Haladunk szépen az év utolsó napja felé, így tegnap már nem is egy, hanem rögvest két visszatekintést kaptatok á la szubjektíve, és nem lesz ez másként ma sem, meg az elkövetkezendő két nap sem. Most azonban ne azt feszegessük, hogy mi lesz még, hanem azt, mi van éppen most, így jöjjön hát Paca, aki némi munkahelyi melldöngetés kíséretében mesél nektek bel-és külföldi kalandjairól, meg arról, hogy koszt gyűrt a telefonja töltőjébe.
Ha GameStar-os pályafutásom alatt volt mozgalmas év, ez volt az (Pedig már tavaly is azt hittem, hogy na, elértük a csúcsot, de jött az élet egy hatalmas "HAHA, NOPE" feliratú táblával). Az elmúlt években amikor leültem évértékelőt írni, mindig gondolkodnom kellett pár percet, hogy mi is történt. Részben azért, mert a káposztalevesből, rántott halból, válogatott döglött, feldarabolt, befűszerezett állatokból álló ünnepi menü (melynek nem része a bejgli egyébként, ez fontos) után az év végéig gyakorlatilag kómában voltam, részben pedig azért, mert történt ugyan ez-az, de azok szépen, egyenletesen elosztva az év során. Most meg... Nem volt sok idő pihenni, PlayIT követett GameNightot, GameStar tábor követett PlayIT-et... Ezért nem is hirdettünk meg idén gyakornoki pályázatot, a tavalyit is sikerült csak tél-tavasz tájékán kiértékelni. Na, majd letöröljük a zsírt a szánkról, aztán kitalálunk valamit, addig viszont elmondom, milyen volt szerintem az év.
- Mi volt a legjobb 2015-es élményed? (nem játék téren)
Egyértelműen az, hogy EndreMan és BZ társaságában kimehettem a gamescomra Kölnbe. Illetve inkább az ottlét, mint a 15 órás buszút, de az utazásról inkább nem is szeretnék beszélni. Talán csak annyit, hogy Endre végigvitt egy Mario játékot Nintendo 3DS-en, de úgy, hogy három konzolt kellett használnia, mert sorra merültek le.
Az egész gamescomos jelenlétünket egy többhetes szervezés előzte meg, amikor a hazai forgalmazókkal vagy közvetlenül a fejlesztőkkel egyeztetve kijelöltük, mely időpontban milyen játékot nézünk meg. Szerencsére minden találkozót a business részlegbe tudtunk leszervezni, így nem kellett a rendezvény első, a publikum számára is nyitott napján kimennem abba a kénköves pokolba, amit akkor több százezer(!) látogató töltött meg, ahol folytak az emberek, és több órát kelett sorban állni tíz percnyi örömért. A gamescom kapcsán három különösen emlékezetes pillanatot emelnék ki:
A 2K standjánál többször is jártunk, megnéztük a Battlebornt, az NBA 2K16-ot és az XCOM 2-t is, és nem volt gyanús, hogy míg mindenhol tábla jelölte, melyik játék hol tekinthető meg, két ajtó üvegét teljesen elhomályosították, illetve biztonsági őrök álltak előttük. Gondoltuk, valami raktár lehet, vagy ilyesmi. Amikor másnap visszamentünk, csak akkor tudtuk meg, hogy a két ajtó mögötti szoba a Mafia 3 élő bemutatójának ad helyet, a szoba maga pedig úgy van kialakítva, mintha egy '60-as évekbeli bár lenne. Bőrfotelek, neonképek, a fejlesztők által használt PC-t pedig egy kibelezett pianínóba tették. Elég király volt.
A másik szintén itt történt. Az volt, hogy amikor interjút készítettünk, nem tudtuk előre, kivel fogunk beszélni. A helyszínen tüsténkedő PR-os hadarva elmondta, hogy valami producer / game designer / game director / executive akárki lesz, mi helyeslően bólintva vettük ezt tudomásul, részben azon agyalva, hogy hogyan érünk át következő jelenésünk helyszínére. Betereltek minket a Battleborn interjúszobájába, ahol egy szimpatikus, színes inges, nem szemüveges (ennek lesz jelentőssége) úriemberrel álltam szemben, akinek csillogott a szeme az izgalomtól. Bent voltak még ketten, velük smúzoltunk egy kicsit, aztán elkezdtük az interjút, amit kétszer szakított meg a Kölnmesse bemondója (soha máskor nem hallottuk a hangját). Emiatt meg kellett állnunk, de mindenki lazán kezelte a helyzetet, és ahogy elhallgatott a német hölgy, folytattuk is. Mikor végeztünk és kijöttünk, a PR-os megkérdezte, milyen érzés, hogy egyedül mi készíthettünk interjút a Gearbox vezetőjével, Randy Pitchforddal... Hát na, szemüveg nélkül nem olyan, mint a képeken. Van ebben a Clark Kent-Superman dologban valami.
A harmadik pedig, hogy mikor az első nap végén sietnünk kellett volna a minket a 100km-re lévő szállásunkra szállító buszhoz, EndreMan a tízes csarnokban jött rá, hogy az attól majdnem legtávolabb lévő kettesben hagyta nagyjából minden videós cuccát. Mivel ilyen hülye indokokkal, hogy "jaj, gerincsérvem van", meg "jaj, elromlott az achillesem" kihúzta magát a feladat alól, nekem kellett visszamenni, és csak jó emberek jó lelkének köszönhetően nem hagytak ott Kölnben.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) 2015-ös élményed? (nem játék téren)
Emlékszem arra a napra, amit már többen említettek előttem: január 2., amikor megtudtuk, Gyu már nincs velünk. Én voltam szerkesztői ügyeletben, privát Facebook profilján az elsők között értesültem a dologról. Egyből fel is kerestem a lányt, aki közölte a rossz hírt Gyu ismerőseivel, és hitetlenkedve írtam neki, hogy ezt most úgy kell-e érteni, ahogy az ember az ilyet elsőre értené. Közben hívtam HP-t, hogy mi legyen, ő is egy határozott "neee..."-vel fogadta a hírt, majd valahogy próbáltunk szavakat keresni, megfogalmazni és a GSO olvasóinak is továbbadni. Én sem voltam Gyu közeli barátja, rendezvényeken kívül nem is találkoztam vele, viszont amikor idekerültem, ő volt az első, aki elolvasta a cikkemet, és tanácsokkal látott el - nagy szerepet játszott abban, hogy ma is itt vagyok.
Más, kiugróan rossz dolog nem történt. A múlt héten megijedtem, hogy megint szervízbe kell vinnem a mobilom (aki olvasta a tavalyi évértékelőt, az tudja, milyen kínokat éltem át emiatt), de aztán kiderült, hogy a töltő csatlakozójában több kosz gyülemlett fel, mint amennyit én kipiszkáltam, és a fogpiszkálóval nem kiszedtem, hanem betunkoltam a legtávolabbi zugokba. SAVED.
- Mi volt a legjobb GSO-s élményed 2015-ben?
A nyár folyamán választás elé állított az éylet: vagy folytatom az egyetemet, amire a munka miatt nem tudok a kellő figyelmet fordítani, vagy szüneteltetem egy időre, és inkább munka terén hajtom ki magamból a legtöbbet. A tanulmányok szüneteltetése mellett döntöttem, és nem bántam meg: hét a GameStarnál töltött év után főszerkesztő-helyettessé léptem elő.
Ez egyébként azzal jár, hogy amikor egy kocsmában folytatott beszélgetés közben valaki megkérdezi, mit dolgozom, és mondom, hogy főszerkesztő-helyettes vagyok a GameStar Online-nál, általában az a válasz, hogy "ja, azt hittem az Indexnél vagy valami nagyobb lapnál", de olyat is hallani, hogy "az valami videojátékos, nem? Mikor fiatalabb voltam, az öcsém vette, én inkább Gurut olvastam néha". Ebből gyorsan úgy lehet menteni, hogy "ez Magyarország legolvasottabb videojátékos / gamer életmód magazinja", és akkor kapok egy "Aham, király."-t. Ha még ennél is casualebb szintre viszem le, akkor bedobom, hogy "több mint százezren lájkolnak minket Facebookon", és jön a "Na, az már kemény". De van aki már az első lépésnél gratulál.
Daev Neocore-hoz igazolásával (az E3-as közvetítéseink hiányozni fognak, bro) egyébként a GameNightok felügyeletét is én vettem át, és ez is mindig csupa-csupa izgalom. Már készülünk a januárra, csak fogyjon el mindenkinél a bejgli vagy mézeskalács, kinél mi.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed 2015-ben?
A Disqus bevezetésével ugyan a troll-probléma nem oldódott meg teljesen, de ahogy mi látjuk, a helyzet sokat javult, ezért idén nem is tudok nagyon kellemetlen GSO-s élményt mondani. Azért ne trollkodjatok, meg ne spoilerezzetek, meg ne legyetek büszkék arra, hogy warezoltok.
Nem mondanám kifejezetten rossznak vagy kellemetlennek, de a GameStar Táborban nem tudtam annyit lazítani és a táborozókkal vegyülni, amennyit szerettem volna. Nem sokkal utána jött egy GameNight, így a napok fele szervezkedős telefonálgatással telt, illetve cikkeket kellett írni, meg a GSO-t egyengetni, éjfélkor meg feküdni, mert reggel 7-kor folytatódott a munka. Értem már, a korábbi években Daev miért mondta, hogy inkább nem jön le egész hétre velünk.
- Melyik szerinted 2015 legrosszabb játéka, és miért?
Most egy kicsit olyan leszek, mint néhány kommentelő úgy a nagy internetbe', és idenyögöm, hogy "nem játszottam vele, de szar". A Tony Hawk's Pro Skater 5 egyértelműen az év legnagyobb csalódása, vagyis igazából nem csalódás, mert nem gondoltam, hogy az elmúlt pár évben a Robomodo tényleg annyira sok energiát tett volna bele, amennyi kellett, csak azért mégis. Tony Hawk játékokon nőttem fel, még a HD-ba is több mint tíz órát raktam, finoman kétkedve mégis reménykedtem. Az Activision nem küldött tesztpéldányt, és rendelhettem volna inkább tehénszart a Cards Against Humanitytől abból a pénzből, amibe a játék kerül, talán ugyanott lennék.
Sajnos ha tesztelem is, nem lett volna korrekt annyira alacsony pontszámot adni rá, mint amennyit Kaci adott az Alone in the Dark: Illuminationre, így sajnálattal vettem tudomásul, hogy - megszakítva a legalább három éves hagyományt - idén már nem nekem jutott a legrosszabb játék tesztelése. Azért a Godzilla: The Game-mel is jó helyezést értem el, talán egy cím furakodott be közénk.
Melyik szerinted 2015 legjobb játéka, és miért?
Erre nehéz válaszolni, mert máshogy látom objektíven, és máshogy szubjektíven. Sok olyan játékkal játszottam idén, ami nekem tetszett, de értem, hogy másoknak miért nem. Ilyen volt például a The Order 1886.
Nálam az abszolút favorit a Guitar Hero Live lett. Játszok egy számot, aztán elmondom, miért, várjatok.
Re. Szóval: Én a korábbi részekkel is nagyon sokat játszottam, a World Tourtól kezdve megvan mind, úgyhogy a formula már alapvetően nyert, de a FreeStyleGamesnek sikerült olyan újításokat bevezetnie, amitől az egész játék még jobb élmény lett. Az azért elmond valamit, hogy hazaérve az 576 Roadshow-ról, ahol 12 órán át vezettünk műsort HP-val, még 3 órát beleraktam a GHTV módba, és csak azért kapcsoltam ki, mert másnap reggel korán kellett kelni. Ma is játszottam egy kicsit amúgy, ne mondjátok el senkinek.
Megjegyzés: az alábbi képről azért hiányzik a Guitar Hero 5, mert vagy két éve odaadtam Disordernek, és azóta se kaptam vissza.
Amikor megjelent, nagyon ráfüggtem a Rocket League-re, és még mindig előveszem néha-néha; elkapott a Battlefront is, és minden alkalommal magába szippant a hangulata; a Riddler trófeák kivételével mindent megcsináltam a Batman: Arkham Knightban (igaz, PS4-en); annyira sokat Destiny: The Taken Kingeztünk mazurral, HP-val, EndreMannal és Góczával, hogy teljesen kiégtem, már rá sem bírok nézni; illetve végigtoltam a Just Cause 3-at, és 30 óra után is célom, hogy teljes Medicit felszabadítsam. A The Witcher 3 jövőre maradt, de ha lett volna rá elég időm, biztos azt is mondanám.
Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Szeretném megköszönni Paydogsnak, hogy minden Star Citizen cikknél részletesen leírja, amit mi nem írtunk le. Amúgy meg mindenkinek <3, kivéve annak, aki büszkén hirdeti, hogy nem vesz játékot, úgy fikáz, hogy fogalma sincs semmiről, preferenciái miatt bánt másokat (értem ezalatt a "PC a szar" kontra "konzol a szar" vitákat), vagy egy hosszú nap végén úgy dönt, itt vezeti le a feszültséget. Tudok ajánlani pár feszültséglevezető játékot.
Mit vársz 2016-tól?
Nagyon rövid távra tervezek, úgyhogy egyelőre annyit, hogy januárban be tudjam pótolni az idei elmaradásaimat játékok terén, illetve a DICE ne csessze el a Mirror's Edge Catalystot. Egyébként meg minden téren elégedettséget, továbbra is a megszokott, jó hangulatot a GameNightokon, sok-sok GameStar táborozót, sok-sok új és visszatérő GSO olvasót, illetve még több videót, mert nagyon hiányzik például a Live Aréna, és ezzel talán nem vagyok egyedül.
Van-e újévi fogadalmad?
Lefogyok még 15 kilót, illetve inkább átalakítom ezt izomzattá. De most már tényleg!
