Paca és jómagam (RG) évek óta hódolunk annak a nemes hagyománynak, hogy ha nem is szándékosan, de valahogy mindig mi ketten írjuk a leghosszabb értékelőket. Ezt a szinergiát próbálja meg szétzúzni Gucs barátunk, de szerencsére bár az irány jó, még nem vagyunk tőle veszélyben.
Az idei az első év, hogy nemcsak olvasóként, hanem íróként is tagja vagyok a GSO vidám kis közösségének. Egészen furcsa érzés, hogy most én is beállok a sorba, és jól megmondom a tutit a 2017-es esztendőről, meg a játékiparról, meg úgy általánosságban mindenről. Az "évértékelőíró" skillem sajnos eléggé alacsony, kevés tapasztalati pontot pakoltam rá az évek során, így nézzétek el nekem, ha ez nem lesz olyan művészi vagy épp magasztos, mint a többieké. Olyan fotókat sem igazán találtam, amelyek illenének egy ilyen hangvételű íráshoz, tehát úgy döntöttem, saját készítésű, kreatív és természetesen roppant mesteri rajzokkal fogom illusztrálni évértékelőm főbb pontjait.
A GameStar újonca
Kezdjük rögtön a személyes dolgokkal, aztán rátérhetünk a videojáték-iparra, na meg persze a loot boxokra. Számomra viszonylag nyugis volt az idei év, a tervezettnél ugyan egy évvel később, de nyáron végül sikeresen túljutottam az egyetemen, néhány hónappal előtte pedig, pontosabban februárban megjelent legelső rövid írásom a GSO hasábjain, azóta nincs megállás. Tudom, ez önmagában nem nagy szám, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy pár soros vacak hírről volt szó, de azóta számos érdekes projekten dolgozhattam, és szerintem elképesztően jó dolog, ha az embernek ugyanaz (de legalábbis nagyon közel áll hozzá) a munkája, mint a hobbija, és azt csinálhatja, amit szeret. Mivel már egészen fiatal korom óta nyüstölöm a videojátékokat, ráadásul egy kis újságírói tudásra is szert tettem a magyar felsőoktatás sötét bugyraiban, így nemrég világossá vált előttem, hogy valószínűleg nem pék lesz belőlem, hanem munkanélküli. Na jó, végül úgy alakult, hogy az ország legolvasottabb gamer hírportáljának (évekig sulykoltuk, hogy nem híroldal vagyunk, erre tessék, lerombolja - RG) írhatok, aminek nagyon örülök, és azért remélem, hogy ti is, kedves olvasók, örömmel nyitjátok meg az általam idefirkantott rövid híreket, vagy hosszabb agymenéseket.
A (nem) híres e-sportoló
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a videojáték-ipar 2017-es évét, akkor azt mondanám, hogy nem tudom egyetlen mondatban összefoglalni a videojáték-ipar 2017-es évét. Rengeteg minőségi címet kaptunk, az általam nagyon kedvelt Assassin's Creed-széria is ismét régi (illetve új, de minőségében a régi) fényében tündököl, és hát a PlayerUnknown's Battlegrounds is jött, kettéharapta a CS:GO-t, földbe döngölte a Dota 2-t, majd elfoglalta helyét a legnépszerűbb Steam játékok listájának élén, ahonnan egy ideje nem is lehet kirobbantani. Apropó CS:GO: idén sem lettem híres e-sportoló, de azért a "git gud" már valamennyire sikerült, és jobb napjaimon néha még sikerül is eltalálnom valakit. Aztán persze gyakran az a vége, hogy jön egy random Dmitri, és hangos "cyka bylat, rush B, pidar" kurjantások közepette tönkre is vágja az élményt, én pedig más kikapcsolódás után nézek.
Mint például az Overwatch. Ebben sem lettem még híres e-sportoló, de ha megkérdezik, hogy ki a main-karakterem, nagy pofával kijelentem, hogy mindegyik, aztán fél perccel később megtalál egy kósza rakéta, onnantól kezdve pedig szép csendben játszom tovább. Be kell vallanom, nem sok idei játék fordult meg a gépemen, főként azért, mert szabadidőmben leginkább a már említett kompetitív vackok pörögtek. A Middle-earth: Shadow of War kifejezetten tetszett, egyrészt azért, mert nyomokban Gyűrűk Urát tartalmaz, másrészt pedig Talion első mordori kiruccanása is bejött, így mindenképp kíváncsi voltam a folytatásra. Nem vagyok Resident Evil-rajongó, de az év elején megjelent hetedik rész teljesen beszippantott, így én azt is felvettem a képzeletbeli "2017. egész jó játékai" listámra.
A játékipari trendek szakértője (sem)
Nem lehet elmenni szó nélkül a PlayerUnknown's Battlegrounds mellett sem, ami szintén le tudott kötni jó néhány óra erejéig, remek móka túlélősdit játszani, miközben minden ablakból, bokorból, kocsi alól puskacsövek szegeződnek az emberre. Ha igényes a kivitelezés, akkor nagyon izgalmas lehet a battle royale, és szerintem a Bluehole, valamint persze Brendan Greene szórakoztató játékmenetet dobtak össze a rajongóknak. Persze azt is elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy majd lecseng a hype, és mindenki otthagyja a PUBG-t, de én inkább játszom, amíg még vannak játékosok.
Azt ígértem, hogy ejtek néhány szót a loot boxokról is, de igazából annyiszor kiveséztük már ezt a témát, hogy nem nagyon tudok újat mondani. Ha nem pofátlanul drága, a pay-to-win rendszert támogató dobozkákról van szó, hanem csak kozmetikai cuccokat szerezhetünk belőlük, amiknek a játékon kívül nincs valódi értékük, akkor teljesen okés a dolog. Az én esetemben nem sok vizet zavar ez az egész, persze nagyon menő CS:GO-ban a szivárvány minden színében pompázó bicskákat pörgetni, de én ezek nélkül is teljesen jól elvagyok. Ha én volnék a videojáték-ipar legfőbb vezére, és eldönthetném, melyik stúdió mit csináljon, akkor a Blizzard által használt megoldást vezetném be minden játékban, amiben van loot box. Na meg persze elküldeném az EA-t továbbképzésre a CD Projekt Redhez.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én idén nem nagyon találkoztam igazán rossz játékkal, habár ebben lehet az is közrejátszik, hogy kevés címet próbáltam ki a 2017-es felhozatalból. Viszont rengeteg olyan volt, ami a "kipróbálnám, de annyira azért nem érdekel, hogy kiadjak érte 60 dolcsit" kategóriába esett, mint például a Call of Duty: WWII, a Star Wars Battlefront II vagy épp a Need for Speed Payback. A Wolfenstein II: The New Colossus nagyon izgalmasnak tűnik, de az előző két részt is csak nemrég szereztem be, így értelemszerűen előbb azok következnek. Gothic-rajongóként nagyon vártam a Piranha Bytes ELEX című alkotását, még annak ellenére is, hogy tudtam, nem lesz egy kritikailag elismert cucc, de az első videók alapján valahogy mégsem keltette fel annyira az érdeklődésemet, mint anno a Gothic vagy a Risen. Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem igazán játszottam vele, csak érdektelenné vált.
Jövőre ugyanitt
A jelek szerint 2018 erős év lesz videojátékok terén, számos remek alkotás fog megjelenni, amiknek valószínűleg csak egy töredékével fogok játszani, hiszen már most is rengeteg olyan cím sorakozik a Steam könyvtáramban, ami arra vár, hogy végre feltelepítsem, és belevessem magam a kalandokba. De reményeim szerint azért majd a jövőre érkező jóságok közül is jut időm néhányra, mert például a Metro: Exodus nagyon hangulatosnak tűnik, és a sorozat előző részei is tetszettek. Emellett persze figyelek még másra is, mint például a Kingdom Come: Deliverance-re, vagy a Sea of Thieves-re, ami véleményem szerint a Microsoft egyik legjobb exkluzív cucca lehet a State of Decay 2-vel együtt. Muszáj megemlítenem a World of Warcraft: Battle for Azeroth-ot is, mert ugyan már régóta nem játszom a Blizzard MMO-jával, de azért a lore-t még követem valamennyire, és kíváncsi vagyok, milyen irányba viszik el a srácok a sztorit.
Újévi fogadalmakkal már nem nagyon foglalkozom, mert általában az van, hogy már januárban, jobb esetben februárban lecseng a hype, függetlenül attól, mit fogadtam meg, de azért természetesen vannak terveim a jövőre nézve. Például mindenképp szeretnék szakmailag fejlődni, minőségibb írásokkal előállni, illetve még aktívabb lenni a GameStar berkein belül, na és persze minél több izgalmas projektben részt venni.
Nos, én ezzel zárom soraimat, köszönöm, hogy végigolvastátok legelső évértékelőmet. Kellemes ünnepeket és mindenféle jóban, GameStar magazinokban és persze remek játékokban bővelkedő új évet kívánok mindenkinek!
