Ha arra gondolunk, miért is jó gamernek lenni, bizonyára az első érvek között ugranak be az olyan, már-már a tökéletességet súroló élmények, mint a The Last of Us, a The Witcher III: Wild Hunt vagy a Red Dead Redemption 2. Az efféle játékok egy életre képesek megnyerni az embert ennek a hobbinak, és még azokból is előcsalják a gyermeki lelkesedést, akiknek letudott címek százai tették kérgessé a lelküket.
Hiába imádjuk azonban a remekműveket, a játékipar nagy katasztrófáit is körüllengi valamiféle perverz vonzerő. Olyan ez, mint régen a Csíííz-szerű műsorok, vagy a youtube-os Epic Fail összeállítások esős-kelős videói: cseppet sem kellemes, ahogy a szerencsétlen deszkás péppé zúzza az ágyékát a korláton, mégis odanézel. A legendás Rossz PC Játékok sorozat kiválóan bizonyította ezt a ZS-kategóriás trash címekkel (Mesterlövész, te csodás!), de nem muszáj ilyen mélyet meríteni, bőven akadnak hajmeresztő alkotások a nagy kiadók repertoárjában is.
Ezekből a fonnyadt, rothadó virágokból válogattunk nektek most egy csokorra valót, de vigyázat, itt már a masni és a csillámpor sem segít.
Activision
Fast & Furious: Showdown
Kezdjük rögtön az Activisionnel, ha már az Activision Blizzard felvásárlása és a vállalat körüli botránysorozat miatt most a csapból is ők folynak. A több mint negyven éves múltra visszatekintő cég ugyan épp a kiváló minőségű Atari-játékaival robbant be az iparba, de azóta kitermelt néhány igazi katasztrófát is, melyek között külön kategóriát képvisel a Fast & Furious: Showdown.
A 2013-as játék az ötödik (Fast Five) és a hatodik (Fast & Furious 6) Halálos iramban epizód közötti hiátust akarta áthidalni, és a filmekhez hűen egy autós akcióorgia volt, ami több jelenetet is felidézett a sorozat legendás pillanataiból. Tekintve, hogy a franchise már akkor sem a visszafogottságáról volt híres, ennek akár még jót is tehetett volna a videojátékos médium, ám ha autós hasonlattal akarjuk illusztrálni a végeredményt, Nissan Skyline helyett egy tekert órás Micrát kaptunk a javarészt Nintendo DS portokban utazó fejlesztőtől, a Firebrand Gamestől.
Vélhetően költségvetési okokból hiányzott teljesen a sorozat főhőse, Vin Diesel Dom Torettója, akik pedig megjelentek, azok sem adták a hangjukat a játékhoz. Ehhez jött a kétezres évek első felét idéző grafika, az irritáló irányítás és a röhejes fizika (habár ebben a tekintetben abszolút hű volt a filmekhez). Nem véletlenül merült a feledés homályába, ellentétben a tényleg jól sikerült adaptációkkal. De az Activision nem csak ezt az egyébként is megkopott hírnevű franchise-t gyilkolta le, ott volt például a James Bond örökségét sárba tipró 007: Legends is.
Blizzard Entertainment
Warcraft III: Reforged
A szintén az Activision Blizzard szárnyai alá tartozó Blizzard Entertainment ugyan már rég maga mögött hagyta a fénykorát, de arra a csípős arculcsapásra még a helyzet ismerői sem voltak felkészülve, amit a Warcraft III 2020-as felújítása, a Reforged okozott. Az új kiadás nem csak a bugoktól hemzsegett, de az előre beígért felturbózott átvezetők és új kezelőfelület nagy része is hiányzott belőle. Az viszont ennél is rosszabb, hogy még az sem menekülhetett, aki nem vásárolta meg a Reforgedot, mert a megjelenésével a régi verzió is frissült, elvesztve egy sor közkedvelt funkciót, például a LAN lehetőségét.
A rajt után kiderült, hogy igencsak mostoha körülmények között zajlottak a kiemelkedően rossz kritikákkal fogadott felújítás munkálatai, köszönhetően a projektet vezető Rob Bridenbecker agresszív vezetési stílusának, a szűkös költségvetésnek és a csapaton belüli összhang teljes hiányának. Ez viszont nem mentség a történtekre, a Blizzard egyik csúcsteljesítménye jóval nagyobb tiszteletet érdemelt volna.
Capcom
Umbrella Corps
A Capcom zsebében olyan, eladások tízmillióival büszkélkedő franchise-ok lapulnak, mint a Monster Hunter, a Street Fighter, vagy a Mega Man, a kiadó legértékesebb kincse viszont egyértelműen a Resident Evil-sorozat, ami a Resident Evil VII: Biohazard és a Village sikerével most ismét tündököl. Tessék? Hogy azóta volt egy film is? Dehogy, biztosan tévedsz. A fényes jelen néhány (nem jó értelemben vett) sötét epizódot zárt le, élükön a 2016-os spin-off epizóddal, az Umbrella Corpsszal.
A széria és egyben a Capcom mélypontjának is tekinthető próbálkozás csapatalapú, nem titkoltan e-sportra szánt mókát akart varázsolni a horror műfaj egyik királyából, és meglepő módon még csak nem is ezen vérzett el, hanem a gyakorlati megvalósításon. Az egész élvezetes alapokra ugyanis egy erősen félkésznek érződő tucatjátékot húztak fel ósdi grafikával és kőbuta MI-vel, a korcsolyázásra emlékeztető futás-animáción pedig ma is csak röhögni tudunk.
A kritikusok így szabályosan földbe döngölték az Umbrella Corpst, a Metacriticen mindössze 20 ponton áll, a Kotaku tesztelője pedig nemes egyszerűséggel "ócska lehúzásként" jellemezte. Ehhez képest nálunk HP már-már kesztyűs kézzel bánt vele, pedig tőle is megkapta a magáét.
Electronic Arts
FIFA 21: Legacy Edition, Dead Space Ignition
A játékipar egyik legnagyobb cégeként az Electronic Arts hatalmas katalógust kezel, egy monográfiát is kitenne a gyengébb darabok taglalása. Nem kell azonban túl messzire menni, a kiadó legrosszabbul értékelt címe ugyanis a Nintendo Switch-re megjelent FIFA 21: Legacy Edition, amiről még az EA saját leírása is elismerte, hogy az égvilágon semmiféle újítást nem tartalmaz az előző évi verzióhoz képest (ami pedig nem mellesleg a FIFA 19 Legacy rókabőre volt).
De hogy ne blicceljük el a dolgot egy FIFA-val, emeljük le az Electronic Arts szégyenfaláról a 2010-es Dead Space Ignition is. Nem ciki, ha nem hallottál róla, ez ugyanis egy szimpla 2D-s puzzle volt Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra. Az egyszerűséget itt szó szerint kell érteni: a képregényes stílusú grafikát csak minimális animációval dobták fel, a játékmenet pedig mindössze három kirakóst mantrázott, amiből kettőt csukott szemmel is meg lehetett csinálni, a harmadik viszont kiugróan nehézre sikerült.
A legfájóbb pont a Dead Space 2 előjátékának szánt feleletválasztós sztori volt, ami a necromorphok helyett a totális érdektelenségével és a B-filmes párbeszédeivel hozta a frászt a közönségre. Szerencsére csupán másfél órán át tartott a szenvedés, akik pedig átküzdötték magukat rajta, azok kaptak egy menő hackergúnyát a néhány hónappal később megjelent DS2-höz. Utólag persze még az Ignitionnél is jobban fáj, hogy az ijesztgetést végleg feladó Dead Space 3-mal magát a franchise-t is sikerült szabotálni, de az első rész készülő remake-je talán elhozza majd a megváltást a néhai Visceral jobb sorsra érdemes szériájának.
Microsoft
Sneakers
Ha a ZeniMaxot és az Activision Blizzard Kinget is bekebelező Microsoft ilyen ütemben folytatja a shoppingolást, néhány év múlva az összes nagy kiadó vacak játékát beírhatjuk a redmondiak, pontosabban az Xbox Game Studios neve alá. Választék azonban most is akad, mi pedig egy Xbox-exkluzívot emelnénk ki, ami még a zöld platform első generációjára jelent meg, de fényévekre állt attól, hogy a Halóhoz vagy a Forzához hasonló system seller legyen belőle.
Ez volt a 2002-es Sneakers, amiben egy pszichedelikus rémálomból szalajtott egércsapattal eredtünk egy falkányi kajatolvaj patkány nyomába. A kifejezetten gyerekeknek szóló játéktól persze igazságtalan lenne tolsztoji sztorit várnunk, de a Sneakers minden más területen is elvérzett, a korabeli tesztelők többsége halálosan unalmas, repetitív játékmenetre és irányítási nehézségekre panaszkodott. Álljon is itt néhány sokatmondó idézet:
- "Tegyél úgy, mintha a pestis lenne, és kerüld el mindenáron." (Kombo)
- "El fogom égetni a példányomat, hogy ne kerülhessen befolyásolható gyerekek kezébe, akik aztán azt hihetik, hogy minden videójátéknak ilyen sz*rnak kell lennie." (amerikai IGN)
- "A játék végtelenül ismétlődő, szacharinédes zongoramuzsikája és francia stílusú harmonikadallamai olyan hokimaszkot viselő, baltával hadonászó őrültekké változtathatják a gyerekeket, mint amilyeneket a filmekben is látunk." (Xbox Nation Magazine)
Nintendo
Animal Crossing: Amiibo Festival
Habár az első PlayStationt is lepipáló Switch sikere miatt most épp a Nintendo a konzolos piac császára, azért olykor még a japánokkal is megesik, hogy mellényúlnak, elég csak a Wii U kudarcára gondolnunk. Ha pedig a Nintendo játékok szemétkupacán kapirgálunk, a halom alján kikandikál az Animal Crossing: Amiibo Festival, időszámításunk 2015. esztendejéből. Ez egy Mario Party-szerű táblajáték volt a Wii U-ra, azzal a csavarral, hogy a résztvevők csak a borsos áron megvehető Amiibo-figurákkal szállhattak be a mókába.
A koncepcióról mindent elárul, hogy a fejlesztést vezető Aya Kyogoku maga dicsekedett el vele, hogy elsősorban Animal Crossing-témájú figurákat akartak piacra dobni, és ehhez hoztak össze egy játékot. A fordított koncepció megtette a hatását, a Felejthető Fesztivál 8 minijátéka hamar unalomba fulladt, amin még a társasági faktor sem segített. Pedig a Nintendo bankot robbanthatott volna, ha jól sül el, de nem kellett sokat búsulniuk, hiszen az 5 évvel később befutott Animal Crossing: New Horizons ledolgozta az elmaradást a maga 30+ milliós eladásával.
Rockstar Games
Grand Theft Auto: The Trilogy - The Definiton Edition
Nem biztos, hogy érdemes egy újabb helyen belerúgni az ősszel megjelent Grand Theft Auto: The Trilogy - The Definiton Editionbe, hiszen ha ember lenne, még mindig feküdne a verés után, amit a felháborodott közönségtől kapott. Az értelmezhetetlen minőségű felújítás nem csak sokunk gyerekkorába gyalogolt bele, de a Rockstar Games reputációját is pillanatok lerombolta, mint minőségi címekről ismert kiadó.
Pedig nem tűnt bonyolult feladatnak kissé feltupírozni a klasszikus GTA-trilógia legendás tagjait, a projektért felelős Grove Street Gamesnek viszont mégsem sikerült megugrania lécet. Önfeledt nosztalgia helyett egy bugparádét kaptunk a Nintendo Wii avatárjait idéző karaktermodellekkel és látáskárosodást okozó esővel. Öröm az ürömben, hogy a lesújtó kritikák és a refundözön láttán a Rockstar legalább hamar meghátrált, és ismét hozzáférhetővé tette a megjelenés előtt gondosan eltüntetett klasszikus kiadásokat. A kiadó anyacége, a Take-Two élén álló Strauss Zelnick szerint viszont igenis jól sikerült a felújítás, szóval egy embert azért biztosan boldoggá tettek vele a fejlesztők.
Sony
Predator: Hunting Grounds
A Sony Interactive Entertainment számtalan lenyűgöző exkluzívval örvendeztetett meg minket az évek során, és a következő hónapok is ígéretesnek tűnnek, hiszen februárban jön a Horizon Forbidden West, később pedig befut a Gran Turismo 7 és a God of War Ragnarok is. Ám a többi nagy céghez hasonlóan a SIE-nél is akadnak záptojások, melyek közül az egyik legbüdösebb a 2020-ban megjelent Predator: Hunting Grounds.
Az IllFonic alkotásának még Shane Black két évvel korábban megjelent filmjét is sikerült alulmúlnia, így hiába jött rögtön PC-re is, nem sok köszönet volt benne. Pedig akár élvezetesen is meg lehetett volna csinálni a 4v1-es katonák vs. Ragadozó alaptémát, hiszen ez az egész franchise esszenciája, de hiába a Sony támogatása, túl nagy volt a kabát a Friday the 13th: The Game mögött álló stúdióra.
A Predator: Hunting Grounds totál érdektelen feladatokkal, kiegyensúlyozatlan meccsekkel és primitív MI-vel gyilkolta le a mókát, a Ragadozó vontatott fejlődési rendszere miatt pedig még a címszereplővel is sokáig tartott, mire legalább egy kicsit beindult a buli. Ja, és a Hunting Groundsnak köszönhetjük minden idők egyik legerőltetettebb szójátékát is: a "Predator" és a "parkour" szavakból összeollózott "predkourt". Brr.
Square Enix
The Quiet Man
Japánban maradva evezzünk át a Square Enixhez, ami tavaly egy kifejezetten gyenge nevezővel bővítette a legpocsékabb játékainak mezőnyét. Ez volt a Balan Wonderworld, a Sonic atyjainak új IP-je, ami még annak ellenére is óriásit zakózott, hogy a kiadó minden támogatást megadott az iparági veteránoknak. A platformerrel viszont már foglalkoztunk a zajos bukásokat boncolgató cikksorozatunkban, így most inkább a Square egy másik nevezetes hullócsillagát vesszük elő.
2018-ban a The Quiet Man lett a legrosszabb cím a Metacriticen, és hát nem ok nélkül. Az eredeti Preyt is elkövető Human Head Studios utolsó nagy produkciója valójában egy film, amit rövid, interaktív akciójelenetek szakítanak meg. A történet főhőse a halláskárosult Bane, emiatt pedig egy mukkanásnyi hang sem került a játékba. Ez még nem is lett volna rossz ötlet, a fejlesztők viszont mintha meg sem próbálták volna kihasználni az ebből adódó ziccereket.
Amilyen csendes volt maga a játék, olyan hangosan cincálta szét végül a sajtó és a közönség, így a stúdió pánikszerűen visszapakolta a hangsávot, amit bizarr módon egy önmarcangoló kedvcsinálóval próbált eladni a Square Enix (lásd a beágyazott videót). Az unalmas sztorin és a 20 éve is vérszegénynek számító üsd-vág mechanikán viszont ez sem segített, így a The Quiet Man megadta a kegyelemdöfést a Prey 2 elkaszálásával földre került Human Head Studiosnak.
Ubisoft
Hooters Road Trip
A RAVE Reviews tavalyi felmérése alapján a Ubisoft a világ leggyűlöltebb videójátékos cége, pedig az ellendrukkerek nagy része valószínűleg sosem találkozott azzal a merénylettel, amit a kiadó még 2002-ben követett el az emberiség ellen. A PlayStationre és PC-re megjelent Hooters Road Trip nem csak az autós műfajra hoz szégyent, de a GamesRadar minden idők 50 legrosszabb címe-válogatására is befért a 49. helyre.
Már a játék eredeti címe, a Free Wheelin' USA is erős utalás lehetett volna, hogy semmiképp se emeljük le a polcról, az utolsó pillanatban azonban hozzácsaptak egy Hooters-licencet, így már Hooters Road Tripként jutott el a boltokig. Ha esetleg nem lenne meg: a Hooters az a néhány évre hazánkban is felbukkant amerikai étteremlánc, ami mellben erős pincérnőkkel köríti a csirkeszárnyakat.
A recept a Hooters Road Trip esetében is hasonló volt, a gyakorlatilag kész Free Wheelin' USA-ra csak rádobtak néhány kebeldús filmes bejátszást, minden más viszont maradt ugyanaz, beleértve a minősíthetetlen grafikát, a 8 pálya ismételgetéséből álló kampányt és az idegölő irányítást is.
"Még a gyönyörű Hooters lányok képei/videói sem tudták megakadályozni az erőszakos rohamainkat és az agyzsibbasztó flashbackjeinket, amikor a Road Trippel játszottunk."
- írta a játékról a PSX Nation korabeli tesztje. Legközelebb tehát, amikor az Assassin's Creed, vagy Far Cry hibáin bosszankodsz, jusson eszedbe, hogy lehetne rosszabb is… Sokkal rosszabb.
2K Games
Motocross Mania
A manapság leginkább a GTA-modderek elleni boszorkányüldözésben jeleskedő Take-Two 2005 elején vásárolta fel Visual Conceptset és az annak szárnyai alá tartozó Kush Gamest. Ezekből jött létre a 2K Games, melynek égisze alatt olyan szériákat gondoznak, mint a BioShock, a Borderlands, a Civilization és persze az NBA 2K. A kiadó eddigi legrosszabb értékeléseket kapott játéka nem sokkal az üzlet nyélbe ütése után, 2005 áprilisában került piacra a Motocross Mania 3 képében, ami PS2-n és Xboxon terrorizálta a mit sem sejtő vásárlókat.
A Motocross Madness-szel konkuráló sorozat harmadik epizódjára a fejlesztő Deibus Studiosnál teljesen elgurult a gyógyszer, és normál versenyjáték helyett egy Road Rash-koppintással álltak elő, ahol a motorosok egymást gyepálták két ugratás között…vagy éppen közben. Ez az alapfelállás már eleve betette a kulcsot a (nem túl népes) rajongói magnál, ám a megvalósítás is problémásra sikeredett. A korabeli tesztek irányítási gondokról és bizarr fizikáról árulkodnak, de sokan megjegyezték azt is, hogy minden pálya úgy nézett ki, mintha ködfátyolban motoroznánk.
Így aztán nem meglepő, hogy sosem kaptuk meg a Motocross Mania 4-et, s végül a Deibus Studios is nyom nélkül eltűnt a játékipar süllyesztőjében.
