A Far Cry a Ubisoft bábuja, melyet párévente elővesz a szekrényből, új ruhát ad rá, kicsit kipofozza, és beállítja a kirakatba. Ezúttal kockás inget, farmernadrágot és piros baseballsapkát kapott, de alatta ugyanaz maradt, ami eddig volt. A Far Cry 5-ről akkor is fél óra játék után megmondtam volna, hogy a sorozatba tartozik, ha ezt nem tudom előre - ami nem feltétlenül baj, de az Assassin's Creed Origins után sokan valószínűleg ez elé is úgy ülnek be, hogy merőben új vagy legalább láthatóan felfrissített élményt várnak. Ha azt nem is kapják meg, egy érdekes főgonoszt, egy rakás tennivalót, és egy csomó veszélyes állatot igen - tehát mindazt, amit a sorozat korábbi részei is megadtak.
Rossz környékre tévedtél
A Far Cry 5, ahogy a harmadik és negyedik rész, szintén egy elég ütős felvezetéssel indul, megismerhetjük a főgonoszt és kompániáját, megtudhatjuk, mennyire nem vendégszerető a környezet. Ezt követően kikerülünk a vadonba, hogy elkezdhessünk barátkozni a környékbeliekkel, akiknek nem tetszik az aktuális helyzet, és készek fegyvert ragadni, hogy változtassanak rajta. Az általunk alakított főszereplő egy seriffhelyettes, akit nagy mértékben testreszabhatunk (nem, kinézet, öltözék), viszont kérdéses, hogy az ő karakterét mennyire akarják majd építeni - az elején még nem kezdik el, viszont mindig volt vele valaki, akit igyekeztek érdekessé, szerethetővé vagy gyűlölhetővé tenni.
Az előrehaladás koncepciója valamelyest a Ghost Recon Wildlandsben látotthoz hasonlít: Hope megye három részre van osztva, mindegyiket a szektát vezető Joseph Seed valamely családtagja tartja uralma alatt. Ahogy véget ér az egyórás felvezetés, melynek során nagyjából képet kapunk arról, milyen típusú feladatok várnak ránk, hogyan működik a játék satöbbi (és megmászhatunk egy tornyot is, mert azt nyilván kell), a szabadba megyünk, és rajtunk múlik, melyik segítővel ismerkedünk meg először. Én elsőként Jesshez mentem, akivel lopakodós-tússzabadítós feladatokat kellett teljesítenem, melyeket valamelyest nehezített, hogy ha az ellenfelek észrevettek, elkezdték lemészárolni a túszokat. Próbáltam nyilazni és hangtompítós uzit használni, de az MI nem olyan buta, hogy ne figyeljen fel a nyíl suhanására, a célpont halk halálsikolyára. Nem lesz könnyű a játékot Sam Fisherként játszani, főleg akkor, ha a természet is ellenünk dolgozik.
Állatvédő vagy? Na, most majd átgondolod
Mivel időnk jelentős részét a montanai vadonban töltjük, nem csak a kényelmesen berendezkedett fanatikusok, de a mindenféle állatok is próbálják nehezebbé tenni a dolgunkat. Nem akadály nekik, ha küldetésben vagyunk. Egy quadversenyt próbáltam teljesíteni épp, melynek során át kellett cikáznom néhány jávorszarvas között, azonban az egyik annyira bepöccent, hogy oldalba bökött, és felborította a járművet. Egy másik misszió során próbáltam átvenni az uralmat egy bázis felett, ami mindaddig egész jól ment, míg fel nem másztam egy magaslati pontra, ahol méhek özönlöttek rám, akiket muszáj volt levernem, különben nem tudtam lőni. Ez a véletlenszerűség néha megöli az élményt, máskor pont azért jó, mert egyedi történeteket generál - pár éve már része a Far Cry-oknak, úgyhogy aki az eddigi játékokat szerette, feltehetően most is együtt fog tudni élni vele. Néha csapzottan riadok fel álmomból, ha eszembe jutnak a méhészborzok.
A Jesses küldetés után egyébként meglátogattam ifjabb Hurköt és apját, akik közül előbbi segít nekünk kalandjaink során. Tipikusan nagyon kellemetlen karakter, különböző változatokban használja a "bro"-szót, és amerikai zászlós gatyában csapatja. A fater jellegzetes konzervatív, birtokát fegyverrel védelmező, "libtardozó" figura (a libtard olyan, mint nálunk a "libsi"), aki finom utalásféleképpen piros sapit is kapott. Bár a játékot nem az aktuális politikai helyzet ihlette, azért láthatóan merítettek belőle.
Egy ponton, teljesen váratlanul a főszereplő elájult (valószínűleg nem a játék végleges változatával játszottam, hanem a készre tett demóval, de ez nem derült ki egyértelműen), majd fogságban, később pedig egy pszichedelikus álomban ébredt fel. Ez a rész játékmenetében olyan volt, mint egy gyakorlópálya, ahol minél gyorsabban kellett előrehaladnom és közben kilőnöm az ellenfeleket, akik egyébként veszélytelenek voltak, és köddé is váltak az első találat után. A rövid drogos szakaszok is a Far Cry játékok védjegyei, kíváncsi leszek, mit hoznak ki belőle később.
Most úgy érzem, egyértelműen a sztorin áll vagy bukik, hogy mennyire lesz kiemelkedő játék a Far Cry 5. A tennivalókban egyelőre nem fedeztem fel túl nagy változatosságot vagy érdemi újítást. Lövöldözünk, kutakodunk, mászunk, craftolunk, skilleket fejlesztünk, hogy aztán elérjünk egy pontra, ahol lejátszódik egy animáció, mely továbbviszi a történetet. A társak bevezetése jópofa, de nem jutottam el oda, hogy érdemben használni tudjam az általuk nyújtott szolgáltatásokat (egyszer beküldtem egy random arcot, hogy próbálja meg egy kicsit kitakarítani a bázist, mielőtt bemegyek, de két perc múlva vinnyogva kért segítséget), úgyhogy egyelőre csak azt tudom mondani, hogy igen, ez egy Far Cry játék, és igen, érdekesek a karakterek meg a témaválasztás (a helyszín annyira nem, bőven láttunk már erdős hegységet), de vannak kétségeim afelől, hogy aki az előző részekkel játszott, ebbe nem un bele nagyon hamar. Március 27. után meglátjuk.
