November 20-án rendezték meg Münchenben az első "Videojátékok és erőszak" nemzetközi konferenciát. Egy ilyen rendezvény elsődleges célja, hogy szakértők számára teret biztosítson, ahol a különféle véleményeket ütköztethetik egymással. Mondanom sem kell, hogy az elfogultság látszatát már a meghívó szövegezésénél sem sikerült fenntartaniuk a szervezőknek. "Az akciójátékok hihetetlenül gyorsak, és a játékosokat a virtuális gyilkosságokra és az erőszak orgiájára fixálják." (No comment.)
Ők döntenek a jövőről?
A felszólalók közül érdemes kiemelni Douglas Gentile (az Iowa Egyetem médiakutató laboratóriumának professzora) előadását, aki nem esett azonnal a játékok torkának, hanem úgy véli, egyszer, s mindenkorra le kell számolni azzal az illúzióval, hogy léteznek jó és gonosz játékok. A szülők médiakompetenciájának növelése lenne a megoldás, hogy el tudják dönteni (Nem vicc, de kutatása szerint az amerikai szülők 40%-ának fogalma sincs arról, mit jelent a korhatár besorolás, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a játékokat.) A betiltás gondolatát elhibázottnak tartja, és nem támogatja.
Dr. Werner Hopf iskolapszichológus már a szigorítások és a betiltások népes táborának képviselőjeként szólalt fel. A médiakompetencia kérdését kilőtte azzal, hogy csak a szülők fele alkalmas döntéshozatalra ebben a témában, így más megoldásra van szükség. Hosszú távú kutatásaira alapozott véleménye szerint az erőszakos médiumok (külön kiemelte a játékokat és a horrorfilmeket) jelentik a legnagyobb rizikófaktort. (Vagyis előbb lesz abból a fiatalból gyilkos, aki Mortal Kombattal nyomul, mint abból, akit rendszeresen ver és zaklat az alkoholista nevelőapja? Na persze.)
Hopf doki szerint a korhatár besorolásért felelős USK teljesen alkalmatlan a feladatra. Szíve szerint feloszlatná és egy független, állami (Ti is érzitek az ellentmondást?) szervet bízna meg ezzel a feladattal.
Hopf előadását volt hivatott alátámasztani az Alsó-Szászországi Kriminológiai Kutatóintézet pszichológusa, Thomas Mössle. Elmondása szerint az általuk megkérdezett 10-11 éves iskolások 21%-a játszott már 18 éven felülieknek szóló játékkal, míg 18%-uk rendszeresen játszik a dobozán 16-18 éven felülieknek szóló jelölést viselő alkotással. A két egymást követő napon tartott két-két órás vizsgálat, ami a gyerekek erőszakra való fogékonyságát volt hivatott megállapítani, kimutatta, hogy azok, akik harmadikos koruktól nem nekik való játékokkal játszottak, két év múlva az átlagosnál háromszor gyakrabban nyúlnak a valóságban is erőszakos megoldáshoz.
Anette Rüth, a Kölni Egyetem pszichológusa finoman szólva elsietettnek nevezte a vitatott módszer alapján levont következtetéseket.
Miután a hallgatóság jórészt szülőkből és pedagógusokból állt, akik ha nem is elfogultnak, de minimum laikusnak nevezhetők, Mössle és Hopf előadását tapsvihar fogadta a jelenlévő újságírók szerint.
Őket is betiltanák?
A következő előadó Rainer Fromm, a ZDF, a német közszolgálati csatorna riportere, aki Frei Tamás módjára szintén meglehetősen bénán járt el, és egyszer már beletörte bicskáját a videójátékok témájába. Ezúttal látványos pálfordulatot véve elismerte, hogy otthon Sims-ezni szokott, és különben is igazán szórakoztató egy időtöltés a játék. Ezt követően több erőszakos játékból (GTA San Andreas, Fight Club, Backyard Wrestling, The Godfather) vetített jeleneteket, amik semmiben sem múlták felül a TV-ben látható filmek erőszakosságát. Aztán persze kibújt a szög a zsákból, s a farkas is levedlette kölcsönzött báránybőrét. Fromm a stratégiai játékokat a zsidóüldözéshez hasonlította, majd kijelentette, hogy valaki bizony piszkos pénzt keresnek itt virtuális erőszakkal. Ezen a ponton szólt közbe a KNF vezetőjének testvére, Regina Pfeiffer, aki kokrétan az Electronic Arts miatt bukott ki és disznók gyülekezetének nevezte a céget.
Tőlük még én is félek
Az áltudomány és a politika összefonódását mi sem mutatja jobban, mint hogy még az előadássorozat alatt sajtónyilatkozattal rukkolt elő a bajor belügyminiszter. Joachim Herrmann üdvözölte az a még nem is ismertetett tanulmányokat, s azok mondanivalóját, továbbá megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy szigorítsa a szabályozást, s betilthassa az erőszakos alkotásokat. Szerinte egyszerűen tűrhetetlen, hogy gyerekek és fiatalkorúak százezrei töltenek naponta hosszú órákat azzal, hogy az erőszakot dicsőítő videójátékokat fogyasztanak.
Hiába no, mint minden új médium és szórakozási forma, a videójáték is meg kell vívja a maga csatáit, bennünket játékosokat pedig vigasztalhat a tudat, hogy a megmondó emberek szemében lázadók vagyunk.
