James Bond már több mint fél évszázada szórakoztatja a kém- és kalandfilmek rajongóit. A legtöbben szívesen azonosultak az elegáns, kisportolt, sármos és ellenállhatatlan főszereplővel, aki egy ügyes csellel vagy valamilyen hightech kütyüvel mindig kivágja magát a legnagyobb csávából is.
A vele szemben álló szupergonoszok a legtöbb esetben nyomába sem érhettek ügyességben, erőben és karizmában a 007-es ügynöknek, de mindig is ott motoszkált bennünk a kérdés, hogy mi kellett volna ahhoz, hogy a film végén Ernst Stavro Blofeld, Hugo Drax, vagy az Evil Genius szellemiségéhez illően Dr. Genya, diadalmaskodjon.
Goldfinger
Még a kétezres évek első felében debütált az Evil Genius, amit a Dungeon Keeperre hasonlító játékmenete gyorsan népszerűvé tett a stílus iránt fogékony játékosok körében. Azt a részt az Elixir Studios jegyezte, ám két évvel később kénytelen volt lehúzni a függönyt, így a jogok átkerültek a Rebellionhoz. Utóbbi csak hosszas halogatás után fogott neki a folytatásnak, túlságosan el volt havazva a Sniper Elite sorozat részeinek tökéletesítésével. De most már semmi akadálya annak, hogy a négy vicces gonosz valamelyikével törjünk világuralomra.
Kedvenc nemesfémmániás antihősünk, Maximillian visszatért az első részből, hogy bosszút álljon volt barátnőjén és mellesleg meghódítsa a világot. Rajta kívül három másik gonosztevőt is megszemélyesíthetünk, de az aranymacskáját simogató monoklis figurát egyik sem tudja felülmúlni. Mind a négy nagyfőnök rendelkezik bizonyos képességekkel, de ezek inkább amolyan harmadrendű lehetőségek, igazából nem befolyásolják a végcélt. Ez pedig nem más, mint a totális dominancia, amihez mindenki kap egy egyedi eszközt, amivel uralma alá vonhatja az egész világot. Max megszállottja az aranynak, így meg sem lepődtünk, hogy az ő szuperfegyvere egy olyan szerkezet, mely képes egész kontinenseket arannyá változtatni. A sikeres hatalomátvétel azonban nem valósulhatna meg a kiválasztott gonosztevő hűséges követői nélkül.
Világhódító hadjáratunk egy trópusi paradicsomban kezdődik, ahol egy kaszinó álcája mögött kezdjük el kiépíteni bűnszervezetünket. A kétkezi munkát a fanatikus híveink végzik, ők fogják felépíteni a bázisunkat a kor legmodernebb részecskebontó és összerakó eszközeivel. A dolgozók azonban csak rövid ideig maradnak lojálisak, az agymosás a megterhelő fizikai igénybevétel következtében fokozatosan veszít az erejéből, emiatt gondoskodnunk kell arról, hogy az alattvalóink mindig el legyenek foglalva.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Első és legfontosabb feladatunk az lesz, hogy lakónegyedeket és étkezdéket alakítsunk ki a hegy gyomrában, a jóllakott és kipihent munkás nem kezd el sokat agyalni azon, hogy a törvény melyik oldalán áll. A vezér személyes és rémisztő jelenléte mindig jó hatással van a munkamorálra, érdemes időnként meglátogatni azokat a részlegeket, ahol a legfontosabb feladatokat végzik. Az építkezés pofonegyszerű, csak ki kell jelölnünk a szoba jellegét, a területét és máris jönnek a melósok anyagporlasztó készülékekkel. Ezután már csak be kell rendeznünk a szobákat és máris kezdetét veheti a világ leigázása. Elképesztő mennyiségű szobát alakíthatunk ki és rendezhetünk be a bázisunkon, a Simsen játékosok itt előnyben lesznek, erősen hasonlít ebben a két játék.
A magányos ügynök
Hiába a tökéletesnek hitt álca a trópusi paradicsomban, idővel a világ titkosszolgálatai felfigyelnek a tevékenységünkre és megpróbálnak ügynököket juttatni a bázisra, hogy aztán különböző szabotázsakciókkal nehezítsék meg az életünket. Minél hírhedtebbek vagyunk, annál több és kvalifikáltabb embert szabadítanak ránk. Ellenük csapdákkal, kigyúrt őrökkel és egyéb biztonsági berendezésekkel védekezhetünk. Ilyenkor kicsit átmegy tower defense játékmódba az Evil Genius 2, a megfelelő sorrendben lerakott csapdákkal törhetünk borsot a behatolók orra alá. A fogságba esett jófiúkat ezután egy kis időre hűvösre kell tenni, hogy megtörjük az akaraterejüket, azután jöhet a kínzás. Nem kell azonban semmilyen durva csonkolós jelenetre számítani, a legszörnyűbb, ami történhet egy fogollyal az, ha alaposan megcsiklandozzák a talpát. Persze idővel ebbe is belehalhat, ilyenkor hullazsákba kerül, amitől a pribékjeink megszabadulnak a krematóriumban.
Egy ilyen szupermodern bázis felépítéséhez rengeteg pénz kell. A világtérképen sorra jelennek meg a zsíros lehetőségek, amelyekkel az aranytartalékunkat növelhetjük. Politikusokat vesztegethetünk meg, bankot rabolhatunk és hasonló csínytevésekkel hizlalhatjuk vagyonunkat. A rendfenntartó erők azonban idővel észbe kapnak, egyre forróbb lesz a lábunk alatt a talaj és kénytelenek leszünk áttenni a tevékenységünket másik kontinensre, amíg lecsillapodnak a kedélyek. Bár átlagos képességű talpnyalóink is sokoldalúak, bizonyos terveinkhez nélkülözhetetlenek komoly szaktekintélyek és tudósok. Őket is a világtérképen kereshetjük meg, ám mivel nem hajlandóak maguktól csatlakozni, meg kell szerveznünk az elrablásukat. Agyelszívó készülékünkkel megszerezhetjük a tudásukat, ezután már bármikor kiképezhetünk velük egyenértékű nagy koponyákat. Eközben folyamatosan fejleszthetjük a bázisunkat, erősíthetjük a védelmünket és dolgozhatunk a szuperfegyverünkön, ami lehetővé teszi a totális világuralmat.
Élni és halni hagyni
Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy egészen élvezhető az Evil Genius 2. Viccesek a párbeszédek, pazar animációkban gyönyörködhetünk és élvezetes a játékmenet. Külön ki kell emelnem a szinkronszínészek munkáját. A baj akkor jön, amikor megpróbáljuk újrajátszani egy másik főgonosszal, másodjára már a nagyrészt ismétlődő vicces szövegek is veszítenek a varázsukból. Az is zavaró lehet, hogy korlátozottak a lehetőségeink a mikromenedzselésre. Nagy általánosságban adhatjuk csak ki a feladatokat, de azt egyáltalán nem biztos, hogy a legközelebbi dolgozó fogja végrehajtani. Ez főként akkor frusztráló, amikor tűz út ki valamelyik létfontosságú negyedünkben és csigalassúsággal érkeznek a poroltós embereink. Mindössze két játékmód található jelen pillanatban az Evil Genius 2-ben.
A hadjáratok mellett kapunk egy nyugis sandbox módot, amelyikben korlátozások nélkül építhetjük fel minden idők legmenőbb bűnszervezetét. A Sims rajongóinak ez is izgalmas lehet egy ideig, de engem nem tudott sokáig lekötni. Megvásárolható az alapjátékhoz egy Season pass, amelyben egy ötödik gonoszt és új hadjáratot ígérnek a fejlesztők, csak remélni merem, hogy ebben tényleges újításokkal próbálnak meg majd lenyűgözni. Az alapjáték amúgy nem drága, mindössze 40 eurót kérnek érte, de nem lepődnék meg, ha hamarosan viszontlátnánk egy komolyabb leárazásban. Ettől függetlenül ajánlom azoknak, akik szeretik a komótos tempójú bázisépítést és mindig is át akarták élni a hatvanas évekből szalajtott főgonoszok egy átlagos napját.
