F.E.A.R.: Extraction Point

Tegnap előtt kaptam egy kedves telefont kedvenc Elenámtól (ő egy PR angyalka a Vivendinél), aki csak annyit mondott, hogy hozza a F.E.A.R

. kiegészítést a főhadiszállásáról, és, ha van egy szabad másfél órám, esetleg nyomulhatok vele. Szerintetek kellett ennél több?
Egy sírboltban indult a játék, ahol megannyi patkány igyekezett menekülni elemlámpám fénye elől. Egy kanyar jobbra, egy balra, és egy eleddig nem látott szellem alak húzott el előttem, felborogatva néhány széket. Para beindult. Igazság szerint eddig egy perc telt el a játékból, és már most úgy mentem be a következő ajtókon, mint a játékban eddig bármikor: parázva, hogy mikor jelenik meg Alma, hogy a frászt hozza rám – nem tudom miért, de valahogy iszonyatosan félek a kislánytól amióta megláttam: ezek szerint nem lennék jó pedofil… .

Mentem, mendegéltem, Almába botlottam...
...mármint úgy értem nem egy almafába, bár akármennyire is meglepő, egy plázás környezetben még egy szépséges fakorona közelében is kell gyalázni. Szóval nem akarok minden másodpercről beszámolni, de azért néhány fontos újdonságról beszámolnék. Az egyik pályán újra feltűnik Paxton Fettel bácsi, akit egész idáig azt hittem sosem látjuk viszont. Ennél azonban jóval érdekesebb volt látni, hogy a kis pirosruhás Alma egyik pillanatról a másikra felnőtté válik. Bizony, lesz egy idősebb hölgyike is, aki szintén Alma, csak jóval szakadtabb, félelmetesebb. Most már gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint a Kör 2-ben a hosszú, fekete hajú, nem éppen vonzó arcszerkezettel felszerelt cicababa. Természetesen most is csak foszlányokat láthatunk, alig néhány pillanatra, igaz egyszer majdnem rámdöntötte sárgán világító szemű csatlósaival az egyik templomot. A legparásabb jelenet mindenféleképpen az, amikor egy elhagyatott metró egyik kocsijából átpillantottam egy másikba, hirtelen villanás, és négykézláb felémrontott a leányzó: "ááá viiii váááááááviiiiiii áváááááááááááááááááá" – mondtam volt, mire a Vivendi-s Elena furcsán nézett rám, és megkérdezte, hogy nem akarok e esetleg pihenni cseppet? :)

Tovább fejlődött az AI is!
Van néhány új ellenfél, így végre nem lesznek annyira monotonak a katonás harcok: ninja-szerű alakzatok, áttetsző testek, új katona, lebegő hulla srácok. Ők az újak, ja meg persze az idősebb Alma. Fegyverek tekintetében nem ennyire bő a kínálat, de azért akad nyalánkság: egy olyasfajta sorozatlövő, mint amilyennel Arni aprított a Kommandóban még 1985 derekán. A számomra legmeglepőbb az volt, hogy az eleddig is profi mesterséges intelligencia tovább fejlődött. Én balga azt gondoltam, hogy az első részben jól bevált trükkök most is bejönnek: egy közeledő katona elől védekező pozícióba vonultam, egy pofás faládát választottam magamnak. Mellétérdelve gondoltam kivárom, amíg valamelyik oldalon kiugrik, aztán jól szemöldökön bizonyítom. Erre a szentem mit csinál, nemes egyszerűséggel félrebillenti a ládát, és máris szabad préda voltam. Más: guggolva sikerült úgy eldobnom egy gránátot, hogy az pont egy ellenfél lábai között gurult át. Erre ő abbahagyta a tüzelést, a fejével lekövette a gránát ívét, és mikor realizálta, hogy másodperceken belül hiány lesz ágyék tájékon, dobott egy jobbost. Mondom nemáááááár, ez hihetetlen!!!

Mi kellhet még?
Hát, nekem már csak a végleges verzió kell :) A próbajáték után azonnal le is beszéltem, hogy a Games Convention-ön is nyomulhassak, lévén ott egy teljesen más verzió (végleges közeli) lesz kint. Akkor természetesen újabb élménybeszámolóval jövök. Remélem azért most is mondtam pár érdekeset. Ha van kérdésetek, toljátok kommentbe, igyekszem válaszolni! Ja igen, még csak annyit, hogy az általam készült screenshotokat hétfőn fogom megkapni, megpróbálom majd valahogy a táborból kirakni őket a cikkhez! Tiszteletem!