Nagyban megkönnyíti a hétköznapokat, ha az embernek a hobbija a munkája, ha pedig ez a kettő a videojátékoknál találkozik, akkor nem lehet ok panaszra. Nem is ez a célunk, sőt, épp ellenkezőleg, azt akarjuk nektek elmesélni, melyik játékokat élveztük a legjobban idén. Lesznek köztük vadonatúj címek, és olyan évekkel ezelőtti játékok is, amiket valamiért csak most tudtunk pótolni, de jobban élveztük őket, mint bármi mást. Íme a lista:
Szada: Talán meglepő lesz a választásom, de számomra a Divinity: Original Sin 2 nyújtotta a legemlékezetesebb élményt, a tesztben már részletesen leírtam, hogy miért szerettem annyira, de röviden csak annyit róla, hogy rég nem játszottam olyan élvezetes, sokoldalú és izgalmas szerepjátékkal, mint amilyen a Larian Studios remeke. Persze az igazsághoz hozzátartozik az, hogy még rengeteg pótolnivalóm van (többek között a Life is Strange: Before the Storm és a Wolfenstein: The New Colossus is hátravan még), szóval ez a kijelentésem még könnyen változhat a későbbiekben.
Csirke: Nagyon nehezen tudok dönteni három remek játék között, ráadásul a számomra legjobb 2017-es címek közé egy meglepetésversenyző is bekerült: nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom az Assassin's Creed Originst, Bayek kalandja viszont tényleg sikeresen rázta gatyába az unalomba fulladó AC szériát. Az Origins mellett a Hellblade: Senua's Sacrifice és a Horizon Zero Dawn volt még nálam a topon. Senua pokoljárása egy olyan élmény, amit egyszer mindenkinek érdemes megtapasztalnia, de mégis a Guerrilla Games játéka mellett kell döntenem, ha abszolút kedvencet akarok választani. A Horizon Zero Dawnban sem bízott mindenki a megjelenés előtt, de én már akkor éreztem, hogy valami maradandó van készülőben. Aloy története látvány, játékmenet és narratíva terén is csillagos ötös.
Chava: Jó szokásomhoz híven idén is több játékba kezdtem bele, mint amennyit sikerült befejeznem. Noha igyekeztem kihasználni az ünnepeket, képtelenség, hogy a hátralévő időben a South Park: The Stick of Truth, az Assassin's Creed Origins, vagy a Middle-earth: Shadow of War is kipipálva lekerülhessen a listámról. Így sokáig tépelődtem, hogy a méltatlanul alulértékelt Preyt, netán a Toment: Tides of Numenerát nevezzem-e meg kedvencemként az elmúlt évből, aztán eszembe jutott a Wolfensten II: The New Colossus, és máris elszállt minden kétségem. Amit a MachineGames művelt a franchise-zal, pláne a második résszel, azt tanítani kellene.
Hunter: Szerintem nem volt még olyan év, amiben ilyen gyorsan tudtam válaszolni erre: The Legend of Zelda: Breath of the Wild. Nem vagyok nagy rajongója a sandbox játékoknak, mert egyszerűen sosem érzem az okot arra, hogy érdeklődjek az "akkora, hogy még sose volt ekkora, nem hiszed el, besírsz" méretű térképek iránt. A Zelda ennek ellenére sikeresen elérte, hogy az azzal töltött óráim nagy részét felfedezéssel, gyűjtögetéssel és mellék küldetések teljesítésével töltsem. Minden percét imádtam, és ha sosem vettem volna több játékot a Switchre, akkor sem érezném kidobott pénznek.
Nightwolf: A Witcher 3 teljes kiadása! Kicsit lemaradva az élbolytól csak idén kezdtem bele a Fehér Farkas történetét lezáró kalandba, de mi játék ez kérem szépen! Na jó, fair leszek, mert év elején a Horizon Zero Dawn nagyot ment nálunk is, ezért legyen övé a szavazatom. Viszont a legnagyobb boldogságot nekem a Titan Quest semmiből előbukkanó Ragnarök kiegészítője adta.
Tonight: Őszinte leszek, akármennyire is szerettem a Killzone második és harmadik részét, nehezen tudtam elképzelni, hogy a Guerilla Games valaha is túl fog lépni a szürkebarna FPS játékok fejlesztésén. Mondanom sem kell, hogy mekkora meglepetés ért, amikor először elindítottam a Horizon: Zero Dawn-t és megláttam, hogy ez egy hatalmas és elképesztően részletgazdag játék. A történet érdekes és fantáziadús, a játékmenet pedig odafigyelést igényel. Ezek után már alig várom, hogy megismerjem a srácok következő nagy projektjét.
HP: Számomra (hogy teljesen önazonos lehessek) a Resident Evil VII volt a legpozitívabb csalódás. Ez nem azt jelenti, hogy ez lenne az év játéka (azért nálam a Horizon: Zero Dawn és a Wolfenstein II verseng egymással), de nem tudjátok elképzelni, mekkora öröm volt azt látni, hogy a korábban már temetett széria egy nem várt irányba fordulva tért vissza a (számomra) helyes útra. Persze ez már nem az a Resident Evil, ami a kilencvenes években volt, de nyugi, sosem lehet már semmi ugyanolyan. Főleg azért, mert az a kilencvenes évek vége volt, egészen más volt akkor az élmény, a hatásfok, a hype, és persze mi magunk is. Szóval el kell engedni a beidegződéseket, a rutinokat, és akkor jöhet egy olyan kellemes meglepetés, mint a Resident Evil VII, ami egyértelműen lökést adott a szériának, nagyon kíváncsi leszek a folytatásra. Mindeközben a The Evil Within 2 is arra vár, hogy megismerjem a világát, ha már Mikami Sindzsi iránti tiszteletről beszélünk...
Kivi: Folyamatos lemaradásban vagyok az új címekkel, úgyhogy azt már tudom, hogy miket tervezek mielőbb pótolni. A Wolfenstein II:The New Colossus és Life is Strange: Before the Storm a karácsonyi akcióknak hála már ott figyelnek a könyvtáramban, illetve az Assassin's Creed Origins történetébe legalább már belekezdtem. A legnagyobb kedvencem idén egyértelműen a Forza Horizon 3 - a késés, ugye -, de az év végére sikerült beszereznem egy PS4-et is, amin pedig a Horizon: Zero Dawn rántott be a világába. Késő ősszel még nagyot ütött a Dota 2 7.07 patche is, így továbbra sem tudom elengedni a végtelen háborút, még mindig az egyik kedvencem.
Gócza: Számomra két olyan játék volt idén, amit nem tudtam letenni. Az első a Destiny 2, ami olyan közösségi élményt nyújtott számomra, amit eddig semmilyen korábbi játék sem. Új barátokat is szereztem ennek köszönhetően, akikkel azóta már személyesen is találkoztam. Mivel ritkábban játszom multiplayer játékokkal, ez egy új tapasztalat volt nekem. A másik pedig az Assassin's Creed Origins. Rendkívül váratlanul ért az AC sorozat ilyen mértékű minőségbeli javulása, és úgy lett idén az egyik kedvencem, hogy első ránézésre nem is akartam játszani vele. Csirke vett rá, hogy adjak neki egy esélyt, ezúton is köszönöm neki.
Paca: Messze nem végeztem még minden idei játékkal, ráadásul hanyag módon a családozás mellett csak a PS4-es Rise of the Tomb Raiderrel és az NBA 2K18-cal játszottam, átugrálva egyebek mellett a Hellblade, az Assassin's Creed Origins, az Uncharted: The Lost Legacy és a Prey ikonját. Viszont azok közül, amiket tényleg befejeztem, a Horizon Zero Dawnt élveztem a legjobban, pedig eléggé kételkedtem benne a megjelenés előtt. Második helyre a Call of Duty WWII-t szavaznám, a történet lehetett volna jobb, de a multival órákat tudok eltölteni. Sztoriban erős volt a Wolfenstein II: The New Colossus is, de a játékmenetben csalódtam, pedig nagyon szerettem a The New Ordert.
Gombi: Bár nem minden nagyágyúval volt szerencsém megismerkedni az év során, de a 2017-es felhozatalból a Divinity: Original Sin 2-vel töltöttem legszívesebben az időmet. A Larian Studios már az első résszel is nagyot ütött, így kifejezetten nagy érdem, hogy sikerült magukat is felülmúlniuk és letenniük az asztalra az év talán legjobb szerepjátékát. Bár minden bizonnyal nem az év legjobb játéka, de kétségkívül óriási hatása volt a PUBG-nek. Megérdemelné a "2017 legmeghatározóbb játéka" címet, hiszen több millió játékost sikerült napról-napra lekötnie, illetve elérte, hogy a játékfejlesztők hetente pottyantsák ki saját battle royale módjukat.
TÁ: Az a helyzet, hogy idén a játékidőm jelentős százalékát töltöttem 2015-ös és '16-os játékok bepótlásával, vagy a folyamatosan frissülő címek esetében az újdonságokkal töltöttem, úgyhogy a 2017-es játéktermés esetében épp csak a felszínt karcolgattam meg. Ráadásul olyan szomorú esetek is jutottak az idei évre, mint a Warhammer 40 000: Dawn of War III, a Mirage: Arcane Warfare, vagy éppen a Gigantic, amik nem voltak ugyan pocsék játékok, de száz százalékig a multira építettek volna, de ehhez sosem tudtak elegendő játékosbázist gyűjteni, így ezeket inkább nem emelném ki. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy engem a Splatoon 2 szórakoztatott legjobban az idei felhozatalból.
Grath: Idén egyetlen igazán előremutató játék jelent csak meg, mégpedig a Zelda: Breath of the Wild. A Nintendo teljesen váratlanul forradalmasította egyik legtradicionálisabb sorozatát és egyúttal mindazt, amit a nyitott világú játékok működéséről tudni véltünk. Pesszimizmusom azt mondatja, hogy elképesztő dinamizmusa pont olyan egyedi és senki által le nem utánzott különlegesség marad, mint a Witcher 3 elképesztő küldetései vagy a Metal Gear Solid 5 totális szabadságot adó harcrendszere.
Gucs: Ahogy azt csodásan illusztrált évértékelőmben is írtam, kevés idei játékhoz volt szerencsém, de kettő olyat emelnék ki, amelynek sikerült beszippantania, és derekasan végig is játszottam. Az egyik a Resident Evil 7, ami azért is furcsa, mert egyáltalán nem vagyok a sorozat rajongója, a másik pedig a Middle-earth: Shadow of War, ami elődjéhez hasonlóan szintén nagyon szórakoztatóra sikeredett. Illetve tudom, hogy a mainstream cuccokat utálni kell, de szerintem a PlayerUnknown's Battlegrounds is remek játék lett.
RG: Nem túl sok játékhoz fértem oda idén, de a Project Cars 2 egész jól sikerült, hosszabb időre is lekötött, illetve a Call of Duty WW 2 az, ami számomra meglepetést okozott, méghozzá nagyon pozitívat. Végre megint olyan kampányt kaptunk, ami az utolsó pillanatig lekötött, és nem csupán egy amolyan "eh, kell bele ilyen is, pedig igazából magasról tojunk rá" jellegű alibisztori volt.
Kaci: Ha valamikor a nyár elején kellett volna ezt megválaszolni, akkor a PUBG-t mondtam volna, ha október közepén, akkor a Middle-earth: Shadow of Wart, ha november közepén, akkor a Destiny 2-t, ha december elején, akkor a Rainbow Six: Siege-et. A lista nagyrészt kompetitív címekből áll, amikbe közel végtelen játékórát bele lehet verni, ezért idén is kihagytam egy csomó fantasztikus single player címet, cserébe viszont ezekben eljutottam egy általam már elfogadható szintre. Így az év végére bezárult a kör, és néhány nyert kör megint meghozta a kedvem a PUBG-hez.
És most rajtatok a sor: osszátok meg velünk, melyik játékot élveztétek a legjobban idén!
