Raouel Duke szavai ezek, amint próbál visszaemlékezni arra a bizonyos éjszakára. Arra, amikor fenekestül forgatták fel Las Vegas utcáit, amikor nem voltak határok, nem voltak törtvények, nem volt semmi más, csak a szabadság és a drogok. Bár Duke életében a kettő ugyanazt jelentette. Engedni a vágyaknak, eljátszadozni az érzékekkel. Repülni. Szabadabban, mint valaha mégis rettegve attól, hogy mi történik majd ezután.
„Volt egy zacsi füvünk, 75 meszkalin golyónk, 5 lepedő nagy hatású LSD bélyegünk, egy sószóró tele kokainnal, egy galaxisra való feldobó, leejtő, sikító, nevettető, másfél lityi tequila meg rum, egy láda sör, fél liter nyers éter és két tucat ajzószer. Nem mint ha mind az útra kellett volna. De ha az ember be van zárva egy komoly droggyűjteménybe, belemegy mindenbe amibe tud.”
1998-ban még más filmekkel hódított Hollywood. Nem a csicsás robbanások és speciális 3D-s effektek voltak a meghatározói egy filmnek, hanem a történet, a színészi játék. Johnny Deppet az Ollókezű Edwardban és az Ed Wood-ban nyújtott szerepei után ismerték az emberek, s a szárnyait próbálgató színész boldogan vállalta el a Hunter S. Thompson regénye alapján készített film egyik főszerepét.
