Fatherdale előzetes

Nem igazán nevezhető szerencsésnek eddig ez az év az RPG-k tekintetében: mindössze csak három említésre méltó program látott napvilágot. Azokból is az egyik ósdinak lett elkönyvelve (Might and Magic IX), a másiknak meg a fogadtatása és a róla kialakult kritika nem volt egyértelműen pozitív (Dungeon Siege). Aggodalomra azonban nagy okunk nincsen, hisz a nagy befutókról majd az év végén fog lehullani az a bizonyos lepel. Kerüljön is ezért bemutatásra rögtön egy ilyen körökre osztott játék. A progi Fatherdale névre hallgat – orosz fejlesztés – és már jó pár éve készül. Napjainkban elérte az alfa állapotot, ezért úgy gondoltam érdemes lenne pár ezer karakterben kitárgyalni ezt is, hogy a kedves olvasó újfent megtudhassa milyen is az, amikor egy játékban minden a helyén van.

Mese-mese mátka...

...Gareth apó pedig leült a tűz közelébe, társai tekintetüket némán reá szegezték és kiváncsian várták, hogy a sokat megélt bölcs ember mára milyen történetettel lepi meg őket. Az öregúr pedig e szavakkal nyúlt bele a hosszú éjszaka meghitt sötétjébe:
Egyszer volt, hol nem volt, létezett a világnak egy távoli része, mely távolabb volt még az óperenciás tengernél is. Az emberek ezt a vidéket csak egyszerűen Fatherdale-nek nevezték. Eme földrész volt az a világmindenségben, amely az oly sok pusztításból kimaradt és szabadon fejlődhetett. A lakosai egyszerű emberek voltak, a napi betevőből éltek, s mivel az istenek jónak találták őket, a termésük minden évben bőséges volt. Létezett azonban a világnak egy másik, sokkalta nagyobb tartománya is, ide az égiek csak sírni és békét teremteni jöttek. Itt a magántulajdonért folytatott háború volt a meghatározó fogalom, s úgy látszott, hogy a szeretetben való együttélést már csak egyedül Fatherdale vidéke ismerte. Természetesen

odafent nem nézték jó szemmel azt, amit ezek az emberek műveltek egymással. Ennek az érdekében megszülettek az első hősök, akiket az időben még többen követtek, míg nem akkora hadsereggé avanzsálódtak, hogy képesek voltak harcolni az igazságért – még ha időközben sokuk átállt a másik oldalra. Ezek az emberek az isteni tudományokból merítették mindazt, amivel magasabbra voltak képesek emelkedni a halandóikkal szemben. Egy gyászos felhős-esős napon pedig hosszú-hosszú évek múltán a nagy harc megkezdődött. Föld nem tapasztalta méretű összecsapások mentek végbe, olyasfajták, mint amikor két ellentét minden erejét bevetve küzd egymás ellen a győzelemért. Végül a háború generációk elteltével befejeződött, ám győztes nem született. Ekkor ébredtek a felsőbbrendűek rá arra, hogy itt már semmi sincs rendben, jobb ha többet ők nem szólnak bele a kisebbek dolgaiba. Az idők alatt lejegyzetelt tudományaikat és ereklyéiket megsemmisítették és kivonultak az űrbe, ezzel magára hagyva a kék planétát. Az emberek pedig megpróbáltak békében élni, de a dolog nem működött. Azok a hősök, akik túlélték a féktelen pusztítást, elváltak. Mindenki ment a maga útján, csapatokba szerveződtek. Az összetartás megszűnt, az igazság látszólag darabokra hullott.

Ez az állapot egészen addig tartott, míg valamikor egy teljesen elfeledett vidéken valaki talált egy darabot a tiltott hatalomból. S lám milyen kicsi a világ: a hír mindenhova eljutott. Ki is tudódott a hely neve: Fatherdale. Így az Úr 1072. évében a jó és gonosz hordák mind ide igyekeztek, hogy még egyszer megpróbálják eldönteni maguk közt, hogy ki is a jobb...

Úgy érzem a Snowball remek időintervallumba tenyerelt bele, mert hát nem sok fejlesztőgárda választotta idáig helyszínének ezt a korszakot. Íme a világ, amikor még a mágia fogalma halványan élt a köztudatban, az emberek hittek a sárkányokban és a csodákban, továbbá még élt a remény az igaz hitben és szeretetben. Ebbe a korba csöppenünk bele a hőseinkkel mi is Fatherdale varázslatos környezetébe, hogy a gonosz erőket még egyszer utoljára jól megleckéztessük és bebizonyítsuk azt, mi emberek, hogy nem hiába lettünk megteremtve.

Hé, Gareth, kéne venni egy kis ezt-azt a mellettünk lévő faluban. Nem-nem Feczo, ott téged utálnak...

Eme túlságosan hosszúra nyúlt alcímemmel áradozni szeretnék a játékról. A Fatherdale szerepjátékbeli elemei egyszerűen hibátlanok, úgy látszik a Snowball az eddig megjelent RPG-k ötleteit építi bele egy programba. A dinamikus párbeszédek és a majdnem 150 meghatározó NPC mellett karaktereink személyisége játszi könnyedséggel változhat, mint ahogy változhat az emberek szívében a rólunk kialakult vélemény is. Lehet, hogy az egyik pillanatban még a kis falu lakosai a máglyára kívánnának bennünket, ám amint visszaszerezzük az elkóborolt teheneiket, a nevünket magasztalni fogják az idő végezetéig. Hőseink észrevehetően különböznek egymástól, amit tapasztalni fogunk mind személyiséget, mind felfogást és mind erőt illetően. A kis tolvaj ugyanis nem fogja elbírni társa conan-i méretű kardját, ő inkább a háttérból sumákan pozíciózva éri el a céljait. Ehhez pedig a már szokásos tulajdonságaink lesznek a színen, mint pedig nevezetesen: Ügyesség, Erő, Állóképesség, Tűrőképesség és Bátorság.

Így jól átgondolván az elosztott pontokkal meg is ismerhetjük az a’la Fatherdale-féle csatát. Na nem mintha különbözne az eddigi tüneményektől: valós időben játszódó bunyók (a pauz létezéséről egyelőre még semmit sem tudni, de csak nem marad ki), melyben a történtek kihatással lehetnek a harc kimenetelére. Egy-egy jól bevitt pofon ugyanis könnyedén leamortizálhatja az ellent, ami által könnyebb lesz a túlvilágra küldeni, viszont ez ránk is érvényes! A hack-and-slash elemek megszűnnek, e helyére különféle akció mozzanatok kerülnek. Legalább az egerünket jobban kíméljük a Fatherdale-el – vonhatja le az egyszeri ember a tanulságot. Ezen kívül lesz jó pár formáció is illetve nem árt a dinamikusan változó időjárás fény és hangviszonyaival is tisztában lennünk. Ne lepődjön meg ugyanis senki se, ha hirtelen észreveszi az ellenséget, ám annak egyről a kettőre nyoma vész, mert mondjuk egy felhő eltakarja a napot így változik a táj fényviszonya stb.

A kényelmes irányításhoz pedig kényelmes inventory jár. Külön be lesznek osztva a rublikák a fegyvereknek (és azon belül is a különböző fajtáiknak), páncéloknak és egyéb ruháknak/tárgyaknak. Továbbá ha a játék során valamit kicserélnénk, akkor azt nyomon követhetjük a hősünkön keresztül. Ilyenkor arra gondolok, hogy a kis tolvaj a közeledő nagy ütközethez nem a tőrét, hanem a kardját használja. Amint ezt kijelöltük, a spíler látványos mozdulattal bökőjét az övébe helyezi és kardot ránt. Pofás nem?

Gondoskodik a Fatherdale a hangulatról is. A Snowball ennek érdekében pár kalandelemet épített bele a progiba, illetve pár vizuális hatást (idő- és napszakok váltakozása). Kalandjaink is papírra lesznek vetve olyasfajtaképpen, mint ahogyan körülbelül az Arcanumban is láthattuk. Az utazások is Arcanum-szerűek, a két város között gyakorta összefuthatunk útonállókkal vagy egyéb rosszarcokkal. És végül, de nem utolsó sorban jelen lesz az elmaradhatatlan humor is. A készítők rengeteg poénos beszólást, beszélgetést és helyzetet ígérnek, no meg azt, hogy az ő játékuk le fogja dönteni a Baldurs Gate-t a trónról.

Reggel van. Juj de szép a felkelő nap látványa!
A cucc grafikája egyszerűen csodálatos, nem tudom más szavakkal megilletni. Aki kételkedik az nézze meg a képeket nagyobb felbontásban, esetleg szemezgessen még egy párat a hivatalos website-ról.

A Fatherdale az izometrikus nézetet választotta a magáénak. A pályák textúrázása dinamikus, azaz bármikor változhatnak ha egy-egy csata után valamiféle maradandó nyomot hagytunk magunk után. Miután pedig megnéztem pár trailert, jól kivettem a fényhatásokat, amelyek mind különbözőek az embereken a vidéken és az objektumokon. Az eső cseppei halványan visszaverődnek a házak tetején, a nap fénye szikrázik, néhol megtörik, egy szóval realisztikus. A házak, további helyszínek pre-rendereltek, a környezet pedig 3d-s. Ezek után már csak arra vagyok kiváncsi, hogy milyen erőmű szükségeltetik ennek a kalandnak a futtatásához. Mert bár erről idáig még mit sem tudni, azt már előre ki lehet találni, hogy a ma minimum konfigjának számító gépeken már nem garantált, hogy döcögés-mentesen helyt áll majd a program.

Dörzsölöm a tenyereimet
Tekinthettek elfogultnak, idáig el vagyok ájulva ettől a játéktól és szerintem okkal. A jelenben egyre inkább betörő oroszok ismételten valami nagyon-nagy durranásra készülnek, és végre nem a lövöldözős játékok terén. Ha minden olyan lesz a Fatherdale-ben, mint amilyennek most hangzott el, akkor megítélésem szerint kényelmesen pályázhat az év szerepjátéka címre. Megjelenés: várhatóan az év vége fele.

Kapcsolódó linkek:

• Snowball Interactive
• Fatherdale