Peter Molyneux-t lehet szeretni vagy nem szeretni (általában a két véglet jellemző a játékosok érzéseire), az azonban vitán felül áll, hogy eddig mindig meglehetősen kreatív és újszerű ötletekkel örvendeztetett meg minket. A mester nagy dobása szerepjátékfronton a Fable volt: kissé mesés kidolgozásával, szerteágazó történetével, nyitott, cselekedeteinkre reagáló világával és karaktereivel még a komolyabb RPG-rajongókat is képes volt hosszú időre lekötni. Molyneux ezen a téren nyilván nem sokat változtat a recepten, arra azonban kiemelt figyelmet fordít, hogy a játékos egy élő, lélegző univerzumba cseppenjen, ahol ha pozitív vagy negatív oldalon is, de mindenképpen fontos részesévé válik egy történetnek. A Fable 2 az első rész után 500 évvel veszi fel a fonalat, ez természetesen egy új főszereplő karakter megjelenését vonja magával. A saját ízlésünkre alakított hős nemcsak megátalkodottan harcol, hanem érzelmei is vannak: szerelembe eshet, összeházasodhat szíve választottjával, gyereket nemzhet/szülhet, méghozzá minden eddiginél összetettebb módon. Magányos kalandozásaink alatt egy egészen más társ kísér, kutyánk mindig az oldalunkon harcol, de akár felderítésre is használhatjuk, vagy trükköket taníthatunk neki. A játékosok kifejezett kérésére átalakították a harcrendszert is: továbbra is három ágra specializálódhatunk (közel és távolsági harc, mágia), ám az összecsapások irányítása sokkal egyszerűbb és élvezetesebb lesz. Hajrá, Mr. Molyneux, mi szurkolunk!
