Ahogy már megszokhattátok, az év utolsó napjaira szerkesztőségünk tagja önzővé válnak, és sorra elmesélik, mi történt velük az elmúlt, közel 365 napban. A sort Csirke nyitja, és az igazoltan távollévőkön kívül követik őt szépen sorban a többiek is.
Sietni fogok és megpróbálom szélsebesen bepötyögni ezeket a sorokat, mivel a feleségemnek elkezdődtek a fájásai, szóval simán benne van a pakliban, hogy mire ezt az évértékelőt olvassátok, én már rég a kezemben tartom Hanna lányomat. (Ez valóban így van, Hanna egészséges, csodás kislány lett, mindenki jól van)
Csoda év, csoda élményekkel
Próbálom gyorsan átpörgetni az évet, és különösebben kiemelkedő negatív élmények nem jutnak eszembe. Mivel most születik a kislányom, érthető módon az utóbbi időszak arról szólt, hogy teljesen felkészülünk az érkezésére. Szépen kialakult a babaszoba berendezése, jöttek a bútorok, meg egymillió olyan cucc, amiről eddig lövésem sem volt, hogy léteznek, most mégis kiderült, elengedhetetlenek a kis jövevény életben tartásához. Borzasztóan várom már, hogy apa legyek, és januárban már együtt teszteljem a kicsivel a Monster Hunter Worldöt. Bár valószínűleg akkor még fókuszálni sem lesz képes, én majd odaképzelem, hogy legalább annyira örül a játékban felbukkanó fegyveres kiscicáknak, mint az apukája.
A GSO-n is remekül alakult ez az év. Lassan már nem is tudom számon tartani, mennyi projektet viszek egyszerre, ami temérdek munkával jár, egyre nehezebb beosztani a maradék pici szabadidőt. Szeretnék még ügyesebben sáfárkodni az időmmel, hogy majd a picire és az anyukájára is jusson belőle tisztes mennyiség a munka mellett. Idén mindenképpen a gamescom volt számomra a legjobb és legmaradandóbb élmény, ahol úgyszintén rengeteget dolgozunk, reggel hat előtt már fent voltunk és bőven éjfél után dőltünk ki a laptop mellől, de utólag nyilván csak a szépre emlékszik az ember. Nagyon élveztem, hogy elbeszélgethettem a fejlesztőkkel, kipróbálhattam rengeteg játékot, és az Activision bázisára folyamatosan belógva még net is jutott nekünk.
Robotdinók és csalódás a Merkúron
2017-ben is egy csomó kiváló játékot kaptunk. Külön ki szeretném emelni az Assassin's Creed Originst, ami hatalmas előrelépés a sorozatban, egy unalomba fulladó szériába sikerült a játékkal új életet lehetnie a Ubisoftnak. Bár kétségtelenül imádtam Bayek történetét, azért becsapnám magamat, ha azt mondanám, ez volt az év legjobb játéka. Nálam toronymagasan a Horizon Zero Dawn nyert. A Guerrilla Games játéka nem csak egy gyönyörű, hanem egy kiváló játékmenettel és ütős történettel felvértezett alkotás is. Idén nem volt játék, amit jobban élveztem volna.
A legnagyobb csalódás nekem egyértelműen a Destiny 2: Curse of Osiris DLC volt. Az egész szerkesztőség menthetetlenül rácsúszott a Destiny 2-re, így közösen szomorkodtunk azon is, milyen silány lett az első bővítmény. A Curse of Osiris minimális szinten toldotta csak ki az alapjátékot, ezért szerintem pofátlanság pénzt elkérni.
2018, a kutya éve
Az újévi fogadalmakról már leszoktam. Arra próbálok majd tényleg figyelni, hogy még jobban be tudjam osztani az időmet. A csapatból talán én foglalkozok a legtöbbet a kommentekkel, saját kis küldetésemnek érzem, hogy az olvasóink a lehető legteljesebb rálátással rendelkezzenek a játékvilág minden területére, de lehet, hogy erre picit kevesebb időt kellene szánnom. Ja, és mivel most látom, hogy nincs olyan képem, amin ne lenne rajta sapka, megpróbálok majd erről is leszokni. 30 felett már nem kellene ennyire a fiatalos külsőre ügyelnem.
Nektek nagyon boldog karácsonyt, hamarosan visszatérek, és nyomjuk gőzerővel. Köszönök mindent, szorítsatok az új GameStar apukának!
