Reneszánszukat élik a sugárfertőzött mutánsok. Februárban érkezik a Metro: Exodus, de bejelentették már a S.T.A.L.K.E.R. következő részét is. Lassan mondjuk Dunát lehetne rekeszteni azokkal a fejlesztőcsapatokkal, amelyek úgy próbálnak meg hype-ot generálni a játékuk körül, hogy "a S.T.A.L.K.E.R. fejlesztőinek új játékaként" igyekeznek eladni azt, de amíg van köztük néhány minőségi alkotás, addig valahogy majd csak megbocsátunk. Meg egyébként is, a battle royale műfaján belül ilyen még úgysem volt. A Fear the Wolvesnak minden esélye megvan rá, hogy emlékezetes darabja legyen ennek a fiatal műfajnak, de nagyon hosszú út áll még a Survariumot jegyző Vostok Games előtt, mire kényelmesen hátradőlhetnek.
Ki korán kel
A GSC Game World tagjaiból verbuválódott ukrán fejlesztőcsapat természetesen Csernobilt választotta a játék helyszínéül, ahol a tervek szerint legfeljebb száz túlélő küzdhet majd meg egymással. A zárt béta korlátai miatt ez a szám jóval alacsonyabb volt, az európai régióban 60, míg Amerikában már 30 emberrel is elindultak a meccsek, de így is 10-15 perceket kellett várni még csúcsidőben is, hogy beteljen egy szerver. Persze emiatt egyelőre nem könyveljük el halott játékként a Fear the Wolvesot, ahogy a technikai problémákból sem szabad messzemenő következtetéseket levonni (hiszen ez csak a zárt tesztidőszak), viszont ezek azok a kihívások, amelyekkel mihamarabb szembe kell néznie a fejlesztőknek, és amiket a megjelenéskor a szemükre hányhatunk, ha ne adj' isten nem lesznek kijavítva, hiszen már most, a fejlesztés korai szakaszában egyértelmű, hogy orvosolni kell őket.
Ötletből van a kerítés
Látszik, hogy a Vostok Games dizájnerei megerőltették magukat, és még ha nem is feltétlenül csak teljesen új ötletekkel dolgoztak, hanem ezt-azt átemeltek más címekből, a végeredmény pedig egy egészen friss játékélmény. Az egyik legfontosabb újítást és legnagyobb veszélyt a címszereplő farkasok jelentik: bizony, itt már nemcsak a többi játékostól kell rettegnünk, hanem az MI irányította farkasoktól is, akik általában falkában vadásznak a gyanútlan áldozatokra. A 25 négyzetkilométeres pályán a legjobb loot egy része általában ugyanazokon, a térképen is jelölt helyeken van elszórva, de nyilvánvalóan ezen a területen portyáznak a farkasok is, így a kezünkben van a döntés: beérjük valami gyengébbel, vagy benyomulunk a gyárépületekbe, kockáztatva ezzel, hogy egy mutáns dög átharapja a torkunkat. Az elképzelés jó, a technikai megvalósítás azonban még rengeteg javításra szorul: a mesterséges intelligencia egyelőre nem a legokosabb, és a modellek is inkább csúsznak a földön, minthogy kecsesen szaladnának felénk. A bestiákkal természetesen nemcsak a lootban gazdag helyeken, hanem szinte bárhol találkozhatunk, úgyhogy felejtsétek el, hogy a kör szélén, egy garázsban el lehet bújni hosszú percekig, mert villámgyorsan kirobbantják a campereket a legjobb helyekről.
Apropó kör: a hagyományos, szűkülő körös megoldás helyett a Vostok Games egy négyzetrácsos elképzelés mellett döntött. Hasonló ez ahhoz, mint amit a Cliffy B-féle csúfos véget ért Radical Heightsban is láttunk: a pályán a mezők véletlenszerű sorrendben, két lépésben záródnak le, ezzel kiszámíthatatlanabbá téve a meccsek alakulását. A sugárzás első szintjét még különböző tárgyakkal, vegyvédelmi ruhával, gázmaszkkal vagy speciális tablettákkal semlegesíthetjük, ami ad némi lehetőséget a taktikázásra, főleg akkor, ha az időjárási viszonyok is nekünk kedveznek.
Mert a virtuális Csernobilban nem csak az éjszakák és nappalok váltják egymást, számolnunk kell a szeszélyes időjárással is, ami meghatározza a hangulatot és egyben megnehezíti a vadászatot. A nagy szélben nem tudunk annyit sprintelni, és a messzire kilőtt golyókat is eltéríti a légmozgás, míg az eső a járművek tapadására és a látási viszonyokra van negatív hatással. Ráadásul ezek alakulását mi magunk is befolyásolhatjuk, ugyanis ha valaki meghal, azt nem dobja ki azonnal a szerver: a már nem aktív játékosok szavazatai alapján változik az időjárás, így ha mondjuk lelőtt bennünket egy mesterlövész, és revansot akarunk venni, simán megszavazhatunk egy vihart, ami aztán ellehetetleníti őket a következő pár percben.
Amikor felpörögnek az események
A mentőhelikopteres végjátékot sem a Vostok Games találta fel, viszont remekül passzol a hangulathoz, és egészen új taktikai mélységet ad az utolsó néhány percnek. Itt ugyanis nem kell mindenkivel elbánnunk, elég, ha feljutunk a kör végén megjelenő helikopterbe, de készüljünk rá, hogy könnyű célpontok leszünk, amíg a kötélen himbálózunk. Emiatt minden trükköt be kell majd vetni, hogy eltereljük az ellenfél figyelmét, és rávegyük, hogy egy kicsit ne nézzen a gép felé, vagy épp ne lásson semmit a mentőakcióból.
Az akció egyébként is ilyenkor a legintenzívebb: a hatalmas térképnek és az egyelőre alacsonyabb játékosszámnak köszönhetően gyakrabban találkozunk majd farkasokkal, mint más túlélőkkel, és ha nem is süllyed DayZ-s mélységekbe a játékmenet, előfordul, hogy a Fear the Wolves hosszú perceken át inkább hasonlít egy running simulatorra, mint egy akciódús lövöldére. Pedig a játék megpróbál akcióra sarkallni: az adrenalinfertőzést például csak úgy tudjuk leküzdeni, ha sprintelünk egy ideig (különben elkezd csökkenni a HP-nk). Életerőnk egyébként szép lassan visszatöltődik, kivéve, ha összeszedtünk valamilyen sugárfertőzést, mert az negatív hatással lesz rá.
Az ilyen alkalmakkor legalább ráérünk nézelődni és gyönyörködni a tájban, ami az Unreal Engine 4-nek köszönhetően kifejezetten mutatós. A növényzet az egyik legszebb, amit battle royale játékban eddig láttunk, és bár az optimalizációval még bőven lesz dolga a csapatnak, a korai hozzáférés fázisa alatt remélhetőleg sikerül majd rendbe tenni a dolgokat. Emellett nyilván implementálniuk kell olyan kvázi kötelező funkciókat, mint a karakterek testre szabhatósága vagy a ranglisták, de ezekre bizonyára sort kerítenek majd a megjelenés előtt. Hogy végül sikerül-e majd hatalmas rajongótáborra szert tenniük, vagy ez is egy újabb halott próbálkozás marad az egyre inkább túlszaturált battle royale-piacon, az a jövő zenéje, mi minden esetre drukkolunk a Fear the Wolvesnak, mert üde színfolt lehet a hardcore játékok kedvelőinek.
