Régóta tudjuk, hogy nem csak az a jó autós játék, amiben taposni kell a gázt, tartani az ideális íveket, és elsőként eljutni A-ból B-be. Miközben én továbbra is kitartóan várok arra, hogy legyen egy olyan játék, ami pont a közlekedési szabályok betartásáért jutalmaz (netán KRESZ-t is oktat, több lenne tőle a világ), és pihentető élménynek találom, ha a Grand Theft Auto V-ben civilként vezetek, több millióan vannak a világon, akik virtuális szállítmányozással töltik szabadidejüket valamelyik Truck Simulator játékban, mások meg vad terepeken próbálnak eljutni a céljukhoz olyan járművekben ülve, amiknek tervezésénél a külső sokadlagos volt.
Tíz éve a Spintires mutatta meg, milyen élmény korosodó szovjet járműveket saras utakon, lassan és megfontoltan vezetni, aztán a MudRunner vette át ezt a szerepet, majd a SnowRunner állított minket havas kihívások elé. A koncepció természetes evolúciója az Expeditions, amiben az idő legkisebb részét töltjük szállítmányozással, feladatunk a vadon felfedezése.
Itt úgysem jössz át!
Ezúttal Oroszországba nem hívnak minket dolgozni, keletet a Kárpátok képviseli, míg nyugaton Arizonát, a Grand Canyon környékét utazhatjuk be, a kiképzést pedig Coloradóban végezhetjük el. Nincs konkrét helyszín, a megnevezések inkább a hangulatot jelölik: az európai régió inkább erdős, Amerika inkább sivatagos. Összesen 79 expedíción vehetünk részt, melyek során mindig van egy fő feladatunk, ami lehet például vizsgálatok elvégzése válogatott eszközökkel, vagy kutatás elveszett rakományok, őskori leletek és lezuhant repülők után - lényegében nemzeti parkoknak teljesítünk kalandos megbízásokat. Miközben a pusztát járjuk, újabb és újabb extra teendőkre bukkanhatunk - a fejlesztők szerint legalább 100 óra mindent megcsinálni.
Azt, hogy milyen eszközökre vagy szakértőkre van szükségünk, a játék megsúgja, de hogy milyen járművel, milyen extra felszereléssel vágunk neki a feladatnak, rajtunk áll. A leírások segítenek nagyjából megmondani, mi lesz a feladat, ehhez mérten válogathatunk a számos különböző terepjáró és teherautó között. Már a kezdő kínálat is változatos, de ahogy haladunk előre, úgy oldhatunk fel és vásárolhatunk meg egyre többet. Érdemes figyelni az erőt, a szívósságot és az üzemanyag-fogyasztást, megfelelően felpakolni minden tartalékból, mert a játék rendesen próbára teszi vezetési képességeinket. Azzal nem hibázhatunk, ha viszünk egy olyan szerkezetet, ami segít a felborult kocsikat talpra állítani, meg néhány extra rögzítési pontot, amikhez csatlakozva akkor is kihúzhatjuk magunkat a sárból, ha nincs a közelben egy fa, amihez a csörlő kötele kapcsolódni tudna. Az ultrahangos mélységérzékelő sem rossz: ez megmondja, ha behajtunk egy folyóba vagy tóba, elakadunk-e vagy sem.
Dugóban lenni még mindig rosszabb
Ritka, ha 30 km/h-nál gyorsabban tudunk menni, sőt, határozottan ajánlott a száguldást elkerülni, mert nem tudhatjuk, melyik apró, elsőre ártalmatlannak látszó kő dob majd olyat a kocsin, hogy nekivágódunk egy sziklának, és sérül a motor. A sérüléseket, amíg van elég alkatrészünk, javítgathatjuk, de figyelnünk kell az autó alkatrészeinek állapotára, illetve az üzemanyag mennyiségére is, ami bizonyos beállítások és körülmények mellett jobban, máskor kevésbé fogy. Ha sziklás terepeken kell haladnunk, engedhetünk a guminyomásból, de ezt nem érdemes tartósan alkalmazni, csak ha mindenképp szükséges.
Ha elvállalunk egy mellékküldetést, amit a szabadban találtunk (például hogy vontassunk el adott pontra egy balesetet szenvedett kisbuszt), nem garantált, hogy elsőre sikerülni fog, lehet, hogy később más járművel kell majd visszatérnünk - kénytelen voltam belátni, hogy hiába küszködök, nem fogom tudni felcibálni az emelkedőn a kisbuszt, aminek még a motorja sem indul be . Érdemi különbség van a különböző gépek között, van, ami több rakományt bír, mások erősebbek, így a vontatásnál lesznek hasznunkra, és az sem mindegy, mennyire és milyen területekre összpontosítva fejlesztettük őket.
A szabadban járva gyűjthetünk válogatott fejlesztéseket, és fontos szerep jut a felfedezésben a drónozásnak, valamint a radarozásnak is, amik gyakran inkább fárasztóak, mint szórakoztatóak - nem nagy élmény azt találgatni, hogy hova nem néztem még a játék szerint a drónnal, miért nem lett 100%-os egy terület felfedezettsége. Ha felbérelünk néhány specialistát, ők passzív képességekkel teszik könnyebbé feladataink elvégzését. Idővel aztán a bázisunkat is fejleszthetjük, több járművet vihetünk küldetésekre, sorra nyílnak meg új lehetőségek és segítségek.
Sárban ragadva
A tájak hangulatosak, a látvány sokszor lenyűgöző, ám technikai problémák előfordulnak: van, hogy lassan töltődnek be a textúrák, máskor bugok okoznak kényelmetlenségeket. Nem feltétlenül hiba, de talán itt érdemel említést, hogy sok küldetést elcsalhatunk: a bázisokra gyorsutazással visszajutva ugyanúgy leszállíthatjuk a rakományokat, mintha kevés üzemanyaggal, kínkeservvel vezettünk volna a pontra.
Azoknak, akik kihívást keresnek, szívesen elszórakoznak a beállítások kapcsolgatásával, élvezetüket lelik járművek sárból való kirángatásában és a lassú haladásban, valamint szerették a sorozat előző két részét, biztosan tetszeni fog az Expeditions, és túl tudják magukat tenni a béna drónozáson, a kisebb hibákon, amiket a fejlesztők remélhetőleg javítanak, mielőtt elkezdenek dőlni az új tartalmak.
