vagy épp Ifrit.
Az ajtó tárva, nyitva
A Final Fantasy VII Rebirth legnagyobb és legfontosabb újítása mindenképpen a nyílt világ megjelenése, ami elképesztően jól áll a játéknak. Vannak persze most is olyan fejezetek, ahol csőszerűen haladunk csak előre, de az ilyen részek után mindig ránk dobják az alkotók a végtelen szabadság érzetét, és hatalmas, nyitott területeken teljesíthetünk fő és mellékküldetéseket, harcolhatunk változatos szörnyekkel, fejlődhetünk, lootolhatunk, élvezhetjük azt a szédítően sok tennivalót, amit a Square Enix felpakolt az előttünk gondosan megterített asztalkára.
Utazás tekintetében nem vagyunk csak és kizárólag a lábunk használatára kárhoztatva, a nagyobb régiókban megszerezhetjük a hely specifikus Chocobóit, hogy aztán a hátukra pattanva száguldozzunk, de később konkrét járműveket is használni lehet majd. A Chocobofarmok feloldása után ráadásul szabadon közlekedhetünk a nagy nyílt szegmensek között, szóval akár vissza is mehetünk valami elhagyott apróságért, ha szeretnénk.
A nagyvilágban fontos és visszatérő szereplő lesz az a Chadley, aki maga mögött hagyta a Shinra-féle Research and Development Divisiont, és most fel akarja fedezni a környező területeket. Ő World Intelek segítségével gondoskodik arról, hogy mindig legyen mit csinálnunk: ha aktiváljuk a Remnawave Towereket, akkor a környéken meg tudja nekünk mutatni az összes fontosabb tennivalót, legyen szó egy kincs felkutatásáról, pár specifikus ellenfél kifektetéséről, vagy mondjuk egy idéző Materiához tartozó kis oltár használatáról - ezt egyébként mindenféleképpen érdemes megejteni, mert ha területeként megtaláljuk az összes ilyen helyet, akkor az adott idézés feloldásához szükséges szimulált harcból választhatunk egy sokkal könnyebb, magyarul hétköznapi emberek számára is teljesíthető verziót. Chadley ugyanis egy harci szimulátort is üzemeltet, ahol bizonyos előfeltételek teljesítése után megnyílnak előttünk a bunyók.
Jártunkban-keltünkben az sem baj, ha figyeljük a földet is, mivel ez a gyönyörű, tágas világ tele van szórva különféle alapanyagokkal, amelyek segítségével aztán felszereléseket vagy épp varázsitalokat kotyvaszthatunk, egészen ötletesen állt össze a játék craftrendszere is.
Sosem unatkozunk
Már akkor is hosszú időre el tudná rabolni az embert a külvilágtól a Rebirth, ha csak a fő történetszálra koncentrálna, de mondanunk sem kell, csordultig megtöltötték egyéb feladatokkal, ötletes minijátékokkal is. Ezek közül a Queen's Blood nevezetű kártyajáték talán a legizgalmasabb, ami gyakorlatilag a Gwent helyi megfelelője, de van ezen felül is tényleg minden, a Chocobo- és G-Bike-versenyektől a zongorázáson át egészen egy olyan 3D-s társasjátékig, ami látványvilágában az eredeti hetedik részt idézi.
A Final Fantasy VII Rebirth végtelenül tartalmas, gyönyörűen kinéző, remek muzsikákkal felvértezett játék, amelynek olyan apróságokat, mint a néhol picit lassan vagy rosszul betöltődő textúrák, simán meg lehet bocsátani - különösen úgy, hogy már a megjelenés előtt érkezett egy rengeteg hibát orvosoló, nagyobb patch. Látszik tehát, hogy a fejlesztők egyáltalán nem veszik félvállról a játék pofozgatását. A Rebirth egyértelműen kötelező vétel azoknak, akik anno imádták az eredeti hetedik részt, de annak ismerete egyáltalán nem kötelező kritériuma annak, hogy valaki remekül szórakozzon az új játékkal. Sőt, akkor sincs komolyabb baj, ha valakinek a 2020-as Remake maradt volna esetleg ki, a fontos sztorielemeket pótolni lehet egy dedikált összefoglaló videóval, ez is elérhető a játékban.
Kár lenne jóslatokba bocsátkozni annak kapcsán, hogy mikor érkezhet meg a Final Fantasy VII trilógia lezárása, de tekintettel arra, mennyi idő telt el a Remake és a Rebirth között, valószínűleg nem a közeljövőben kell majd számítanunk rá. Ezzel viszont a világon semmi gond sincs egészen addig, amíg a záróakkord is annyira aprólékos munkával, szeretettel és tisztelettel összerakott folytatás lesz, mint amit a Final Fantasy VII Rebirth formájában leszállított nekünk a Square Enix Creative Business Unit I.
