Nosza! Ismét évértékelünk: Csirke és Hunter után most Tonight járul a mélyen tisztelt publikum elé, fogadjátok őt is ünnepi szeretettel.
Az évek során azt kellett észre vennem, hogy az embert a megkötések teszik igazán találékonnyá és kreatívvá. Igaz ez akkor, amikor az előre kitalált kérdések nélkül kell évértékelőt írnom és teljesül akkor is, amikor bármiféle saját kreatív utazásra indulok, legyen szó cikkekről vagy akár dalokról. Idén sok eredmény volt, de ezek egy részét idegtépő körülmények közt sikerült elérni. Képes az ember tartósan kreatív maradni akkor is, ha a limitációk egy része megszűnik?
Az ember holtig tanul?
Tavaly ugye az értékelőm jelentős része arról szólt, hogy végre célegyenesbe értem az egyetemen, most pedig örömmel jelenthetem, hogy egy rendkívül féktelen és kaotikus utolsó félévet követően sikeresen államvizsgáztam. Habár sikerült jó 3 félévet rátenni a képzés idejére, én így is tudok örülni annak, hogy a sok beleölt idő és energia végül kifizetődött, arról nem is beszélve, hogy született egy ilyen közepesen menő robotautó:
Magnum Opus
Habár most nem követjük a megszokott kérdéssort, mégsem akartam volna a GSO-s élményeket kihagyni az értékelőből. Ugye tavaly még ígérgettem nektek, hogy hatalmas munkát készülök kiadni a kezemből, szóval most már elmondhatom, hogy ez valójában nem más volt, mint az év első felében megjelent FPS történelem sorozat.
Ritkán mondok ilyet, de büszke vagyok ezekre a cikkekre, mert szerettem volna valami olyasmit csinálni, ami egy kicsit egyedibb és érdekesebb, mint amit többnyire látok a témában és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Még ha nem is lett a legnagyobb sláger, úgy vettem észre, hogy általában véve azért megértettétek, hogy mit akartam, aminek külön örültem. Meglepő módon többen folytatásról is kérdeztetek és ötletem éppen van, hogy merre folytatódhatna a Narrátor utazása, de ugyanakkor ez nagyban függ attól, hogy mekkora igény van erre részetekről.
Dübörög a ritmus
Tavaly nagyon keveset tudtam zenével foglalkozni, de idén szerencsére már jóval több időt fordíthattam rá. A nyáron elkészült egy jótékonysági válogatáslemez, amire nagy örömömre én is meghívást kaptam és szerencsére végül sikerként könyvelhettük el a vállalkozást (természetesen lesz folytatás!). A nyaram másik titkos projektje egy videoklip volt az egyik zenémhez, amit haverokkal csináltunk, csekély pénzből és nagyon örültünk a pozitív fogadtatást követően. Nem szeretem önreklámra használni a GSO-t, de azért ide óvatosan belinkelem (figyelünk ám - HP). Ezúton szeretném megköszönni a Totalcarnak is, hogy használták a zenémet egy videóban, mert hatalmas megtiszteltetés volt!
Na és a videojátékok hol maradnak?!
Az év első felében sajnos kevés időm volt a játékokra, de nemrég végre én is beszereztem egy PlayStation 4-et és szinte azonnal magával ragadott a Horizon: Zero Dawn rendkívül részletgazdag világa. Ritkán látni ennyire igényesen összerakott játékot és nagyon remélem, hogy a jövőben láthatunk a Guerilla Gamestől még hasonló remekműveket.
Ha csalódásokról van szó, akkor leginkább a Star Wars Battlefront II-t tudnám kiemelni, egyrészt a játék körüli üzletpolitika baklövései miatt, másrészt pedig a kampány miatt, mert úgy érzem, hogy a remek alapötletet végül sikerült nagyrészt elpazarolni. Persze csalódások ide vagy oda, az Év Legjobb Videojátékos Pillanata egyértelműen az volt, amikor találkozhattam John Romeróval, de erről már hosszasan beszámoltam!
Ami a jövő évi fogadalmakat illeti, továbbra sem szeretek ígérgetni olyan dolgokat, amiket aztán nem tudok betartani, de ha valamit mindenképpen mondanom kell, akkor remélem, hogy jövőre is sikerül legalább ennyi király dolognak összejönnie, mint amennyinek idén.
Természetesen továbbra is hatalmas hála, amiért idén is velünk tartottatok. Egyszerre volt lenyűgöző, izgalmas, felháborító és elgondolkodtató ez az év a videojátékok számára és ha így mennek tovább a dolgok, akkor jó eséllyel a következő is ilyesmi lesz, szóval készüljetek rá, hogy lesz miről beszélni. Kellemes ünnepeket mindenkinek!
