Ősszel az egyik legjobb dolog, hogy az utakat ellepik a traktorok, és a gépjárművezetők vörös fejjel szidják a gyártótól és típustól függően 25-50 km/h sebességgel haladó, olykor kikerülhetetlen forgalmi akadályt képező eszközöket és a bennük ülőket. Vajon ilyen zord világ vár azokra is, akik az őstermelői élet örömeit a fotelből kívánják megélni?
Nagy volt a szegénység tíz éve
A világon sok millió olyan játékos van, aki el sem tudja képzelni, miért lehet sikeres egy olyan cím, amelyben hosszú órákat tölt az ember azzal, hogy fel és alá döcög a munkagépekkel és művelőeszközökkel, miközben nagyjából az a legérdekesebb dolog, ha kifogy a vetőgépből a mag, vagy üríteni kell a kombájn magtartályát. Holott az évek folyamán rengeteget fejlődött a szegmens, és annak ellenére, hogy a sorozat számára valódi kihívást jelentő konkurens nem érkezett, a fejlesztők minden egyes évben igyekeznek valami újat beletolni az aktuális játékba. Elég csak arra gondolni, hogy az egyébként pont tíz évvel ezelőtt megjelent első rész (amely a Farming Simulator 2008 nevet kapta) annyira "egyszerű" volt, hogy csupán búzát lehetett vetni, és annak talaj-előkészítését, növényápolását, betakarítását is mindössze Fendt típusú gépekkel végezhettük. Aztán telt az idő, jöttek az egyre újabb részek, és egyre szerteágazóbb lett a szortiment, mígnem bekerültek a pipik, a bocik, a malackák is, hogy önként és dalolva menjenek a vágóhídra, ezzel is gyarapítva a játékos pénzét.
2019: a lovak és az összetartás éve
A sorozat legújabb (PC-n dobozos változatban magyar nyelvű) darabjában több olyan érdekesség található, amit korábban nem láthattunk, így többek között megjelent a karakterformálás lehetősége. Nem kell rögvest a levegőbe lövöldözni örömünkben, mert nem egy Skyrim vagy Sims szintű dologról van szó, hiszen csupán emberünk nemét, bőrszínét és hajviseletét tudjuk variálni, és azt is csak néhány alternatívából válogatva. Jelentősége leginkább akkor lehet, amikor fogjuk magunkat, és elruccanunk a nagy és közös játéktérre (értsd: multiplayer), mert ilyenkor legalább nem ugyanaz a fizimiska jön szembe folyamatosan, hanem valamilyen szintű egyediséget tapasztalhatunk a külcsínek tekintetében. Önmagában már a lehetőség is érdekes, hogy a legfeljebb 16 játékost elbíró térképeken vajon miként fognak együttműködni a virtuális gazdálkodók, és mennyire fog megjelenni az egyébként minden játékban jelenlévő trollkodás. Gondoljunk csak bele, micsoda károkat tud okozni egy olyan felhasználó, aki fogja magát, és beszántja az aratásra váró gabonánkat, vagy éppen ellenkezőleg, repcét szór oda, ahová mi árpát szántunk. Ez utóbbi már a való életben is elég lenne arra, hogy az ember bicskát rántson.
De vissza az újdonságokhoz. Fontos érdekesség, hogy megjelentek a lovak, ami többek között arra is jó, hogy Bobby Ewing módjára körbelovagolhassunk a birtokon, igaz, mellénk nem jár egy elég jó alaktényezővel rendelkező Victoria Principal, aki anno az említett fiatalember feleségét játszotta. Fontos azonban tisztázni, hogy a hátasok csupán hobbicélokat szolgálnak, tehát aki rögvest füstölőben lógó lókolbászokat vizionált maga elé, annak nincs szerencséje. Ám ezzel még nem értünk a végére az újdonságoknak, hiszen a pacik mellett társunkul szegődnek a kutyák is, bár e jószágok már tényleg csupán dekorációs célokat szolgálnak, tekintve, hogy rájuk ülni nem lehet, és miként a lovak, úgy ők sem használhatóak fel gazdasági célokra.
Patak csobog, madár csicsereg
Habár a körmünket nem rágjuk le csuklóig az izgatottságtól, mégis érdemes figyelni, hogy a játék miként változik és fejlődik részről részre, ami ezúttal a grafikán is érződik az első pillanattól fogva, hiszen amint elkezdjük karrierünket, azonmód rendkívül idilli környezetben találjuk magunkat. A felhőtlen kék égről aranyló fénnyel süt ránk a nyári nap sugara, mellettünk sebes folyású hegyi patak csobog, a fák lombját enyhén cirógatja a szellő, és ha kicsit jobban odafigyelünk, talán még az ólak felől érkező szagot is érezzük. Gyorsan tisztázzuk: nem arról van szó, hogy kapunk egy Far Cry 5-öt, azt viszont el kell ismerni, hogy a grafikusoknak az új motorral sikerült egy összességében jó kinézetet fabrikálni a terméknek, ennek köszönhetően pedig a játékos szeme elé koherens látványvilág tárul, ahol élmény a traktorral pöfögni vagy a lóval vágtatni. Mindehhez hozzájön még az is, hogy amikor éppen nem valamilyen munkagépben ülünk, kedvesen csicseregnek a madarak, szóval olyan az egész, mint valami virtuális relaxációs szektafarm, ahol az egyetlen dolgunk, hogy lelkünkben békét teremtsünk (míg álegyházunk vezetője szépen eljátssza ruletten azt a pénzt, amit a családunktól vettünk el, hogy megtaláljuk az egyetlen helyes utat).
Kezdő farmerből földesúr
Tapasztalattól függően háromféle módon vághatunk neki mezőgazdasági karrierünk építésének, ami azt jelenti, hogy a sorozatot eddig csak távolról figyelők számára sok segítséggel, viszonylag használható mennyiségű pénzzel, alapvető erő- és munkagépekkel indul a folyamat, míg a rutinosak amolyan talpas jobbágyként látnak neki a gründolásnak, aki pedig nem tudja eldönteni, hogy melyik "kaszthoz" is tartozik, választhatja a középutat. Bárhogyan döntsön is a játékos, tudnia kell, hogy a teljes kibontakozáshoz nagyjából 300 tétel várja a boltban, hogy közülük válogasson, legyen az erőgép, művelőeszköz, szállítójármű, láncfűrész, súly vagy bármi más. Sőt most először a hivatalos licenc birtokában a John Deere is megjelenik a repertoárban, ami talán még azoknak is ismerős név, akik sosem merték elhagyni a panelház kijáratának harminc méter sugarú körzetét.
Jöhet a betakarítás
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Farming Simulator sorozat sokat fejlődött az elmúlt tíz évben, ugyanakkor még mindig nem hibamentes, ami ezúttal is leginkább a fizikában nyilvánul meg - bár hozzá kell tenni, hogy tudjuk, a fejlesztők sosem hardcore traktorszimulátort kívántak a közönség elé dobni. Valahol azonban mégis vicces, hogy minden úgy viselkedik, mintha mágikus kapocs rögzítené a szent anyaföldhöz, miközben egy átkozott stoptáblára úgy tudunk feltekeredni, hogy onnan csak a "load game" hoz le. Dicséretes, hogy a belső nézetek is egyre jobbak, de még mindig elég nehéz megfelelően eltalálni a művelési szélességet úgy, hogy a fülkében ülünk, és a játék sem támogat eléggé abban, hogy igyekezzünk mindent a kormány mögül megoldani (például a tolatást). Ugyanakkor mégis azt lehet mondani, hogy mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki le tudja magát kötni azzal, hogy oda-vissza rója a táblákat, tárcsáz, vet, boronál, permetez, arat, báláz stb. (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Arról nem is beszélve, hogy tudjuk, az úri közönség ontja magából a modokat, amelyek olykor legalább olyan jók, mint az alapjáték, szóval a szavatosság garantált.
Ha szeretnétek virtuálisan farmgazdálkodni, válasszátok a játékot éves GameStar előfizetés mellé, kedvezményesen!
