Új életet lehelt a Far Cry sorozatba 2012-ben a Ubisoft, ezért azóta is hálásak vagyunk neki. Időközben négy újabb részt, illetve spin-offot játszottunk végig, de még most is az a véleményünk, hogy a Far Cry harmadik része a sorozat igazi ékköve. Persze csak a 2012-es sztenderdek alapján.
A kevesebb néha több
A csendes-óceáni szigetvilág, az idilli tengerpartok, a buja dzsungel és minden idők egyik legemlékezetesebb főgonosza adja az FC3 varázsát. Hat évvel ezelőtt képtelen voltam lerakni, annyira megfogott változatos játékmenete, a karakterek sokszínűsége és a rengeteg tennivaló, ami mellett egy percig sem unatkoztunk a játékban. Volt benne lopakodás, bázisfelszabadítás, pezsgő tűzharc, vadászat ritka állatokra, autóversenyzés, magunknak varrhattunk felszerelést az elejtett állatok bőréből, és értékes főzeteket készíthettünk a leszedett növényekből. Földön, vízen és levegőben harcoltunk a gonosz kalózokkal, illetve a játék második felében a különleges alakulatokkal.
2018-ban ezek az elemek még mindig megállják a helyüket, a baj csak az, hogy azóta menetrendszerűen kétévente kijött egy Far Cry játék, amelyekben pontosan ugyanezeket a tennivalókat adta számunkra a Ubisoft. 2014-ben a Himalája égig érő hegyei között küzdöttünk a korrupt rezsim katonáival, 2016-ban az őskorban védtük meg törzsünk tagjait a kívülállóktól, idén pedig Montana vadregényes tájain harcoltunk a vallási fanatizmus ellen. És akkor még szóba se került a nyolcvanas évek sci-fijeit kiparodizáló Blood Dragon. A Far Cry 3 Classic Edition első elindításakor még éreztem minimális bizsergést, de aztán néhány óra játék alatt ez teljesen elmúlt, már nem akartam teljesen kipucolni a térképet, felszabadítani az összes helyőrséget és megszerezni minden elérhető fegyvert. Hat éve csinálom ezeket rendszeresen, különböző korokban, flórával és faunával körbevéve, egyelőre ennyi elég volt. Más lenne a helyzet, ha nem játszottam volna végig kétszer egyre magasabb nehézségi fokozaton a régi Far Cry 3-at PC-n.
A király új ruhája
A PS4-es tesztváltozat felújított grafikával és megnyirbált lehetőségekkel érkezett. A multiplayer részeket és a pályatervezőt teljesen kigyomlálták, ezekért nem érdemes krokodilkönnyeket hullajtani, a Far Cry 5 mindkét részt sokkal profibban hozza. Az igazat megvallva nem voltam elájulva a grafikától, ez egy közepesen sikerült PC-s port az új konzolokra. A sebesség rengeteget javult, amin persze nem szabad csodálkozni, hiszen ég és föld a különbség egy PS3 és egy PS4 között. Az előző generációs konzolokon a Far Cry 3 pocsékul futott, túl ambiciózus volt a játék azoknak a hardvereknek. Az új generációs vasakon sokkal jobb a helyzet, PS4-en 1080p felbontást kapunk alapból (PS4 Prón ez 1440p), Xbox One-on pedig kell elégednünk a 900p-vel (Xbox One X-en is csak 1440p). A PC-n megszokott 60 képkockát gyorsan felejtsük el, be kell érnünk 30 fps-sel, ami egyáltalán nem rossz egy ilyen régi grafikus motortól. Időnként érezhető némi lassulás, a kezdő animáció viszont egyenesen botrányos, nem is értem, hogyan engedhették ezt ilyen minőségben beletenni a Classic kiadásba.
Aki abban reménykedett, hogy a Far Cry 5 legújabb Dunia motorját látja viszont, annak csalódnia kell, sajnos ezt a ziccert kihagyta a Ubisoft. Nagy kár, mert megérdemelte volna, és úgy instant klasszikus lehetett volna ez a változat is. Így csupán egy közepes felújítás, amit azok értékelnek igazán, akik nem találkoztak a PC-s Far Cry 3-mal egy combos konfiguráción.
