Kicsit kusza a F.E.A.R. franchise története, és eleinte bizony komoly ijedtséggel vettük tudomásul, hogy a rendkívül sikeres alapjáték mögött álló Monolith csapata már más utakon jár. A srácok gőzerővel dolgoznak saját, nem hivatalos folytatásukon Project Origin címmel, a hivatalos licencet pedig a TimeGate Studios-ra bízta a Sierra. Az első kiegészítő, az Extraction Point végül ugyan nem lett akkora bukás, mint vártuk, de semmivel sem volt több egy átlagos akciójátéknál. A CD Projekt hazai képviseletének jóvoltából lehetőségünk nyílt még a megjelenés előtt belekukkantani a Perseus Mandate kiterjesztésbe, lássuk, milyen élményekkel gazdagodtunk.
Előre féltünk...
Miközben kora reggel - néhány perccel dél előtt - az üresen álló szerkesztőségben feltelepítettem a két pizzás doboz és kólás üveg (a tegnap esti buli maradványai) közül előbányászott lemez tartalmát, őszintén szólva kissé szkeptikus voltam. A fejlesztők ugyan minden tőlük telhetőt megtettek, ez világos, egy teljesen új F.E.A.R.-t építettek. Hogy miért is mondom ezt? A régi szereplőktől elbúcsúzhatunk, a Perseus Mandate története az eredeti játékkal párhuzamosan fut, így aztán egy teljesen új csapattal indulunk bevetésre. Az első képkockák egy repülőgép fedélzetén kezdődnek, majd a rövidke eligazítás után meg is kezdjük küldetésünk, a titkos adatok megszerzését egy jól őrzött épületből.
Valami elmúlt, eltűnt...
Gyakorlatilag már az első átvezető mozinál realizálódott bennünk, hogy nem szabad túl sokat várni az új F.E.A.R.-től. Valahogy ez egész játék steril, monoton, és álmosító. A környezetet - folyosók, irodák, alagsori parkolók - már ezerszer láthattuk, a TimeGate csapata pedig nem igazán vette a fáradtságot, hogy egyedivé varázsolja ezeket. A hangulatot még jobban lenyomja a színhasználat is, mindenütt fekete, szürke árnyalatokat használtak, ami rövid úton szörnyen frusztráló lesz.
Ettől féltünk...
Pedig azért nem is olyan rossz játék ez a Perseus Mandate. A grafika korrekt, helyenként egészen kellemes, a fegyverek jól szólnak, az akció pedig mint mindig, most is pörgős, izgalmas. Általában a legváratlanabb pillanatokban törnek életünkre az ellenséges katonák, akik már közepes nehézségi fokozaton is elég jól összedolgoznak, és igencsak megnehezítik életünket. Végül is kimondhatjuk, a Perseus Mandate egyetlen hibája, hogy F.E.A.R. cím alatt fut - FPS-nek teljesen tisztességes munka, de ettől a névtől azért jóval többet vártunk. Tudjuk, ez már a mi bajunk.
