Az elmúlt hónapban a tábori mókázás végett kicsit más jellegű visszatekintőt kaptatok, mint amit megszoktatok, de reméljük, hogy ez senkinek nem okozott csalódást, és azt az írást is kedveltétek, melyben nem szedtük évtizedekre a múltat. Most azonban visszatérünk a bevált módihoz, és tízes léptékben fogjuk elétek tárni a kiválasztott 3 játékot.
1985: a légifarkas nagyot harap
Volt egy egészen sikeresnek, vagy legalábbis érdekesnek nevezhető tévésorozat, melynek zenéje nem amiatt csenghet fülünkben, hogy mindig láttuk a televízióban, sokkal inkább azért, mert prüntyögte nekünk a kedvenc C-64-ünk.
Az Airwolf játékról beszélünk, melynek címszereplője egy Bell 222, de ez önmagában még kevés lenne a sikerhez, úgyhogy sejthető, hogy nem átlagos kopterről beszélünk, hanem valami olyasmiről, mint egy forgoszárnyas eszközbe oltott KITT.
Egyébként sok újdonságot nem hozott a cucc, bár az mindenképpen érdekes volt (hívjuk így), hogy barlangban kell helikopterezni, és embereket felvenni, meg mindenféle fura szerzeteket kerülgetni, de alapvetően ugyanazt kellett csinálnunk, mint a kor egyéb konfekciójátékaiban.
A filmsorozat befejezte után a címszereplő Bell 222 sorsa nem alakult túl szépen, mert miután befejeződött a forgatás, mentőhelikopter lett belőle Németországban, ám 1992. június 6-án egy durva viharban összetörték, és sajnos a háromfős legénység is odaveszett.
1995: parancsolgass, és hódíts!
Minimális angol tudással már ki lehet találni, hogy melyik játékot sikerült előkaparni 20 évvel ezelőttről, és bizony jól tippelt, akinek a Command & Conquer neve ugrott be elsőre, hiszen ez volt az a cím, ami akkortájt elvonta a stratégiai játékok kedvelőit a valós környezetből. A Westwood Studios elég nagyot gurított a játékkal, és még az olyan laikus stratégák is, mint jelen sorok írója, remekül tudott vele játszani, hiszen a magunkfajták csak a túlerőben hisznek, és csakis ebben bíznak.
Márpedig a bányászós, építgetős, termelős és egységeket előállítós játékmenet pont fekszik az erőalapú stílusnak, szóval ilyen téren is remek volt a cím, mely két frakciót tartalmazott, úgymint Global Defensive Initiative (GDI - de nem a Mitsubishi benzines motorja), illetve a Brotherhood of Nod. Előbbiek előnye volt, hogy erőteljesebb egységekkel rendelkeztek, ugyanakkor kontraként szerepelt a magasabb előállítási ár, míg a tesóság olcsóbb, ám kevésbé hatékony bakákkal vonult harcba.
Amúgy a sztori arról szólt, hogy egy meteorit csapódott be valahol Olaszországban, ami súlyosan mérgező idegen anyagot tartalmazott, melyet hamarost elneveztek tibériumnak, és ha már volt ilyen, megérte ölni egymást érte, mert olyan trükköt tudott, amit semmi más. A Nod gyorsan rájött, hogy ezzel lehet kezdeni valamit, és önjelölt messiásuk, Kane ki is használta a lehetőséget, ám idővel elég nagy csetepaté lett abból, hogy a készletek fele az ő kezében összpontosul.
Azt talán mondani sem kell, hogy a játék sikere egy új korszakot nyitott, hiszen a C&C még azok számára is emlékezetes, akik egyébként úgy kerülik a stratégiai játékokat, mint önjelölt tesztíró a helyesírási szabályokat. Nem is csoda, hogy a franchise 2009. novemberében már 30 milliós eladást mondhatott magáénak, köszönhetően a folytatásoknak.
2005: tűz a Balkánon
Tíz évvel ezelőttről egy olyan játékot választottunk, mely nem tarolta végig a világot, nem adtak el belőle több milliót, és nem épült rá tucatnyi folytatás, ugyanakkor mégis érdekes, mert olyan világba kalauzol, ahol ritkán van alkalmunk járni. Na, nem mintha mindannyiunknak az lenne az álma, hogy egy szűk helyre van zárva, ahol körülötte mindenütt olyan dolgok vannak, amik hamar robbannak, és közben még lőnek is rá.
Az orosz IDDK/Crazy House ugyanis úgy döntött, hogy a T-72: Balkans on Fire! című alkotással egy tankba ülteti a játékost, méghozzá nem is akármilyenbe...illetve nem is akármilyenekbe, hiszen több páncélost is vezethettünk.
A környezet is érdekes volt, tekintve, hogy a délszláv háborúba kalauzoltak minket a derék fejlesztők, tehát az akkori Jugoszláviában kellett helyt állnunk a T-72B, a T-55A, vagy a T-34-85 belsejében. Játékbeli szerepünk egyébként hellyel-közzel véleményesnek tekinthető, mivel parancsnokként az volt a feladatunk, hogy a szerbeknek segítsünk.
Ami a fizikát illeti, egyáltalán nem volt rossz, hiszen szovjet testvéreink törekedtek arra, hogy minél élethűbben modellezzenek mindent, így külön ki lehet emelni a tankok motorját, amit főleg jól sikerült megoldani. Sőt, mitöbb, még többjátékos módra is volt lehetőség, mikor a playerek ugyanazon tank eltérő állásaiban foglaltak helyet.
Ennyi lett volna a tárgyhavi eresztés, most már tessék szépen készülni az iskolára, mert szinte csak órák vannak hátra, és lehet kezdeni a következő tanévet. Nem is maradt más, mint szokásos sztárvendégünk, aki majdnem a kezdetektől végigkísérte rovatunkat, és remélhetőleg még fogja is sokáig.
